Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Rólunk nélkülünk (Burián János9

olvasni, a melyben megütközik azon, hogy egyházunk tanítósága a zsinaton egyetlen egy tanító által sincsen képviselve. Fölösleges itt akár egyházi, akár erkölcsi szempontból beszélni ev. elemi tanügyünk fontosságáról. Tudja azt minden evangelikus ember, hogy egyházunk erkölcsi állapota és szilárdsága, főleg jól és pedig egyházilag jól berendezett elemi iskoláktól fiigg. Egyházi és erkölcsi szellemben nevelnek, tanítanak és oktatnak a felekezeti iskolában. Itt a tanítónak képe, példája és legfőbb tanítója Krisztus Urunk. Az Áronok és Mózesek alapos panaszainak okai iskoláink meg elemi tanügyünk eltévedt irányában, hanyatlásában és rendetlenségében keresendők. Statisztikai adatok szerint e korszakot, az elemi tanügyet illetőleg, általánosan a haladás korszakának szokás nevezui. Igen haladunk, a mi az iskolába járó gyermekek és a tantárgyak számát, tán még a mi az iskola kül- és belszervezetét illeti, de a vallásos és erkölcsi oktatás ev. népiskoláinkban el van hanyagolva. Mi ennek az oka ? A szentírás szavaira hivatkozva ennek egyedüli oka az, hogy két árnak szolgálni nem lehet. Nekünk ev. tanítóknak, törvényeket, szabályokat és rendeleteket előír és szab az egyház, de az állam is, és kérem van-e e kettő között egyöntetűség ? Az állami tanfelügyelő ellenőrzi a tanítás reális és interkonfessionális irányát, az egyházi tanfelügyelő (ha volna valahol) a tanítás vallásos és egyházi irányát és szellemét. Az állami felügyelet szigorúbb és azért kívánságát a tanítók jobban teljesítik, és ez a vallástanítás rovására történik. Az állami tanfelügyelő az egyházi törvényt és egyházi elöljáróinkat nem respektálja, nélkülük jön be iskoláinkba és jaj annak a tanítónak, a ki az állam által előírt iskolai tananyag tanítását elhanyagolja. Sokszor merő bosszantásból kiforgatja a tanítót csak azért, hogy hatalmát megmutassa és éreztesse vele azt, hogy ő a legfőbb feljebbvalója. És ezt az ev. tanítóval nemcsak a tanfelügyelő teszi, de az úgynevezett miniszteri iskolalátogatók is. Kik ezek az emberek? Van köztük különféle rendű és rangú ember, de csak nagyon ritkán van egy tanférfi és tanító mint miniszteri iskolalátogató nálunk igazán fehér holló. Hát a mi egyházi elöljáróink ezekkel szemben, hogy viselik magokat? Türelmesek, mint a juhocskák és behúnyt szemmel nézik a tanítás helytelen, eltévedt, felekezetnélküli irányát és a különféle hívatlan censorok basáskodását. Sok helyütt elöljáróink félnek a nagyságos uraktól s azért nem is interpellálják meg őket, hogy nélkülük tesznek iskoláikban látogatásokat. Iskolaszékek sok helyen nincsenek és a hol vannak, azok olyanok, hogy azokra támaszkodni nem lehet. Iskolaszékek — kivéve a lelkészt — olyan tagokból állanak, a kik a tanügyhöz nem értenek semmit, de azért iskolalátogatás és az évi vizsga alkalmával, mint a tanítás bírálói szerepelnek, sokszor kérdéseket is intéznek a gyermekekhez. És ezt mind úgy teszik, mintha monopoliumuk volna rá. Igen, igen sok árnyoldala és hibája van az elemi tanügy törvényeinek, szabályainak és rendeleteinek és ez mind onnan eredt, hogy ezeket a törvényeket és rendeleteket olyan emberek alkották, a kik közül csak igen kevesen voltak tanítók. Sokan azt fogják mondani, hogy a lelkészek, theologiai, képezdei és gymnásiumi tanárok és egyházi felügyelők birnak a kellő képességgel iskolai törvények alkotására. Szerény véleményem és a gyakorlati élet tapasztalatai alapján bátor vagyok ezt tagadásba venni. Mert mint a tanitói kar nem lehet hivatott a lelkészi kar számára törvényeket alkotni, ugy a nem tanítói kar sem lehet képesítve iskolai törvények alkotására. Minden hivatalnak és hivatásnak meg van a maga individuális és separatisztikus sajátsága és müvésziessége. — Ha most hibás a kormány által kiadott iskolai törvény úgy hibás lesz az ev. zsinat által elkészített isk. törvény is. A zsinaton nincsen egy tanitó képviselő sem. S így alkotni és szerkeszteni fognak törvényeket és iskolai szabályrendeleteket rólunk, nélkülünk. Én hajlandó vagyok előre megjósolni, hogy a mint az eddigi törvények nem hoztak áldást tanügyünkre, úgy a zsinaton alkotandó törvények sem fognak hozni áldást és hasznot. Hogyan lehet bizalmunk saját embereinkben, mikor azok bennünket ismerni sem akarnak. Hogy miért mellőzi és ignorálja egyházunk a tanítóságát, — az titok a melyet máig nem fedezett fel senki. A turóczi ev. esperességi tanítóegyesület, felakarta szólitani a többi magyarországi ev. tanitóegyleteket, hogy kérvénnyel forduljanak a zsinati előkészitő-bizottsághoz, hogy a tanítóság is legyen a zsinaton képviselve, de attól tartott, hogy az történik kérelmével mit tiszt. Gaál Mihály úr a sióvidéki ev. tanítókor kérvényének jósol, hogy t. i. a papírkosárba kerül. Sok különféle kötelességeket, rónak ránk, de joggal élni nekünk nem szabad. Nagy teher nyomja az ev. tanítóság vállait, és ezért megérdemelne ha csak egy kis jogot is. Még csak egyet ! Véletlenül kezembe került Főtisztelendő és Méltóságos Zelenka Pál püspök úr „Igénytelen javaslata." Az ebben megállapított minimumra nézve volna egy szerény megjegyzésem. Az országos törvény által előirt fizetési minimum nem használ a tanítóságnak semmit. Hisz most már mindenütt akár városban, akár anyaegyházban vagy filiálisban a fizetés megüti a a 300 frtot. Igaz ez a minimum, sok helyütt maximum, de azért, bár a Méltóságos püspök úr által ajánlott tanitófizetés minimuma 400 frt, tehát 100 frttal több mint a kormánytól contemplált, mégis tekintve hogy a tanító 8 vagy 10 hónapig tanit, vasárnap orgonál, énekel, tehát tiz hónap alatt folyton igénybe veszi testi szervezetét, rontja azt, s így pótlásra van a testnek szüksége: a tanitó fizetésénék 400 frtban megállapított minimuma csak csekélység, különösen a lelkész fizetésének 1000 frtban meghatározott minimumához képest. Már csak legalább ennek a