Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Horvát-Szlavonországból (Krattschnitt A.)

I 379 vány kiadását. Szeptember 8 án, midőn Mitroviczán voltam istentiszteletet tartandó, megjelent a lakadalmi menet a görögkeletiek templomában, hol rendesen tartjuk istentiszteletünket, kérve, hogy eskessem meg a jegyeseket. Hirdetési bizonyítvány nélkül nem tettem. Volt nagy zavar s futkozás. En késznek nyilatkoztam a hirdetési bizonyítványt kiadni, hogy az esketést a róm. kath. pap végezhesse, de erről a jegyesek tudni sem akartak. Erre a menyasszonyt két tanúval elküldöttem a plébánoshoz, szólítanák fel, hogy váljon azért tagadja-e meg a hirdetési bizonyítványt, mert a mennyasszony nem gyónt meg, ha igen, úgy gyóntassa meg, legvégsőbb esetben pedig én fogom kiadni a hirdetési bizonyítványt. Misem használt. A pap a mennyasszonyt először jól megdorgálta, majd hirdetési könyvében a jegyesek neveit kitörülvén, a tanúkhoz így szólt: „Nem akarok ezekről semmitsem tudni. Hogy egyszer már békességem legyen, itt ni áthúzom a hirdetési könyvben neveiket s menjenek a pásztor úrhoz s mondják meg neki, hogy ki vannak hirdetve, akadály nincsen, ha lelkére akarja venni, ám végezze az esketést. Mondják néki, hogy kérem őt, legyen szíves az esketést elvégezni." A tanúk erről bizonyítványt állítottak bi s én délután fél kettőkor összeadtam a jegyeseket, még pedig a görög keletiek időközben zsúfolásig megtelt templomában. Hasonló ily esete volt a szurcsini lelkésznek a zimonyi róm. kath. plébánossal. Ugyancsak minap eltemetett a zimonyi plébános egy ág. hitv. evang. nőt, s midőn a szurcsini lelkész utólagosan figyelmeztette volna, hogy mivel az asszony evangelikus volt, lenne szíves felvilágosítást adni, miért temette mégis ő el, — nem a legilledelmesebb modorban válaszolt a plébános, hogy ő csakis az ő fölöttes egyházi hatóságának felelős minden ténykedéseért s nem az evang. papnak. Igaz, hogy nem valamennyi róm. kath. plébánossal vannak ily kellemetlenségeink, sőt vannak, kik minden ügyben a legnagyobb előzékenységet tanúsítják s a legjobb egyetértésben élünk velük. De hová jutunk ily súrlódások mellett? Nem vonatunk-e felelősségre ? Nem lészen-e kellemetlenségünk? A jó Isten tudja! Ezek után szabadjon már most egy felette örvendetes, párját ritkító eseményről, a mitroviczai evang. utazólelkésznek a görög-keletiek templomában lefolyt beigtatási ünnepélyéről Írhatnom. Két év előtt a mitroviczai evang. hívek lelkigondozásával megbízatván, évi jelentésem kapcsán beterjesztett indítványomhoz képest a mitroviczai utazó lelkészi állomás szervezésével az ezidei esperességi közgyűlés a főesperest bizta volt meg. Szeptember 8-án a mitroviczaiak kérelmére Gretzmacher Samu beskai lelkész s én, a főesperes utasítása értelmében ott megjelentünk, helyi gyűlést tartottunk, az utazó lelkész alkalmaztatásának módozatait és a fizetési feltételeket jegyzőkönyvbe felvettük s az így elkészült jegyzőkönyvet azon jelentéssel, hogy a mitroviczai hivek egyhangúlag Herrstein Gyula kiszácsi administratort kívánják misszionáriusul alkalmaztatni, a főesperesi hivatalhoz beterjesztettük. Az utazó lelkész ünnepélyes beigtatása október hó 2-ára tüzetett ki. Szeptember hó 29-én érkezett meg Herrstein Gyula misszionárius. A vasútállomásnál a nagyszámmal összegyűlt hivek nevében Liebmann Frigyes felügyelő meleg szavakkal üdvözölte, egy kis leányka pedig fehérbe öltözötten szép szavak