Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Baróthi fiókegyház ünnepe

334 közel s távolból összesereglett tengernyi nép pedig az udvaron és azon kivül a tágas utczán foglaltak helyet. Az állvány előtt fehérbe öltözött iskolás leánykák képez­tek sorfalat. Vegyes kar által előadott ének után ntű Fleisch­hacker Károly esperes ur tartotta az úgy tartalmilag mint előadás tekintetében is művészi avatási beszédet, melyben különösen azon szellemre mutatott, melynek ezen új evang. iskolában, — ha czéljának meg akar felelni, — honolni kell. Ezen szellem az evangéliom szelleme, melyet ugyan már a szülői bázban kell a gyermek szivébe plántálni, de mely szellemnek a tanitók szivében is élni kell s azok egész tanítását áthatni, ha azt akarjuk, hogy az a gyermekekre maradandó hatással legyen. Ha az evangéliom szelleme hatja át a működést ezen új iskolá­ban, úgy az áldására lesz a gyülekezetnek; átkára azon­ban — mitől Isten óvjon ! — ha a hitetlenség, az isten­tentagadás szelleme honolna benne. Végül megáldotta az új iskolát a háromságos egy Isten nevében!! Esperes úr után dr. Schreiner Károly esperességi felügyelő ur intézett még néhány lelkes, dicsérő szót a gyülekezethez, megköszönve azon buzgóságát, hogy az apák áldozatkész­ségét követve, s a nehéz tehertől vissza nem riadva, ily szép épület emelése által ünnepelte meg méltóan 100 éves örömünnepét. Chorál elzengésével ért véget a hatalmas, lélekemelő ünnepély ! Az ofFertorium 123 frtot eredménye­zett, mely összegnek fele egyházi czélra, fele pedig az új iskola építési költségeinek fedezésére fordíttatik. Ezen kivül dr. Schreiner Károly úr az utóbbi czélra 50 frtot (s már előbb is egyszer 30 frtot) adományozott a gyülekezetnek. A közebéden, mint rendesen, felköszöntőkben nem volt hiány. Dr. Schreiner éltette a királyt s a királyi családot, Renner a buzgó esperességi elnökséget (mely elnökség buzgóságának köszönhető nagy mértékben, hogy rövid idő alatt esperességünk minden gyülekezetében új iskola épült a műveltség és felvilágosultság terjesztésére a nép között), Müll n er gyülekezeti felügyelő a vendé­geket, kik evang. szeretettől áthatva eljöttek a testvérek ünnepére; Fleischhacker világi főjegyző Müllner felügyelőt, a kitűnő prot. férfiút, egyházunk büszkeségét; Franz alkalmi költeményt olvasott fel; dr. Arnhold a mindég kedves papnét, Renner az egész diszes hölgy­koszorút éltette, mely az ünnep fényét nagyban emeli ; Fleisch hacker főesperes mint atya, gyermekei a lel­készek és tanítók közti barátságos jó viszony erősödését és fejlődését kivánja, stb., stb. . . . Ezen tudósítással kapcsolatban még kettőt akarok felemlíteni. Ez idei esperességi gyűlésünk, ntű Lőw F. locs­mándi lelkész úr buzgó sürgetésére elhatározta, a gyüle­kezeteinkben úgy is szokásos gyermekistentiszteletnek szászországi minta szerint való átalakítását. Több gyülekezetben már keresztül is lett ezen átalakítás vive, s hogy azon lelkészek és tanitók is, kik eddig nem tették meg, belássák ezen liturgia szépségét, kedvességét, s a gyermekkedélynek megfelelő voltát: felhasználva a med­gyesi összejövetelt, egy kis próbát rögtönöztünk a pap­lakon. Lőw úr volt a lelkész, Rayger tanító úr az orgonista (zongoránál), mi papok, tanitók és világiak