Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Rólunk nélkülünk (Burián János9

28 Szükséges-e ilyen új szót forgalomba hozni ? Bizony nagyon szükséges a hazai protestáns egyházi jog szempontjából. Mert hiába beszélünk mi egyetemes papságról in theoria : a praxis mégis minduntalan előidézi azt a szükségszerűséget, hogy különbséget tegyünk azok közt, kik élethivatásuknál fogva az egyház belső, valláserkölcsi életének ápolói s a kik, mint ilyenek igehirdetők és szentségek kiszolgáltatói, — és azok közt, kik az egyház külső, jogi életének vezetésében segédkeznek, s kik mint ilyenek főkép arra törekednek, hogy a közszabadság oltalma alatt mindenek ékesen és jó rendben történjenek. És midőn ezen megkülönböztetés szükségszerűsége beáll, mit tapasztalunk? Nagy bizonytalanságot és ingadozást. Vannak, a kik igy distingválnak : egyháziak — világiak (ecclesiastici, seculares). Ezek feledik, hogy ekkép a híveket az egyházból kirekesztették, s mintegy világgá kergették, az egyházban csak a lelkészeket hagyván meg. Leggyakoribb ezen rubrika: lelkészek — világiak (ministri, seculares). Úgy de akkor a lelkészeket kizárták a világból, holott ezek is a világon vannak, sőt Isten országát is a világban kivánják valósítani. A róm. katholikusok pláne világi papságot emlegetnek, azaz olyat, mely a nép között és nem a zárdák falai közt működik. Vannak a kik ilyeténképen osztályoznak : lelkészek — nemlelkészek. No erre a mi előkelő egyháztagjaink azt vethetnék ellen, hogy Ők ilyen negativ meghatározással meg nem elégedhetnek. Hisz ez majdnem úgy hangzik, mint olim a protestánsok azon nem épen megtisztelő elnevezése, mely szerint ők — akatholikusok. A régi dogmatikusok azon osztályozása, mely szerint az egyházban három rend vagy status u. m. sr. ecclesiasticus, politicus és oeconomicus különböztetendő meg — immár a mai korban, midőn a jobbágyság félszabadíttatott, többé nem használható : de ép azért a mi egyházi előkelőinket, kik ilyenekké nem született, hanem azon bizalmi állás folytán lettek, melylyel e hívek sokasága által megtiszteltettek, — politikusoknak nevezni nem lehet, annál kevésbbé, mert mint ilyenek, más téren vannak hivatva működni. Mint curiosumot felhozom, hogy az 1622. semptei consistorium határozmányaiban (XI.) a lelkészek presbytereknek a nemlelkészek laikusoknak neveztetnek, ez utóbbiak nemes és nem nemes laikusokra (1. nobiles et plebei) osztatván. A laos — tudvalevő — a görögben népet jelent, de itt a szónak synonymja gyanánt az auditores veendő, s az osztályozás ekkép esnék meg : lelki tanítók — hallgatók (decentes, auditores). Nem mintha ez az elosztás evangyéliom ellenes volna, sőt nem evangyeliom ellenes a róm. katholikusok által hangsúlyozott pásztor és nyáj sem (pastor, grex), mert a gyülekezeti (concret) egyház eszméjének teljesen megfelel : de hierarchicus tendencziára nyújt alkalmat, ha ezen viszony — mint a róm. katholikusoknál — a képviseleti fabsract, representativ, collectiv) egyháznál is érvényesül. A mi véleményünk szerint az egyetemes papság eszméje itt lép leginkább előtérbe, s ennélfogva az u. n. világi elemet, itt nem akarjuk hallgatókul tekinteni. Lehetne talán a világiakat a lelkészekkel szemben presbytereknek is nevezni ; de ez elnevezés részint sokat, részint keveset jelent. Sokat jelent régi értelmében, midőn ez alatt az egyház véneit, tekintélyes lelkitanitóit, előkelő papjait értették. (Ily értelemben veszi a szót a semptes consistorium is). Keveset jelent ujabb értelmében, midőn az nem volna egyéb, mint egyházi választmányi tagság, ujabb terv szerint egyházi tanácsosság, de csak a helyi gyülekezetben. Ha felügyelői karnak (inspectores)neveznők az u. n. világiakat, ez csak per synecdochen volna lehetséges, mert ezen fogalom alá a tanárok, tanitók s egyszerű presbyterek foglalhatók nem volnának ; megjegyezvén, hogy a zsolnai zsinaton (1610) felügyelőknek (inspectores) a magyar és német alsuperintendentek neveztettek el. Mindezeket összevetve én ez idő szerint a képviseleti egyház előbbkelő u. n. világi tagjait jobban nem tudom megtisztelni, mint, ha őket egyházvédeknek (defensores) nevezem. Úgyis ez a látható egyház ecclesia militans küzdő egyház befelé és kifelé. Legyenek tehát az egyház előkelő tagjai a lelkész commilitói — igenis bajtársai az egyetemes papság magasztos értelmében. Az ecclesia triumphans, a megdicsőült egyházban azután az kapja az élet koronáját ki itt alant lelki adómányai mértéke szerint hiven és igazán vitézkedett. Az egyházvédelem befelé áll a keresztény hit és erkölcs megszilárdításában a test és vér elleni küzdelem által. Az egyházvédelem kifelé áll protestáns egyházunk igazainak, szabadságának, méltóságának s anyagi eszközeinek fentartásában, s az ős ellenség önkényének és cselfogásainak leküzdésében. Dicső feladat! Méltó, hogy ezt egy új evangyéliomi nemesség életczélul kitűzze. Ezekkel kapcsolatban nem hagyhatom megérintés nélkül, hogy némelyek a lelkészt papnak szeretik nevezgetni. Ezzel szemben megjegyzem, hogy a gyakorlat épen megkülönbözteti a papot, mint genust, a lelkésztől mint speciestől, azért beszél lelkészkedő papságról. Tehát a lelkész eo ipso pap, de van oly pap is, ki nem lelkész, de csak a katholikusoknál. Most ujabban hozzánk is be akarják csempészni a lelkészkedés nélküli papságot, midőn arról beszélnek, hogy a püspöknek ne legyen más ekklézsiája, mint a kerület. Hát ez már csakugyan gradus volna ad — hierarchiam. Ettől is védjenek meg minket a mi egyházvédeink ! Gaál Mihály. Igen jól esett, nemcsak hazánk ev. tanítóságának, de ev. tanügyünk minden barátjának, e lap múlt évi egyik számában Sass János úr közleményét