Evangélikus Egyház és Iskola 1892.
Tematikus tartalom - Czikkek - Bizalmatlansági szavazat (Jeszenszky N. B.)
podásukat előmozdítsák, teendőik ügyességében erősbüljenek és lelkileg üdüljenek. Hát, kérem szépen, mind ez egészen jó és helyes, mert a kereskedők és iparosok, sőt maguk a tanítók, miután egy és ugyanazon esperességben felekezeti és községi néptanítók előfordulnak, sem képeznek szervezett testületet vagy szerves egészet. De tagadom, hogy a lelkészek akár az esperesség, akár a kerület, akár végre az egyetem keretén belől igazi önkormányzati fogalom szerint szerves egészet nem képeznének. Nincsen az a józanon gondolkodó evang. lelkész, legyen bár az anya- és szolgálati nyelve magyar, német vagy tót, a ki magát ama szerves egész, ama esperesség tagjának nem tartaná, u mely esperességben hivataloskodik, és a ki szent kötelességének nem ismerné, mindenben tehetsége szerint résztvenni, a mi úgy saját tudományos tovafejlését mint evang. egyházának felvirágoztatását előmozdítani képes. Arra valók a papi értekezletek, hogy a lelkészt tökélesbítsék mindenben, a mi lelkészi teendőinek helyes teljesítésére szükséges és üdülő, nemesítő társalgásra megkiváutató. Hozzá, a hol egészséges állapotok léteznek, a papi koníerencziák formailag is függetlenek. Az meg, hogy azok határozati joggal nem biró tanácskozmányok, nem baj, hiszen az indítványozott lelkészi egyesületeknek sem volna határozati joguk, kivéve azt, hogy mindegyik tagja köteles volna évente egy létesítendő könyvtárra bizonyos évi járulékot befizetni. De általában minek szaporítanók évi összejöveteleinknek amúgyis tál nagy számát, midőn a már meglevőket sem aknázzuk ki úgy, amint kellene. Amúgyis már egész egyházi életünk csupa gyűlés. Használjuk csak fel tudományos tovaképzésünk, hivatalunkbeli tapintatos és helyes eljárásunk megtanulására, nemesítő társalgásra a már meglevő alkalmakat, akkor nem fog kopárnak látszani saját életünk és nem lesz okunk attól félni, hogy egyházuuk beiélete sülyedés felé halad. Azonkiviil helyesebb volna, ha minden esperesség administrativ úton iparkodnék esperességi könyvtárt létesíteni, melynek jövő birtokosáról alapszabályilag gondoskodni nem kellene, amint ez az egyesületeknél okvetlen szüséges volna, mert az örökre az illető esperesség tulajdona maradna. íme a bács-szerémi esperesség létesít egy esperességi könyvtárt. Az esperességi közgyűlés évente bizonyos összeget megszavaz könyvek beszerzésére s meg is jelöli a beszerzendő könyveket és a főesperes évenkint jelenti, mily könyveket lehet onnan olvasásra és tovaképzésre kapni. Ne hivatkozzunk e tekintetben Németországra. A németországi protestánsok nem birnak önkormányzati szervezettel. Ott a lelkészség, mely felső helyről veszi az egyházi kormányzati parancsokat, vágyva vágyódik alkalmi összejövetelek után s mert azokra egyházi szervezetük folytán alkalom nem nyujtatik, megteremtik maguknak az azokra való alkalmat hajlamaik és tudományos irányaik szerint. 75 Végre pedig őszintén kimondom, hogy mi nálunk az indítványozott lelkészi egyesületek épen legalkalmasabbak volnának arra nézve, hogy nemzetiségi ábrándoknak éljünk, a mit minden áron lehetetlenné kell tennünk. Nem akarom ezt bővebben kifejteni, a ki állapotainkat ismeri, tudja, hogy ez így lenne. Én részemről Dixi urat csak arra vagyok bátor kérni, ne kivánja, hogy egész életünk gyűlés legyen. Bierbruner Gusztáv. Bizalmatlansági szavazat? A zsinat az alkotmányi rész 10. §-ában kimondja, hogy „egyházuuk kormányzásának minden fokozatán a lelkészi és világi elemnek egyenjogú befolyása sértetlenül fentartatik", tehát kontemplálja, hogy valamint eddig a kormányzás alsóbb fokain a lelkész, esperes és püspök mellett a világi elemből egyházi, esperességi és kerületi felügyelő alkalmaztatott, a kormányzás legfelső fokán is — az eddigi gyakorlattól eltérőleg — a viszonosság és egyenjogúság kedvéért az egyetemes világi felügyelő mellé — mondjuk — egyetemes püspök fog alkalmaztatni. Azonban a világosan és határozottan kijelentett elv daczára is megmaradt az eddigi gyakorlat, mely nem felel meg teljesen a felállított elvnek. A zsinat lelkészi képviselői küzdöttek a lelkészi és világi elem egyenjogú befolyásának protestáns elve mellett, kívánták annak sértetlen fentartását a kormányzás legfelső fokán is, követelték ezen őket jogszerűen megillető befolyást nem hatalomvágyból, nem hiú ambiczióból, hanem egyedül az egyház jól felfogott érdekében, tudván azt, hogy egyházunk csupán a, lelkészi és világi elemnek közös és egyenjogú befolyása, kormánya mellett tarthatja fen sértetlenül és meghamisíthatlanul protestáns jellegét s óvhatja meg magát az egyik vagy másik elemnek egyoldalú, caesaropapistikus vagy hierarchikus hajlamaitól és intentióitól. Vájjon nem tapasztaltuk-e s nem vallották- e meg világi részről is — nemcsak e lapok hasábjain, de a politikai lapokban is, hogy egyetemes gyűléseink többet foglalkoznak a nemzetiségi kérdésekkel s nagyobb befolyást engednek a napi politikának, mint ez egyházunk jól felfogott érdekében kívánatos és üdvös volna; s minek tulajdonítsuk egyetemes egyházi gyűléseinknek ezen — hogy úgy mondjam — elvilágiasodását első sorban másnak, mint annak, hogy az egyetemes egyház kormányzatában, ennek élén, a lelkészi elemnek nem engedtetik meg az egyenjogú, a kellő befolyás? Alaptalan indokokkal, hiú rémképekkel igyekeztek a világiak a lelkészi elemnek az egyetemes egyház kormányzására nézve ezen egyenjogú befolyását megakadályozni, azt állítván, hogy ez által az egyház élére a német centralistikus kormány „generális superintendens í'-é /t vagy valami r. kath. „primás"-félét állítanánk. Ugy hiszem szükségtelen