kíséretében virágcsokrot nyújtott át. Fungensekül a beigtatási ünnepély alkalmából meghivattak Belohorszky Gábor főesperes úr, Húrban ó-pázuai, Gretzmacher beskai lelkészek és én. Főesperes úr a kerületi gyűlésre utazott, a két utóbbi lelkész akadályozva volt s igy csak egyedül én jelenhettem meg. (Folytatás következik.) — A lelkészi jubileum. A kőszegi evang. egyházközség szeretve tisztelt lelkészének nt. Schneller Vilmos urjiak 1842-ki október hó 23-án tartott beköszöntője BO-ik évfordulójának alkalmából ez évben is folyó október hó 23-ára eső va.-árnapon ugyan csak a gyülekezet körére szorítkozó, de annál kegyeletesebb emlék és hálaünnepélyt rendezett. E ritka ünnepélyt emelte azon körülmény, hogy az ünnepelt lelkész, e gyülekezetnél, melyben őt megelőzőleg édes atyja 31 évig működött, szakadatlanul 50 évet töltött áldásos működésben és hogy az őt ünneplő gyülekezet szintén derék papja s szívvel-lélekkel együtt jubiláló nt. Michaelis Izidor ur hasonlóan, Kőszegen 40 évig működött lelkész atyjának, 36 év óta buzgó utódja. A vasárnap reggeli istentiszteleten nt. Michaelis Izidor a 126. zsoltár 3. verse aiapján tartotta meg nagy lelkesedéssel mondott beszédét, remeaül fejtegetve a gyülekezet hálaadó örömének okát és módját, kimutatva, mily nagyot müveit az Ur jelenleg jubiláló szolgája által, nevezetesen e gyülekezet körében. Az egyházi vegyes énekkar művészileg visszhangoztatá a gyülekezet érzelmeit. Istentisztelet végeztével tartott egyházi közgyűlés szine előtt a küldöttségileg meghívott ünnepeltet üdvözölték : Turcsányi Lajos gyülekezeti felügyelő, a szombathelyi gyülekezet küldöttségének lelkész vezetője és végre a tanítói kar igazgatója. A korára nézve agg, de szellemileg még ifjú ünnepelt lelkész meghatóan felelt egyenkint az üdvözlő szavakra. A szeretet és kegyelet adóját nemcsak szavakban rótta le a gyülekezet, ennek nőegyletö és egyes bivei. A számos adományok közül e kisded kőszegi gyülekezetet 1000 frtos aranyjáradék adománya dicséri ; a szombathelyi volt leány s jövő évtől fogja önállósítandó gyülekezet egy arany órát arany lánozczal nyújtott át forrón kegyelt lelkipásztorának, A nőegylet Hanelly rajztanár és akadémiai festő által hű és művészileg festett, a jubilánst ábrázáló arczképet ajándékozott. Még a szegény Jeánygyülekezetek sem maradtak el tetemes összegű adományaikkal. Az egyes°k kegyelet adományai közül kiemelendő : Giffing Ida festőnőnek, az ünnepelt hálás konfirraandájának művészi értékkel biró olajfestménye, mely Murillo egy remekének elragadó szép részletét „Agnus Dei"-jét mutatja be sikerült másolatban. A lelki atyához való meleg ragaszkodásnak nagyértékü jele. A jubilánsnál tisztelgett a polgármester vezetése mellett a városi hatóság ; üdvözölték a távolból és közelből érkezett üdvözlő iratok és sürgönyök. A délutáni istentiszteleten Üra és gyülekezete előtt János 9, 4. alapján beszámolt a jubiláns. Nem az ő érdeme, a mit tett, szülei, nevelői fejlesztették az ő belé helyezett szellemi csirát ; atyja által híven előkészített munka terére lépett, s végre a mit tett, Isten kegyelméből tette azt. Ssükség volt neki annak cselekedeteit cselekedni, ki őt elbocsátá, míg nappal vagyon. S most midőn a nap lealkonyul, buzgó fohásza személyére, áldó imája szeretett gyülekezetére nézve egyesül Lukács ev, 24, 29. versében: „Maradj még velünk." — E helyről az Űr eme hű, érdemdús, kiváló szellemi szolgájának mi is szivünk-