Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Dunáninneni ker. papi értekezleten mondott elnöki beszéd

Tizedik évfolyam. 36. szám. Pozsony, 1892. évi Szeptember 3-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre tí frt — kr. félévre . 3 n n negyedévre 1 * 50 „ Egy szám ára: ! kr. o. é. YVLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. r Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY F E R. E 3ST O ZBélyegdij : kiilön 30 kr. Tartalom: A dunáninueni egyházkerület 1892. évi papi értekezletén mondott elnöki megnyitó beszéd. — Belföld. — Vegyesek. -- Pályázat A dunáninneni egyházkerület 1892. évi papi értekezletén mondott elnöki megnyitó beszéd. Szeretve tisztelt Testvéreim az Urban ! A midőn Tiszt. Testvéreimet a kerületi papi értekezleten üdvözölném : magát az értekezletet minden bevezetés nélkül meg is nyitom ; bevezetésül fentartván azon elveket, a melyeket mult évi elnöki beszédemben hangsúlyoztam. Engedjék, hogy a pastorális tanácskozás természeténél fogva, azonnal in médias res menjek, a midőn Urunk Üdvözítőnknek Máté ev. 9. része 37 — 38. versében feljegyzett szava nyomán pastoralis szempontból a pap jelöltek csekély számáról rövid megjegyzést akarok tenni, „Az Ur látván a sokaságot, megesett rajtok a szive, hogy meggyötörve és szétszórva vannak, mint pásztor nélküli juhok. Azt mondja akkor az ő tanítványainak : az aratni való ugyan sok, de az arató kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy bocsásson munkásokat az ő aratására." Mert ez az Urnák szava, isteni szent ige, puszta történelmi adatnak nem vehető. De mint minden szentírási igazság a tényeken alapuló kinyilatkoztatás az, a mely Isten kegyelmét velünk közli s annak elnyerhetéséről is intézkedik. Sok az aratni való az Ur mezején, de az arató kevés, az tény. Hogy az aratás ura bocsát munkásokat az ő aratására, ez az Urnák üdvintézménye; s hogy pedig ezen kinyilatkoztatásának eszköze a mi részünkön az ima, az Úrnak ezen intézkedése a a mi ténykedésünknek körét is megszabja, Midőn tehát a jelen napokban nekünk is megesik a szivünk, hogy oly kevés papjelöltünk van, minek következtében nem egyhelyütt pásztor nélkül vannak a juhok : ne bocsátkozzunk mi pásztorok, a pásztorok értekezletén annak taglalásába, honnét van az, hogy az Ur mezején nálunk kevés az arató, hanem az Úrnak, a mi főpásztorunknak, példáját követve ragadjuk meg azonnal az eszközt, az imát, I kérvén az aratás Urát, hogy nálunk is bocsásson munkásokat az ő aratására. E körül való rendes ténykedés immár a pastorális teendők sorozatába esik. Igy tehát azon okoknak a kutatása, miért van kevés arató nálunk az Ur mezején, a pastorális ténykedés köréhez nem tartozik. Tartozzék ez az egyházi kormányzás feladatai közé. De ha kutatnám is mindazon okokat, a melyek következtében gyarló emberi vélemény szerint kevés papjelöltünk van, az után elérjük-e a czélt, hogy több papjelöltünk legyen ? Nem hiszem. Ha van baj, a mint van, akkor e baj magában a papi állásban keresendő, hogy az emberi társadalomban nem fogadja el az őt megillető helyet, tehát, hogy a fizetés rossz, a nyomor, főkép a gyermekek nevelése körül nagy, hogy nincs előléptetés, a nyugdíj nincs szabályozva s elégtelen, a munkateher nagy, míg egyszerű szabadságában is némileg korlátozva van a pap, a hivek vajmi keveset törődnek helyzetével; vagy pedig magában a papi karban is többen keresik a bajt, mondván, hogy a papok életmodora ma nagyon is világias, hogy sokat politizálnak, nemzetiségi s társadalmi kérdésekbe túlságosan avatkoznak; anyagi haszon után nagyon is járnak, s családjaikban is ama tiszta ős keresztyéni puritanismusnak kevés nyoma van. Vannak tovább, a kik a papok nevelésében keresik a bajt úgy a systemában, a midőn a theologiai disciplinák vagy tisztán tudományos szempontból, vagy pedig negativ irányban adatnak elő, hogy azután inkább mint kritikus, mint pap kerül elő a theologus a collegiumból, a ki előbb maga magával meghasonlott és így lelkipásztorra szüksége van, mintsem hogy Ő pásztor lenne s képességgel birna a pastoralis cura terén másokat vezetni: — valamint mások szerint a rendezetben is van baj, mert internatusunk nincsen s így a theologusok magánélete s erkölcsi magaviseletük a papi nevelés körén kivül állíttatott. Mit mondjak azok nézetéről, a kik nálunk a theologusoknak időszakokkénti relegálásában látják a főbajt, mert ez által a