Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Irodalom - 46. Zsoltár

I 376 az efféle ellenvetéseket, mit az illető urak sem állíthattak komolyan, czáfolgatni; tudják bizonyára az illetők is, hogy amattól magyar autonom egyházunkban, emettől a világiak és egyháziak egyenjogú befolyása, teljes paritása mellett tartanunk nem lehet. Komolyabb, mert némi alappal biró érv gyanánt kell tekintenünk azt az ellenvetést, mely nem ugyan közvetlen a zsinaton, hanem ezt megelőzőleg e kérdésben e lapokban felhozatott s azon állítás, hogy „az egyetemes felügyelő symboluma a mi egyházunk egységének s azon hierchikus szellemtől ment iránynak, mely leghívebben a mi magyar egyházunkat jellemzi." E szerint illető a protestáns egyházat immár minden hierarchikus szellemtől mentnek képzeli, ha nem látja az kormányzatának élén s az egyetemes világi felügyelő oldalán az egyetemes püspököt; s a protestáns és r. kath. egyház közti különbséget és ellentétet abban véli felfedezni, hogy az egyiknek feje a pápa, a másiknak élén egy világi egyén, úgynevezett egyetemes felügyelő áll. Pedig tudni való, hogy ez nem ellentétet képez, hanem szélsőséget, mely „találkozik" — abban, hogy mindkettő képviselője bizonyos egyeduralomnak, a lelkészi vagy világi pápaságnak. Midőn tehát az egyetemes kormányzat feletti vita hevében és zajában a zsinaton egy világi képviselő- oda kiáltotta e szavakat: „nem kell primás", méltán, sőt több joggal vethette ellen egy lelkész : „nem kell világi pápa." Valljuk be egyébiránt, hogy világi részről e kérdésben nem annyira a meggyőződés heve, mint a „beatus possidens", vagyis a hatalom birtokosának izgatottsága szólt, valóban mint egykor a papuralom igazolására nemcsak jogczíme, különféle jogi elvek, de dogmák is alkottattak, oly dogmaszerüen hangzik immár az egyetemes felügyelői állást, illetőleg a világi elemnek kizárólagos igényeit igazoló ama passus, melyet fennebb idéztem. Miután azonban protestáns egyházunk elve a fejlődés, haladás, úgy hiszem magyarhoni evangelikus egyházunk is, jelesül ennek egyetemes felügyelői intézménye, — mely eredetileg egyedül az akkor kiváltságos világi elemtől indult ki s csupán egyházunk külső védelmére s az államhatalommal szembeni képviseletre s nem egyszersmind a belügyek vezetésére, a szorosabb értelemben vett kormányzásra alkottatott, — még mindig csak átmeneti stádiumban van, s csakis akkor leend igénytelen nézetem szerint kiegészítve s czéljénak teljesen megfelelő, ha a protestantismus elvének megfelelőleg a lelkészi és világi elemnek egyenjogú befolyása az egyház legfelső kormányzatának élén is kellőleg érvényesülni fog. Azonban valljuk be magunk részéről is a teljes, az egész igazságot, hogy miután az egyetemes egyház élén oly világi képviselő áll, a ki mandatumát az összes egyház bizalmából birja, az egyetemes püspök is — vagy bárminek neveztessék, — nem előléptetés folytán, nem talán mint csak egy kerület bizalmát biró egyén jusson az egyetemes egyház kormányrúdjához, hanem szinte az összes egyház bizalma, választása útján. így lesz meg a teljes paritás és egyenjogúság a lelkészi és világi elem között, melyet protestáns egyházunk jól felfogott érdeke követel. A mi pedig az egyetemes kormányzat élén a működési körök kitűzését illeti, már maga protestáns egyházunk állása egyrészről a hivekkel, másrészről az állammal szemben megszabja azokat, s kijelöli úgy a világi felügyelő, mint az egyetemes püspök hivatását s teendőit, mely szerint a világi felügyelő az egyházat inkább az állammal szemben képviselné s így csupán világi vonatkozású (circa sacra) érdekeit gondozná, az egyetemes püspököt pedig a tulajdonképi kormányzás feladatai illetnék, közvetve azonban egymás eljárására is lenne befolyásuk a felelősség természetesen azt illetvén, kinek hatásköréhez az illető kérdés közvetlen tartozik. Jeszenszky N. B. »c <x> » í> Hit ÍM ti. 46. zsoltár. *) Dr. Luther Márton: Eine feste Burg ist unser Gott. 1. Az Isten sziklavár nekünk, Jó vért s hatalmas fegyver; Ha ő velünk: nem rettegünk, — Az ellenség le nem ver. Ős ellenesünk Kelt harczra velünk, Vad kény, sima csel A fegyver, mit visel : E földön nincsen mása ! 2. Erőnkbe' mi nem bizhatunk, — így tüstént tönkre mennénk; Dd értünk vív hó's bajnokunk, Kit Isten rendelt mellénk. Vágysz tudni, ki az? A Krisztus im' az, Őt vallja az ég, S itt nincs más Istenség : A győztes bizton ő lesz ! 3. S ha e világ mind ördög vón', S ránk törne, hogy benyeljen : Nem féiünk oly irtóztatón, Nincs kétség, hogy ki nyerjen ! A nagy Egy ed úr Haragra ha gyúl : Nem gyűjthet erőt, ítélet érte őt: Egy szó is porba dönti! *) Bírálat utján elérhető javítás végett közöltetik. Szerkesztő.