Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szép szavak (Kund Samu)

Tizedik évfolyam. 51. szám . Pozsony, 1892, évi Deczember 17-én. EVANGELÍKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 , 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. yV\ EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : TZR-SZTYIÉISrSZKIY FERENCZ. Bélyegdij : külön 80 kr. Tartalom: „Szép szavak!" I. (Ivund Samu.) — Egyetemes papi nyugdíjintézet. (— s ) — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. Pályázat. „Szép szavak !" i. Sokszor volt szerencsém épületes beszélgetést folytathatni egyházunknak az 50-enes és 60-nas évek­ben egyik vezéregyéniségével. Ilyenkor nem egy­szer hallottam tőle : „nékünk nem szép szavak, hanem nagy tettek kellenek ! Szép szavakban az absolut kormánynál sem volt hiány, de a nagy tettek nála a szép szavaktól rendesen messze elmaradtak." Az 1848. évi törvényhozás magasztos, nagy elvet iktatott törvénykönyvünkbe: „A hazában tör­vényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg." És nagy Ígéretet czikkelyezett be : „minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek s ez elvnek részletes alkalmazásával a ministerium az illető hitfelekezetek meghallgatásával, a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog előterjeszteni." A kimerítő törvényjavaslat nem készülhetett el ; a kitört szabadságharcz a kormány tevékenységét, figyelmét más irányban vette igénybe. A szabadság­harcz után következett szomorú korszak a 48-ki elvek megvalósításának, életbe léptetésének nem ked vezett. Az önkényuralom a 48-ki nagy napoknak, ha lehet vala, még emlékét is eltörölte volna. És a 48-ban kimondott nagy elvek a vallásfelekezetek közti tökéletes egyenlőségről és viszonosságról, a vallásfelekezetek egyházi s iskolai szükségeinek köz­álladalmi fedezéséről „szép szavak" maradtak. Jó volt ez igy ! Megmaradt ugyan szegény­ségünk, de megmaradt önállásunk, függetlenségünk is. Es autonomiánk szilárd alapján a haza minden hitfelekezetíí hű fiainak rokonszenvétől kisérve, sarkaiben megingattuk az absolutismust. A hazára tartósan felvirradott alkotmányos korszak hajnalán első gondjai közé számította törvényhozásunk a sok méltatlanságot szenvedett, de nemesen harczolt pro­testáns egyháznak legégetőbb sérelmeit megorvo­solni s ez által a haza édes anyai keblén élő, külön vallású polgárai közt a békét és ez által a haza közbékéjét, jólétét megszilárdítani. Megszületett az 1868. LIII. törvényczikk, mely „addig, mig a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény utján általánosan szabályoztatnék", az 1848. évi XX. t.cz. alapján a ker. vallásfelekezetek viszonosságát illetőleg az áttérésről s törvényes formájáról, a vegyes házas­ságokból származó gyermekek egyházi hovatarto­zásairól rendelkezik. — Azonban noha e törvény nyel ellenkező bármely szerződés, térítvény vagy rendel­kezés ezentúl is érvénytelennek mondatott ki tör­vényileg, még is sok lelkész túltette magát a tör­vényen ; derűre borura elkeresztelt, az esetet saját anyakönyvébe be is vezette, az átállani kívánókat, gyakran az átállani nem kivánókat is, az áttérést szabályozó alakiságok mellőzésével, tehát a törvény ellenére átgyóntatta, főkép a halálos ágyon fekvőket, és a most felemlített törvényszegést papi kötelessége teljesítésének bérmálta (a mint egy róm. kath. lel­késznek, ki azzal dicsekedhetik, hogy községét az eretnekektől purificálta, sajátkezüleg írt bejelentésé­ből olvastam !) ; és az így törvénytelenül átvetteket saját törvényes hivének tartotta, róluk az anyakönyvi adatokat az illetékes helyre anyakönyvezés végett el nem juttatta stb. — felmentek a magas ministerium­hoz a panaszok. A ministerium a törvény alapján néha helytelenítette a törvényszegő lelkész eljárását, néha éveken át nem adott választ a panasz miképi elintézéséről. Az 1868. LIII. t. cz. irott malaszt, „szép szó" maradt. Megalkották a magyar büntető törvényt. A hazai törvényekből összekeresték a büntetendő cselek­vényeket. Kimondatott az is, hogy senkit sem sza­bad a törvényben előirt eljárásnak mellőzésével egyik egyházból a másikba át s felvenni. Remény­kedtünk, hogy most csak lesz rend és csend, melyik pap tenné ki magát büntetésnek ? Melyik engedné

Next

/
Thumbnails
Contents