pedig — a gyermekek! A rögtönzött próba fényesen sikerült s oly általános tetszést szült, hogy ezután bizonyára még gyorsabban fog az átalakítás keresztül vítetai esperessé­günk valamennyi gyülekezetében. A városi urak pedig azt mondták: csak nálunk is be volna ez vezetve, mily szive­sen küldenők gyermekeinket mi is az ilyen gyermekisten­tiszteletre! íme, bizonysága annak, hogy nálunk is itt az idő bevezetésére. No idegenkedjünk tehát tőle, hanem hozzuk be, a hol csak lehet. Biztosan hiszem, hogy min­denütt tetszésre fog az találni, de leginkább magoknál a gyermekeknél, s az uj nemzedék egészen uj szellemet vesz majd fel általa egyházunk üdvére, jövőjének biztosítá­sára ! . . . A másik, mit megakarok említeni az, hogy a lemon­dás folytán megüresedett esp. gyámintézeti világi elnöki szék, szintén ezen a napon, Medgyesen lett betöltve. A szavazatok felbontatván, kitűnt, hogy a gyülekezetek egyhangúlag Müllner Mátyás nyugalm. főiskolai igaz­gató urat tüntették ki bizalmukkal, ki is az állást — tekintettel az osztatlan bizalomra s az őszinte ragaszko­kodásra — mindnyájunk örömére elfogadta. Adja az ég, hogy sokáig viselje azt a gyámintézeti ügy javára s uj babérokat gyűjtsön eddigi érdemeihez ezen a téren is ! . . . Mindenképen fontos ezen ünnepély, nagyban hozzá­járult hitünk erősítéséhez, nagyban bizonyította az együvé­tartozás érzetéből az egyesre is kiható áldást, s valatneny­nyiünk szivében bizonyára felköltötte azt az óhajt, s kívánságot: vajha a medgyesi evang. gyülekezet a jövőben is megtartaná azt a buzgóságot s áldozatkészséget, mely­nek kifolyása a vallásszabadság első századának végén rendezett ezen valóban sikerűit, lélekemelő ünnep volt ! Adja Isten ! Ágfalva, 1892. szept. 20.-án. Solcz Ödön. A baróthi (Háromszék m.) ág. h. ev. fiókegyház ünnepe. A Baróthon lakó evang. hitsorsosok, kik többnyire anyagi javakban is bővelkedő előkelő családtagok, régóta mostoha gyermekei valának evang. egyházunknak. 1886-ig, mikor az emlékezetes s egyházi életünkre, fejlődésünkre nevezetes különválása megtörtént a brassói egyházmegyé­nek — a szász egyházi hatóság lelki gondozását e magyar község is kikerülte — hol 80 lelket számlál a mi hit­felekezetünk. Dús aratása volt itt az ú. n. elkeresztelésnek egé.-zen az ujabb időkig, ha elgondoljuk, hogy az 1600 lelket számláló róm. kath. egyház egyetlen róm. kath. elemi iskolájával éber figyelemmel igyekezett itt az egye­dül üdvözítő tanoknak híveket szerezni. Megjegyzendő, hogy van e nagy községben mintegy 250 lélekből álló gyülekezete a ref. egyháznak is, mely gyülekezet anyagi szegénysége miatt rendes beszolgáló lelkészi állást csak egy pár év óta szervezhetett magának. Ilyen körülmények között a prot. polgárok úgy polgári mint különösen egy­házi tekintetben bizony nagyon is elszórt csontok valának. Hiszen csak egy évvel ezelőtt is megtörtént az az eset, hogy egy baróthi ev. ifjú baróthi róm. kath. leánynyal házasságra óhajtván lépni, a baróthi esperes-plébános azt sem tudta, metyik ev. lelkész illetékes a hirdetésre. El­küldte hát az ifjút egy a szászok fennhatósága alatt álló szomszéd ev. hitközség lelkészéhez, a ki kategorikusan elutasította azzal, hogy nem hirdetheti ki, elküldte egy

Next

/
Thumbnails
Contents