Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Zólyomi esperesség közgyűlése (Vitális Gyula)

302 sát, mely valóban szánalmas stádiumba jutott. A vallás és közoktatásügyi ministernek a képviseló'házban és a főrendi ház ülésein kijelentett férfias nyilatkozatai az elkeresztelési vita alkalmával ugyan szilárdságot és állandóságot látszottak jósolni az 1868 évi 53 t. czikknek — a mi a protestáns egyházak óhajával találkozott ; — azonban ama törvényczikk sanctiója, őszinte érvényre emelése érdekében szükségessé vált 1890. évi 10086 sz. a. ismert és az ultramontanismus táborában mesterséges vihart keltett kultusministeri rendelet ereje hova tovább gyöngül s a r. katb. klérusnak a törvény iránt tanúsított tiszteletlenségével s erőszakosságra hajló elbizakodott önkényével szemben a törvény rendelkezéseinek tekintélyt s érvényt szerezni nem képes, mert hisz az illetékes anyakönyvezést nem biztosítja. Ugyan is a protestáns lelkészek legtöbb esetben hiába jelentik fel az elkeresztelést nyakra főre üző r. kath. plébánosokat, annak kívánt eredménye ritkán van. Ha a rendőrkapitány vagy a járási szolgabíró meg is hozza szorosan a Csáky-féle rendelet intentiója értelmében az első fokú ítéletet; elmarasztalván a „kihágót" 10 frt pénzbírságban és kötelezvén őt a keresztelési bizonylatnak nyolcz nap alatt az illetékes lelkészhez való átküldésére ; de mikor az első fokú ítélet — soha el nem maradható felebbezés folytán — felkerül a belügyministerhez, rendesen annak a birságra szóló részét helyben hagyja ugyan ; de érdemleges részét, mely a plébánost kötelezi a keresztelési bizonylat átadására, megsemmisíti. Igazán absurdum a legfelső hatványon ! Hiszen nem az a czél, hogy a r. kath. egyháznak 10 frtos martyrokat szerezzünk, hanem hogy a törvénynek rendelkezése végrehajtassék s az illetékes anyakönyvezés biztosítassék. Ily körülmények között meghányni-vetni való kérdés : Quid hoc faciendum ? A teendőkre nézve a vélemények eltértek egymástól. Voltak, kik — tekintve, hogy a r. kath. plébánosoktól az elkeresztelt gyermek anyakönyvi adatait semmi módon sem lehet megkapni — hisz jellemző, a mit a beszterczebányai diotcesis egyik plébánosa hetvenkedve mondott, ugy mond : inkább hagyja magát megégettetni, sem hogy az általa keresztelt gyermek anyakönyvi adatait a protestáns lelkésznek kiszolgáltassa, továbbá tekintve, hogy a belügyminister sem szerez érvényt a törvénynek az anyakönyvezést illetőleg, közelfekvőnek találták azon módot, mely szerint felhagyva a czéltalan bepanaszolással, vice versa, szeget szeggel viszonozni nem riadnának vissza, mert hisz a mit az egyiknek szabad, a másiknak is lehet tennie. — Ezen vélemény azonban ellenkezéssel találkozott ; mert hisz egyházunk szellemének hagyományos törvénytiszteletével az elégtétel&zerzésnek ilyenféle módja nem egyezik össze. Ellenben helyeslésre talált azon nézet, hogy addig is, mig a kevés reménynyel kecsegtető részleges polgári anyakönyvek életbe lépnek az elkeresztelési eseteknél az önkényeskedő plébánosok haladéktalanul bepanaszoltassanak s így a közvélemény elé állitassanak, hagy lássa a világ, kik azok, a kik a szentesitett törvénynyel kihívó módon szembe fordulnak, holott hiveik előtt a törvény tiszteletében és megtartásában példásan elöljárniok kellene. Hogy pedig a czél is, t. i. az elkeresztelt gyermeknek illetékes beanyakönyvezése