Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Irodalom - Felelet Gaál Mihály észrevételeire

r- -37 V 4. Az Ige rendületlen áll ! — Ki bántja, sorsa — szégyen — Az Űr velünk a sikra száll, S erőt nyújt szellemében. Halál noha vár, S kincs, sarj, szüle, pár Zsákmányul esett: Nem ők a nyertesek, — Az Ország mienk marad ! Felelet a Gaál Mihály úr észrevételeire. E becs. lapok 43-dik számában Gaál Mihály úr válaszol az ugyanezen lapok hasábjain egy jó hónappal*) ez előtt megjelent énekbirálatomra. A sértett önérzet jogosultságával támadja meg bírálatomat, mintegy az emlékezetébe hozva ez által az olvasóknak Aesopus meséjének ama sorait : „de te fabula narratur !" Nem akarok vele az olvasókat untató meddő polémiába bocsátkozni ; abban a hitben levén válasza után, hogy ha minden egye3 „észevételeire" megtenném is ellenészrevételeimet, csak üres szalmacséplést, zabhegyezést vagy falra borsóhányást végeznék. De mégis kötelességemnek ismerem arra a lehető legrövidebben válaszolni. Gaál Mihály úr nem tart engem „hivatott biráló(!)"nak, azért, mert a gyűjtemény gyengéit e becs. lapok hasábjain bemutattam. Nos, hát én magam sem reflectálok erre a jogczimre. Engem egyszerűen a főesperesem hívott fel hivatalosan e gyűjtemény bírálatára ; s birálatomnak az általános részét a közügy érdekében közöltem e becs. lapokban. S hogy az helyes volt-e? annak a megítélésére aligha „hivatott" Gaál Mihály úr. Hogy az ott közlött gyarló szemelvényekkel szemben nem jogosult-e a legszigorúbb kritika, én annak a megítélését nyugodt lélekkel e becs. lapok tisztelt olvasóinak az ítéletére bizom. Higyje el Gaál úr, hogy engem bírálatomban sem „élczelési kedv", sem pedig „ódium" nem vezetett; s nem is vezethetett, miután nekem az igen tisztelt énekszerzők közül senkit — s így Gaál urat is — személyesen ismerni szerencsém nincs. Arról épen nem tehetek, ha a gyűjtemény némely énekei önkénytelenül is a comikum hatását gyakorolták reám. Hogy pedig „az irodalmi szokás épen nem tiltja, sőt kivánja, hogy az énekeskönyvben a szerzők és fordítók megjelöltessenek," — azt én igenis tudom. De hát az Isten szerelmeért ! csak nem gondolja, hogy az általam bemutatott gyarló klapancziák szerzői a „Cithara Sanctorum" vagy a „Württembergi énekes" jelesebb énekeinek a szerzőivel csak egy perczig is egybe lennének hasonlíthatók. Annyira távol állanak ezek egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől ! De meg más is egy bírálat alá bocsátott énekgyüjteinény, s ismét más egy elfogadott énekeskönyv. Ennyit erre megjegyzésül. *) Gaál Mihály úr czikke több mint egy hónapja van már a szerkesztőnél. — Anyaghalmaz miatt csak most volt közölhető. — Ezt az igazság érdekében. Szerk. A mit pedig Gaál úr „egy hivatott bírálótól" elvár, hogy „az majd szóljon az egyes énekek compositiójáról, az énekeskönyv czélszerű beosztásáról, vallásos szelleméről, a dallamok helyes megválasztásáról, szerzők, énét, sz-ntirási helyek hibátlan megjelöléséről, a költői irányról, rythárasról, méretről" stb. Erre nézve az a válaszom, hogy a bírálók nem igen szokták a bírálatra szánt művek szerzőitől kérdezgetni, hogy azok „mit várnak el tőlök", hanem bírálnak a saját egyéni tehetségük és hajlamuk szerint, édes keveset törődve azzal, hogy vájjon tetszik-e az az illető mű szerzőjének vagy nem? Különben — nincs ugyan jelenleg a kezeim közt e becses lap azon száma, a melyben bírálatom megjelent — de úgy hiszem, ezen szavakkal fejezém azt be: „Bírálatomból ennyit tartottam közölhetőnek a közügy érdekében !" Minden esetre legyen szives tudomásul venni azt, hogy a mi e becs. lapokban megjelent, az birálatomnak csak az általános része; az egész bírálatom, mely 5 teljes ívre terjed, felettes egyházi hatóságom utján azóta már bizonyosan az illetékes énekiigyi bizottság kezei közt van; s abban azt hiszem, hogy a Gaál úr által követelt némely kérdésekre is megfeleltem. Végül a mi „észrevételei" végén ama nyilatkozatát illeti, hogy „kritizálni az a varga is tudott, a kinek egyszer a művész méltó haragjában oda kiáltotta, hogy: ne sutor ultra crepidam!" Hát én teljesen méltányolni tudom ugyan Gaál úr nemes indulatának a fölgerjedését ; de eltekintve amaz egyszerű közmondástól, hogy „a ki haragszik, annak nincs igaza;" engedje nekem is azt, ha én az általam bemutatott kritikán alóli férczelmények szerzőiről mondom azt, hogy: „ne sutor ultra! . . Különben én is azt kívánom, hogy: „Béke legyen velünk!" Censor. Megjelent Varga Lajos sárospataki ev. ref. theologiai tanártól : „A keresztyén egyház történelme" III kötének (terjed 1814—napjainkig) első füzete. — Míg protestáns közéletük számos jelesei a nyilvános küzdelem porondján védelmezik protestáns vallásunk s evangyeliomi anyaszentegyházunk igazait, s jogait a lélekvásárlás vágyától gyuladozó pápista klérus ellen : Varga Lajos elvonulva a világ zajától egyháztörténetét írja csöndesen, de teljes lelki odaadással ; tollát a protestantismus iránt való lelkesedés s hithűség vezérli és, — (szívleld meg Róma!) méltányosság a római katholikus egyház elismerésre méltó munkássága s vívmányai iránt. — A terjedelmes, szép s tudományos munkát, melynek első kötetére (n. 8-ad rét, XIV. 529 1.) 3 forintjával, a II.-ra (VIII. 820 1.) 4, s a Ili-ikra (mely 30 ívnél több lesz) 3 forintjával előfizethetni a szerzőnél, — melegen ajánljuk megvételre, olvasásra és tanulmányozásra. Minden megvett példány egy levél az iró fonodó érdemkoszorujához. Kr. -tSXÍMJX&ri 11 r 1

1 i. Horvát-Slavonországból. Hat éve, hogy mint Urunk legcsekélyebb szolgája ev. egyházunkat s hitsorsosainkat gyenge erőmmel ez országban szolgálhatom. Ezen idő alatt mégis sikerült, egyházunk s népünk élete folyását, fejlő-