Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Középiskolai oktatásunk hátrányairól (Sass János)

Tizedik évfoivam. 44. szám. Pzsony, 1892. évi Okotóber 29-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r ' : " a Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt— kr. félévre . . . 3 „ — negyedévre . 1 , 50 , Egy szám ára: 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZT "X" IÉ KT S Z IK "Y FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Középiskolai oktatásunk hátrányairól. I. (Sass János.) — Egész életünk gyűlés. (Bierbrunner Gusztáv.) — Bizalmatlansági szavazat ? (Jeszenszky N. B.) — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Középiskolai oktatásunk hátrányairól. i. Országos középiskolai oktatásunk ellen különösen két, egymással merev ellentétben álló panaszt hallunk leggyakrabban. Egyik szerint iskoláink tanterve annyira túl van terhelve tananyaggal, hogy a tanítványok physikailag képtelenek mindazt alaposan feldolgozni, megemészteni; a másik panasz pedig azt hangoztatja, hogy tanítványaink általában véve kevesebb alapos ismerettárral lépnek ki az intézetekből, mint azt várnunk lehetne, mint a mennyivel birniok kellene. E két panasz látszólag kizárja egymást. Mert hiszen ha a tananyag túlságos sok, fel lehetne tenni, hogy a nagy mennyiségből legalább annyi marad a tanulók fejében, a mennyi elég arra nézve, mikép az iskola megfelelt légyen czéljának. Vagy ha az utóbbi panasz indokolt, azon esetben azt kellene feltennünk, hogy iskoláink tananyaga nem elég bőséges a miveltség kivánt színvonalának elérésére. A tananyag mennyisége ellen valóban nem lehet kifogás. Tanítványaink számos és vaskos tankönyvei elég bizonyságot tesznek arról, hogy a kik azokat irták és tankönyvül elfogadták, az egyes tudományágakra nézve magas czélt tűztek ki az iskola feladatául. A tanításnak, hogy e sokféle tudomány rengetegén keresztül gázolhasson, csakugyan a korszellemhez méltóan gőzerővel, elektrikus sebességgel kell haladnia s a szellemi erőket — Comenius elvével ellentétben — a kimerülésig kell fárasztania. S miután a túlságos erőfeszítés eredménye az érdek és kedv lankadása; a gyorsaságnak pedig szükségképeni következménye — az ismétlésre rendesen kevés, vagy épen semmi idő sem maradván — a felületesség, körülbelül el lehet mondani oktatásunkra, hogy sokat markol, keveset fog. Tekintve korunk követelményeit, nem könnyű a kérdés, hogyan lehetne e bajon segíteni. A tantárgyak kevesbítéséről alig lehet szó, nincs olyan tantárgyunk a tantervben, melyet szükségtelennek mondhatnánk. A túlterhelést tehát csak az egyes tantárgyak anyagának megszorításával, kisebb terjedelmű tankönyvekkel lehetne enyhíteni. S ha ennek ellenében azt hoznók fel, hogy a tankönyveknek szükségkép többet kell magukban foglalniok, mint a mennyit a tanterv szerinti idő alatt középszerű növendékekkel elvégezni, jól feldolgozni lehetséges; akkor a tankönyvek tartalmát két részre osztanám — nevezetesen a történeti, földrajzi és természetrajzi tárgyaknál — egyik részbe foglalnám azt a tananyagot, melyet mint minimumot okvetlen elsajátíttatni kell, annyit például, a mennyit tanáraink a vizsgák előtt ismételtetni és sédákon feladni szoktak ; a másik részbe pedig azt, mely a látkört szélesíti ugyan, de a tudománynak, mint egésznek átértésére nézve kevésbé szükséges, vagy pedig szívképzés tekintetében lényegtelen. Ilyenek volnának például a történettudományban egyes események részletes elbeszélése, vagy a fontosabb mozzanatokat összekapcsoló adatok. Az már aztán mellékes, hogy ez a második rész a tankönyv szövegébe lenne apróbb nyomással beigtatva, vagy pedig külön összeállítva a tankönyv második részét (függelékét) képezné. Azt az elvet kell szem előtt tartani egy-egy tantárgy terjedelmének megállapításánál, miszerint a közéletben legszükségesebb ismereteknek adjuk ott az első helyet; és másodszor, hogy azt a meghatározott idő alatt valamennyi tanuló (kivéve a tehetségtelen vagy hanyag tanulókat) jól megemészthesse és elsajátíthassa. Mert sokkal inkább eléri az iskola czélját, ha a tanulók keveset, de a legszükségesebbet és jót, mintha sokat (ex omnibus aliquid, ex toto nihil), de felületesen tanultak. A hol a tanulók magas százaléka a jó középszerűségen alul áll, vagy épen elégtelen osztályzatot kapott, ez a jelenség magára az iskolára vet árnyat. A szoros értelemben vett tananyag a középszerű tanulók erejé-