is, el legyen érve, arra nézve oly értelmű eljárás lett ajánlva, miszerint a keresztszülők és a bába kihallgatásával jegyzőkönyvileg megállapítva az anyakönyv számára kivánt adatokat, ezek szerint az esetet kiki, mint illetetékes lelkész vezesse be saját egyház keresztelési anyakönyvébe. — Tekintettel pedig arra, hogy itt a hiba első sorban a szülőket terheli, kik gyermekeiket törvényellenesen s jogtalanúl idegen felekezetnek elígérni és odaadni elég gyengék, velők szemben a lelkész oly módon gyakorolja fegyelmi jogát, hogy a gyermekét elkeresztelni engedő atyát vagy anyát a szószékről egyenesen megnevezve megrovással illesse a gyülekezet előtt. — Ennek talán legtöbb hatása lenne. —- Az j értekezlet az elkeresztelési kérdésnél követendő eljárásra nézve speciális módokat ugyan nem állapított meg, de kimondta, hogy az egyház jogainak megsértéseért az elégtételszerzés minden törvényes módját alkalmazni kell. Az értekezletnek másik fontosabb tárgya volt a vasárnapi munkaszünet tárgyában kibocsátott ministeri rendelet, melynek dicséretes intentiója, hogy a fiatalság s általán a nép vasárnap délutánonként szellemi hasznos szórakozást nyerjen s így elvonassék a korcsmai élettől. A I hol az ipar nagyobb számban képviselve van — a czél I elérésére alkalmasak a legényegyletek, mint a hogy BeszI terczebányán van is szervezve evang. legény egylet, mely nemcsak szellemi, hasznos foglalkozást nyújt tagjainak, de arra is alkalmas, hogy az evang. öntudatot ébressze és ( ápolja. Ily evang. legény egyletek szervezése ajánltatik a zôjyumi és breznobányai egyházak figyelmébe. Másutt ajánlatos népkönyvtárak, olvasókörök létesítése s esetleg hasznos irányú felolvasások rendezése. — Az értekezlet többi tárgyai hamar folytak. Sajnosan lett bejelentve, hogy Szliácson a fürdőben nem lehetett még szervezni az evang. istentiszteletek tartását. Tudomásúl szolgált, hogy az aszódi leányiskolára megajánlott 50 frt az értekezlet pénztárából ki lett fizetve s így a tőke 184 frtra olvadt le. Úgyszintén tudomásúl vétetett, hogy a garamszeghi egyháztól megvásárolt régi értékes könyvek a lelkésztestület könyvtárába már a jövő hét folyamán elhelyeztetnek ; mely czélra az értekezlet új szekrényről gondoskodott. Délután egyre járt az óra, mikor a lelkészek értekezletöket befejezve a zöld asztaltól a polgári társas kuglizó kellemes helyiségében teritett fehér asztalokhoz vonultak, hol egyszerű ebédjöket kedélyes hangulatban, jó kivánatokkal fűszerezve költötték el. Itt is akadt még elintézni való ügy. Az egyik Nagytiszteletű úr panaszként azt adta elő, bogy előző héten egy pénzintézet helyiségében lévén, ott az ő vadonat új kalapját egyik Nagytiszteletű collegája simpliciter elcserélte s ez ideig viseli. A kalapok szembesítésével a tényállás megállapitatván, az alesperes Nagytiszteletű úr a miért másnak fövegét elvitte, a kalap vissza cserélése mellett a lelkészi özvegyárva alap javára 1 frtnyi jótékonyság gyakorlásában marasztaltatott el, mig a, felperes Nagytiszteletű úr, a miért hogy a kalapját elvinni hagyta, az ebédnél elfogyaztott italok kifizetésére Ítéltetett. Felebbviteli forum nem lévén, az ítélet nyomban jogerős lett. Délután 4 órakor — szintén az egyház tanácstermében — megnyílt az esperességi lelkész-tanítói özvegy-árva segély-egylet közgyűlése; mely régen nem volt olyan népes, mint ez idén. Mockovcsák