Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Irodalom - Bírálat a bányai kerület énekgyűjteményére

322 elő, mely azután leszállíttatva ismét az egyes testületekhez, egyöntetű összműködést eredményezne. Ezen lelkészi egyesületi működésből ki volna zárva minden egyházkormányzati, vagy egyházigazságszolgáltatási körbe tartozó ügy. Tárgya volna a lelkészek tudományos tovaképzése, a gyakorlati lelkészkedés ügyei, az istentiszteleti cselekvények és más, általában az egyházi belélet fejlesztését illető ügyek. Legnagyobb súlyt azonban a czéltudatosan vezetett társalgásra fektetek, a midőn testvéri körben a testvérek beszélik meg azt, a mit tudniok szükséges, egymást átba igazítva, egymást erősítve és vigasztalva ápolják a közösséget és szolgálják közös s az egyházéval azonos érdekeiket. Nem czélom sem részletekbe bocsátkozni, sem pedig szervezeti szabályzatot nyújtani, ezt azokra bízom, a kik megértették czélzatomat s a kik a kivitelnek is mesterei. Nemsokára egyetemes gyűlésre fognak összejönni lelkésztársaink az ország minden vidékéről. Nem volna-e kívánatos, ha a szorosan vett hivatalos teendők mellett, ennek a kérdésnek megvitatására is szánnának egy kis időt, és összegyülekezve megbeszélnék, mit kelljen tennünk. Egyházunk vezérférfiainak buzgó pártfogásába melegen ajánlom ez ügyet. Dixi. lüiaiii, Bírálat a bányai kerület által kiadni szándékozott „ág. hitv. ev. énekgyüjtemény" felett. (Vége.) Nagyon sokat képzelnek a poetica licentiáról, a kik ilyen kurtítást engednek meg maguknak : „lm' most is itt van, mert kegyelmed int, „Fogadd szivesen víg énekeink'!" (Adventi 11 lap). Vagy : „Es lőn erre sietség Hogy Urok' felkeressék." (Karácsonyi 15 lap). Aligha tisztában vannak a magyar nyelv természetével, a kik a következő magyartalan kifejezése k e t használják : „Krisztus Jézus", „Mi hiszünk", „Van elhatározva", „Mit próféták egykoron", „Rád Isten bízzuk magunkat", „Arczra ím borulunk", „Fonyadt szív" stb. Vétenek az euphonia ellen is, a kik „Az ITr útját", „Krisztus Jézust", „felvettél", „mene vemhen", „kaputokat— uratokat", „ó't a kútam — melyből útam", „a szép hajnal hasad is már" stb. kifejezéseket és rímeket használják. Nem tudom, mit képzeljek azoknak dogmatícai felfogásáról, a kik Jézust, az Istennek fiát majd „világ óriás"-ának, majd „daliá"-nak, majd pedig „mennynek kulcsosának" nevezik — a rím kedveért ! Helytelennek tartom azoknak az eljárását is, a kik a régi conjunctivus és passivum igealakokat és módokat megtartották, s a kik a régi „tátik — tetik", „jöttenek — mentenek — leltenek", „mene — teve — leve", „sebhetnek", „legitt", „meghala — vala" és „vala" elavult kifejezéseket használják énekeikben. Azt meg már egyenesen a jó ízlés, és a közönség jóhiszeműsége ellen elkövetett merényletnek tartom, a kik vallásos énekekben „pirkadó hajnalról!" „ég pereméről!", „hőt és fényt árasztó nagy lángtömegről!" (nap) „mennylak", „fény ég" és „látnokról" ; továbbá „titánok", „pribékek", és „Jézus vérfolyami"-ról s „estebédj érői" beszélnek. Helytelennek tartom azt is, hogy némelyek „keresztényt és kereszténységet" írnak a „keresztyén és keresztyénség" helyett. Az előbbieket tudvalevőleg csak r. kath. és unit. atyánkfiai használják hazánkban. Az evang. és ref. írók a reformáczió kezdetétől mostanáig mindig keresztyént és keresz t y é n séget irtak és írnak. „Et nunc venio ad fortissimum!" nézzük a rímeket! Bajosan születhetett Árkádiában, s aligha irott „a ménrúgta forrás"-ból az, a ki így énekel : „Hiszünk fiában közvetlen Könyörülő Urunkban." (3. lap.) „Mi hiszünk a szentlélekben. A hí v ő k i g a z á b a n" ; (4-1.) „Oh bár jönne mi vezérünk Bár átszegné az eget Ámen! eljö, hozva nékünk" stb. (4. 1.) Vagy: „Próféták legjelesbike Krisztus Urunk nagy hírnöke" (5. 1.) „0 ama nagy Istenfia Vőlegény h ű 1 e lke k d íj a" (5. 1), melynek refrainjeül bátran lehetne ezt tenni : „fából csinált vaskarika." Még czifrábbak, valódi galimathiások ezek : „Felkele már az erény csudanapja Lelki erőnk fokozott foganatja!" (16.1.) Vagy: „Ama jászol legyen szívem, Hol szerelmed jól megpihen", s egy kissé tovább : „Bölcsőd legyen szívem jászla, Hogy azt sóhajom ringázz a"! (19. 1.) „Orgona, dob, lant, síp, Istentől jót keveset csíp! A Grömör megyei mihályfalusi ref. templom kántori székén olvasható eme versecskéhez hasonlítható ezen kis rigmus : „Hogy bánjam bűnös voltom Mert kinod' én is toldom!" (37. 1.) Vagy: „Hirdessétek fennhangon, Ki született ma vájjon?" (20. 1.) Vagy : „Örvendjetek ma! A nagy Isten fia Emberi testben épen megjelent szűzanyja kebel ében!" (24.1.) „Tudván hogy élted biztos nála, Ha folyt e földön példájára!" (39. 1.) Egészen triviális s a Hazafi Verái pegazusánál alig emelkednek magasabbra ezek a rímek : „A pásztor halt meg, hogy mentse a nyájat, Siess óh József s vedd elő a vásznat!" (51. 1.) Vagy: „Oh mennyek kulcsosa! mikor haláltusa" stb. (52.1.) A „Cornevillei harangok" operette styljére emlékeztetnek ezek :