Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Horvát-Szlavonországból (Krattschnitt A.)

I 378 dését, viszonyait s körülményeit megfigyelhetni s némileg meg is ismerhetni. Es ha bátor voltam, egyszer-másszor egyházi lapjaink utján, ev. egyházunk ez országi viszonyainak néhány tükördarabkáit bemutathatni, tettem ezt mindég egyházam iránt melegen érző szívvel, távol minden tüntetéstől s fitogtatástól ; tettem másodsorban azért, mert viszonyaink iránt komolyan érdeklődők jóakarólag s biztatólag felszólítottak, minél többször hallatni magunkról, elmondván, hogyan élünk és mennyire haladunk. Midőn múlt év őszén, egyházközségem helyi gyűlése által hozott határozatot, mely szerint kérelmezni akartuk a zsinatnál, miszerint helyi ev. egyházunk felette kuszált s ködbeburkolt kérdésével foglalkozni, rendezetlen viszonyainkat rendezni, s ha lehet egy a magyarhoni egyházzal szervi összefüggésben lévő, horvát-slavon püspökséget létesíteni kegyeskednék ; mondom — midőn eme határozatot egy ország evang. egyházainak megbeszélés, tárgyalás, hozzászólás javítgatás, saját ez ügybeni véleményadás vagy javaslat készítés czéljából bizalomteljesen megküldöttem ; — történt, a mire éppenséggel elkészülve nem valék, de bekövetkezhetését még gondolatban is kizártnak tartottam. Míg négy-öt egyház a felhívás alapján, felismerve a végleges rendezés égető szükségét, a kérdéses javaslatot tárgyalás alá vette, megjegyzéseit, változtatásait egy vagy más irányban megtette s nékem megküldötte volt, — megjelent egyszerre a napi s egyházi lapokban egy czikk, mely anélkül, hogy az egész kérdéses ügytt komolyan mérlegelte volna, anélkül, hogy komolyan számolt volna viszonyainkkal s a körülményekkel, anélkül, hogy türelmesen bevárta volna a zsinathoz benyújtandó formulázott eredeti szöveget, — magyar állam s magyar egyház elleni izgatásokkal, panslavizmussal, hazafias bányakerületi püspökünkkel való meg nem elégedéssel, engedetlenséggel stb. stbbival vádolt. Meghurozoltak kíméletlenül!! Fájt szívem mélyében, de nem ám azért, mert talán egyházközségem határán túl,, a nyilvánosság előtt úgysem ismert szerény nevemet s csekélységemet árulással illeték, hanem fájt, mert előre tudtam, hogy ezen időelőtti vészkiáltás, nékem bár nem, de egyházunk ügyének ártani fog. Ismerőseim csodálkoztak, hogy én ezen hazafisági szólamokkal mesterileg kikerekített czikkekre egy szóval sem válaszoltam. De mit is válaszoltam volna? Sokkal ismertebb toll az, mely a vádat irta, mint az, mely a védelmet írhatta volna meg és sokkal inkább kápráztatták a hang?atos hazafisági szólamokban gazdag támodó czikkek az olvasó szemeit, semmint ilyeneknek hiányában levő válaszom a gyanút s félreértést eloszlatni képes lehetett volna. Mert hát sajnos, mai napság ilyesmire sokat adnak 1 Midőn a bács-szerémí főesperes a gyanúsító s vádló czikk tudomásvétele után azonnali nyilatkozattételre felszólított, válaszoltam: az engemet oly rövidlátólag magyarállameszme s egyház elleni izgatásokkal stbbivel vádaskodó kíméletlen czikkre egyszerű feleletül szabadjon idemellékelni a zágrábi egyház s felügyelőnek nyomtatásban különkülön megjelent s országszerte bocsátott czikkeit, melyekben éppen ellenkezőleg azzal vádolnak, hogy én a horvátok törvényileg biztosított egyházügyekbeni autonómiáját lábbal tiprom, a horvát törvényt mibe sem veszem, a horvát kormány helyett a magyar vallás- és közoktatásügyministert s a magyar zsinatot tartom legfőbb hatóságnak, hogy a horvát törvény iránti hűséget megtörtem s őket a magyar egyház hatósága alá akarom csalogatni. No már most egy és ugyanazon tárgyra vonatkozó egymással ép homlok egyenest ellenkező vádra mi mást sem mondhatok : „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek !" Föltettem azonban, jövőben hallgatni, közérdekű események időszerinti tudósítását hivatottabb tollra s e téren szerencsésebb testvérre bizni, nehogy ujabbi gyanusitgatásokra valamikép is okot szolgáltassak. Hallgattam is közel egy esztendőn át, de ismét vannak mozzanatok, melyeket irántunk érdeklődők s jóakarók iránti tekintetből közölni el nem mulaszthatok. Az első egy elkeresztelési ügy. Az ó-pázuai ev. lelkész egy vegyes házasságból született leánygyermeket, mivel az anya evang., megkeresztelt, és a cselekményt beanyakönyvezte. A szülők csakhamar elhalván, a gyermek az apa róm. kath. szüleihez kerül s a róm. kath. plébános tudomást szerez az evang. gyermekről s el nem mulasztja az evang. lelkészt felszólítani, küldené át az anyakönyvi kivonatot, mivel róm. kath. apának gyermekei kivétel nélkül róm. katholikusok. Természetes, hogy az evang. lelkész a plébános eme felszólításának nem tett eleget, miért is az utóbbi a szolgabírói hivatalnál tett jelentést; ez pedig az ügyben dönteni nem akart, hanem a kormánytól kért uta sítást. A kormány határozata megérkezett, mely szerint az evang. lelkész az anyakönyvi kivonat kiadására köteleztetik úgy érvelvén, hogy vegyes házasságból született gyermekek, ha az apa róm. kath., valamennyien kivétel nélkül róm. katholikusok. Kíváncsi vagyok, mivé fejlődik a dolog, ha az evang. lelkész az anyakönyvi kivonatot szép szerével nem fogja majd kiadni. Igaz, hogy nékünk többi evang. lelkészeknek a kormány eme határozatáról nincsen hivatalos tudomásunk, mi az eddigi usushoz fogunk ragaszkodni s vegyes házasságbeli gyermekeket nemük szerint fogjuk megkeresztelni; — De mi lesz akkor, ha a többi plébánosok is panaszlólag fognak fellépni ? JVIi akkor, ha a kormány egy ily értelmű rendeletet fog miheztartásúl kibocsátani ? Hogyan állunk oly vegyes házasságból származott gyermekekkel, hol az egyik fél görög-keleti, a másik pedig evangelikus ? A városokban sok a vegyes házasság, a kormány rendelete értelmében alig-alig lesznek evangelikus gyermekeink ! Egy másik eset, vegyes vallású jegyesek esketése alkalmával szerz~tt keserű tapasztalataim Mitroviczán. Egy ízben, mivel a jegyesek kívánták, kiadtam a hirdetési bizonyítványt és a róm. kath. plébános végezte az esketést. Más alkalommal a jegyesek általam akartak megesketve lenni, de a plébános addig-addig járt a menyasszony házához, hol szép szóval, hol fenyegetőleg beszélt a menyasszonnyal, mig a tervbe vett házasságból nem lett semmi. Harmadik esetben megtagadta a hirdetési bizonyít-