Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Medgyesen 100-ves jubileum

333 ezen idegen befolyás következtében akárhányan nem tanulnak latinul, elhanyagolják a hazánkban divó nyelveket s az idegen nyelvekkel beszívják az idegen erkölcsöket, úgy hogy még a két felekezet tanárai is életükkel rosz példát adnak a tanulóknak. A vallás közvetlensége vesztével közönyössé válik a nyelv, elmosódik a nemzeti öntudat, az egyéni jellem s ezzel sülyed az erkölcsi élet. E mellett egyházunk kénytelen volt a folytonos zaklatás és üldözés közepette küzdeni létének folytonosan kétségbe vont jogi alapjáért, egyházának szervezéseért, úgy hogy természetes volt az, hogy a theol. tanfolyamban a term. jog ugyan előadatott, de az egyházjogtan nem. Ezen létért való küzdelem s az erőknek e küzdelemben való felemésztése, másrészt pedig a történeti fejlődés azon törvénye, mely szerint egy uj korszakot alkotó felemelkedés időszakát mindig felváltja a múltnak assimilálásával járó reaetiónak kora — magyarázza meg azt, hogy theol. tanügyünk a valódi protestáns tudományosság szempontjából tekintve e századokban építő képet nem nyújthat De ilyen volt lényegileg a theologiának állapota a németországi egyetemeken is. A dogmatikai scholasticus szellem oly hatalmas volt a legtöbb theol. facultásokon, hogy ez időben a protestáns theologiának létjogosultságot adó bibliai exegesis pl. Jenában 1656-, 1688-, 1689-, 1690- és 1695-ben elő nem adatott. A polemikus kegyetlen harczok közben pedig az egyetemi élet — csak a pennalismusra utalok — alig képzelhető módon elvadult, erkölcseiben megromlott. (Folyt, köv.) <X> ! i i fi 11« Száz éves jubileum és iskolaszentelés Medgyesen Azon lélekemelő, magasztos ünnepély, mely a soproni felső ev. egyházmegyéhez tartozó Medgyes községben f. é. május hó 8.-án folyt le, az uj evang. népiskola alapkövének letevése és szentelésa alkalmából, s melyről annak idején e becses lapba tudósítást irni szerencsém volt, méltó folytatást és befejezést nyert azon örömünnepben, melyet szept. 17. és 18.-án tartott meg a nevezett gyülekezet. Kettős ünnep volt ez a mostani! Egyházi ünnep annak emlékezetére, hogy az 1790/91. XXVI. tcz. által a medgyesi evangélikusok is visszanyervén a szabad vallásgyakorlat jogát, hosszú elnyomatás és üldözés után ismét templomot építhettek, s azt 1792. szept. 16.-án felszentelvén, azóta „lélekben és igazságban" zavartalanul imádhatták benne az Istent mind e mai napig. De iskolai ünnep is volt, ez a mostani, annak örömére, hogy ugyancsak 100 év óta, saját evang. iskolájokban taníttathatják az evang. szülők gyermekeiket, mely iskolából nem egy jeles tagot nyert már a társadalom és különösen az evang. egyház. A gyülekezet az által akarta leróni háláját a Mindenható iránt, ki száz év előtt visszaadta s mind ez ideig megtartotta számára a lelkiisméreti szabadságot, hogy igaz hitbuzgóságból folyó s az ősöket jellemző áldozatkészséggel renováltatta a templomot és orgonát, a tornyot és toronyórát, de különösen azáltal is, hogy egy a mai kor követelményeinek megfelelő diszes új iskolát építtetett, melyben a gyermekek buzgó és felvilágosodott protestáns egyháztsgokká s lelkes honpolgárokká neveltessenek, s mely iskola a jelen százados ünnepélyen lett felszentelve s a használatnak átadva. Az összes költség, mely ezen építkezésből az alig 1100 lelket számláló medgyesi evang. gyülekezet tagjaira hárúl, 12,000 frtra tehető. Bizony csak igaz hitbuzgóság szülhet ily szép áldozatkészséget ! Az új iskola, mely a templom jobb oldalán fekszik s azzal vasrácsozat által van összekötve 1 szép tanítói lakást, két tágas 4—4 ablakos tantermet, egy irattári helyiséget, az egyházfi s iskolaszolga számára alkalmas lakást és 2 hatalmas pinczét foglal magában. Homlokzatán márványtáblán ezen felirat olvasható: „Ágost. hitv. evang. népiskola 1892." ' A száz éves ünnep már szept. 17.-én d. u. 5 órakor kezdődött a templomban, mikor isnt. Breyer Jakab helybeli lelkész úr az oltár előtt felolvasta a medgyesi evang. gyülekezetnek általa megirt történetét, ntű Lőw Fülöp locsmándi lelkész úr pedig Zsid. XIII. 8 felett egyházi szónoklatot intézett a gyülekezethez. Vasárnap, szept. 18.-án folyt le a főünnep. Az egész község ünnepi ruhát öltött ezen alkalomból ; a templom, paplak, iskola és számos épület fel volt lobogózva. Egymás után érkezett a diszes vendégek tömege s már az istentisztelet előtt ott láttuk a lelkészlakon a többek közötti dr. Schreiner Károly esperességi felügyelő és ntű Fleischhacker Károly esperes urakat, Fleischhacker F. főreáliskolai tanár, esp. világi jegyző és ntű Renner Henrik esp. egyh. jegyző urakat ; dr. Arn hold esperességi ügyész urat és nejét, tek. M üli n er Mátyás nyugalm. ev. főiskolai igazgató, gyülekezeti felügyelő urat, Konrád Lajos ruszti polgármester urat, ntű Lőw Fülöp locsmándi, Franz Vilmos ruszti, Hészler Sámuel állami fegyintézeti lelkész urakat nejeikkel; Solcz Ödön ágfalvai s Frank Károly csávái káplánokat; számos tanító urat, köztök Druisner Jánost Sopronból stb., stb. Reggel 8 órakor a lelkészek és tanítók az Ur asztalához járultak, mikor is a gyóntatási beszédet ntű Renner Henrik barkai lelkész úr tartotta. 9 órakor kezdődött a tulajdonképeni templomi ünnepély. Az Isten háza zsúfolásig megtelt a hivők sokaságával s a be nem férők tömege a nyitott ajtókon kívül dicsérte az Istent, buzgó énekléssel s hallgatta a szószékről hirdetett Isten igét áhítattal! Az oltári szolgálatot Fra n z és Heszler lelkészek és Solcz Ödön segédlelkész végezték, az ünnepi szónoklatot pedig maga a gyülekezeti lelkész úr tartotta, II. Kor. 6, 1—2. alapján, szépen elmélkedvén a felett: minő kötelességeket ró a gyülekezetre a mai örömünnep? Közben a gyülekezeti dalárda Ray g er Lajos taDÍtó úr vezetése mellett alkalmi chorált énekelt. A templomból az egész ünneplő közönség, élén a lelkészek, felügyelők és tanítókkal, az uj iskola és a templom közötti térre vonult. Utóbbiak az emelvényen, a