Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Dunáninneni ker. papi értekezleten mondott elnöki beszéd

306 családokban a theologiai pálya iránt nagy az ellenszenv. Tisztelt Testvéreim! Épülünk-e, ha mind ezen okokat hallgatjuk? Pedig még ki nem merítettem e tárgyat; s a mit mondtam, nem is állítottam, csak kalászokat szedtem pastorális tevékenységem mezejéről, a midőn a családokban odahatni akartam, hogy a családnak egyik vagy másik tagja papnak menjen. Őszintén vallom, hogy én mindezen nem épülök, s ha ezt mind czáfolgatni vagy megerősíteni mennék : nem nyernék én az által egy theologust sem. Szerintem a baj a mai kor anyagias irányában fekszik, mely a lutheránus családok és valljuk be, a papi lakok nagy részébe is már behatolt; tehát a baj bennünk van. „Keressük először az Isten országát" családjainkban is és a theologusok is magadatnak nekünk. A hol a theologusok nevelése körül maga az egyházi institutio javítandó, szerintem ott is főkép az anyagiakban van a baj: keveset törődik a közegyház a theologusok anyagi ellátásával s a szegény szülők, mert ezen körökből kerülnek elő mindig s mindenütt a theologusok, — nehéz gondjaira bizzuk az ifjak ellátását akkor is, midőn azok mint theologusok már az egyház szolgálatába léptek. Tovább nem megyek; s ezt is csak azért említettem, hogy indokoljam, miért mellőzendők az indokok, a midőn fohászkodnunk kell, hogy kevés az arató az Úrnak mezején. Itt egy az indok úgy is : kevés, az emberek böne miatt. A hol az egyház terén bajról van szó, ott először bűnről legyen szó; a hol pedig bűnről szó van, ott az orvosság, ha a bűnnek keletkezését is tudnók, nincs az embereknél, de egyedül az Urnái. Ezen orvosságra való utalás immár pastorális ténykedés s ama pastorális leczke, a melyet az Ur akkor mondott tanítványainak, a midőn látta a sokaságot szétszórtan mint a pásztor nélküli juhokat, ez : „Kérjétek az aratás Urát, hogy bocsásson munkásokat az ő aratására." Itt tehát tudtunkra adja az Ur, hogy az aratás az övé, a munkások kibocsátása az övé, a mienk pedig a kérés, az ima, hogy bocsássa hozzánk a munkásokat, a kik, jól megjegyzendő, az ő munkásai, nem pedig a mi munkásaink. Mintha egyre hallanám a skeptikusok nagy seregét, fent és lent, a coetusban és a kormányzatban, a kik vajmi kevésnek s elégtelennek találják ezen imaóvszert ott, a hol az egyházban az arató kevés. Az Úr e téren elégségesnek találta a kérést, az imát. Ha valaki elégtelennek látja azt, csak annak a jele, hogy elégtelenül imádkozott. A jámbor Anna imáiban az Úr szolgálatának szentelte Sámuel fiát. Hisz éppen ott van a baj, hogy az uralkodó anyagias irány az imádók kevés számát adja az egyháznak. Ma egyáltalában keveset imádkozunk, keveset a nem mindenütt mindennap nyitott templomokban, keveset a nem mindenütt mindennap az imához egybesereglett családokban. Az ima a laikusokban is a családnak papot nevel, legyen az bár asszony is, lesz belőle diakonissa, a papnak segédkeze ; az ima az imádkozó gyermekek seregéből az Isten szent lelkének hatása alatt a családban papokat választ ki. Keveset imádkozunk. Krisztus Getsemane kertjében fohászát háromszor ismételte, Pál apostol, a midőn teste számára adatott neki a kinzó tövis, arra nézve háromszor kérte az Urat; ne szégyenljük a gyakori, az ismételt imát, ott a templomban s bent a családban. Szerintem még a mi imádkozásunkban is van egy kis baj : imánk nagy része nagyon is általános. Krisztus úgy a mai szent leczkében, valamint másutt és az apostolok többnyire úgy imádkoztak, hogy az ima tárgya külön egyes eset vala. Jézus a Getsemanekerti imában imádkozik vala, hogy „e pohár" múljék el tőle. Pál apostol arra a tövisre nézve háromszor kérte az Urat. S az aratókról szóló mai leczkénkben arra utal az Úr, hogy arra nézve kérjük őt, bocsásson munkásokat az ő aratására. Nem marad tehát egyéb hátra, mint követni példáját a mi imádkozó elődeinknek, a kik tudjuk, imádkoztak mindig azért is, hogy az Úr bocsásson munkásokat szent országa aratásába. A régi litániák ezen sora felelevenítendő. Miért nem volnának tarthatók külön imaórák ez ügyben? Semmi különöset nem mondok. A régi egyházak, mikor nem volt papjuk, imádkoztak, hogy az Úr küldjön hozzájok munkást az ő szive szerint. Ott a hol az imádkozók serege keresi a papot, megszűnnek a választásoknál a pártok és a tusák, a melyek sok embert elidegenítenek a theologiától. E mai korban vannak a legkülönfélébb szövetkezetek ; én azt hiszem, az imádkozók szövetkezete is helyén van. Nekem is jól esik, a midőn a külföldi egyházi lapokban olvasom, hogy a szétszórtan lakó hivek felhivatnak, imádkozzék kiki saját otthonában bizonyos napon, bizonyos órában egy bizonyos szent ügyért. A themák egyike mindig: kérjétek az Urat, hogy bocsásson munkásokat az ő aratására. Tisztelendő Testvéreim ! A mi főpásztorunk, a hol mint pásztor állott pásztoraival a nyáj mellett a pastoralis ténykedésnek ezen módját elrendelte a pásztorok kibocsátása ügyében : mi pásztorok kövessük a pásztorok fejedelmének ezen pastorális utasítását s egyházainkban úgy, mint családjainkban s a családokkal imádkozzunk gyakrabban s az Ur nevében, hogy az Ur bocsásson munkásokat az ő aratására nálunk ma, a hol a papjelöltek száma oly kevés. A ki pedig imádkozik, ne kétkedjék. Az Úr mondta : „Bizony, bizony, mondom nektek, a mit csak kérenditek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ez ideig semmit sem kértetek az én nevemben; kérjétek és elveszitek." (János 16, 23.) Ámen.