Evangélikus Egyház és Iskola 1892.
Tematikus tartalom - Belföld - Zólyomi esperesség közgyűlése (Vitális Gyula)
János főesperes-elnök a közgyűlés figyelmét előre felhívta az elintézendő fontosabb tárgyakra. Az egyik volt a számvizsgáló bizottság világi elnökének megválasztása, minthogy Újhelyi György földbirtokos, ki ezen tisztet elismerést érdemlő buzgalommal töltötte be, jnbblétre szenderült; elvesztése felett a közgyűlés őszinte fájdalmát kifejezve, helyére nagyságos Csipkay Károly alispánt, s az egyházi téren is már jól ismert nagyérdemű esperességi felügyelőt választotta. A másik ügy, a mit a közgyűlésnek sajnálattal kellett tudomásul vennie, volt Kuzma Adolf t.-pelsőczi lelkésznek az özvegy-árva segély egyletnél 12 év óta példás renddel és hűséggel betöltött pénztárnoki tisztségéről való leköszönése, — kinek, midőn elhatározásához kérlelhetlenül ragaszkodott, a segélyegylet felvirágzása érdekében áldozott odaadó fárodozásáért — melylyel ezen intézet vagyonát helyes gyűmölcsöztetés mellett 11.250 frtról 21.57B frtra növelte — szívből jött köszönetet és elismerést szavazott, helyébe pedig új sáfárnak megválasztotta a z.-lipcsei lelkészt. A segélyegylet az elmúlt évben 18 özvegyet gyámolított s egy-egy félnek 80 frtnyi segélyt nyújtott; a „Grencnerféle alapból" pedig 6 özvegy papnénak 34 forintonként osztott ki. Valóban csak alamizsna osztás ! Mikor jő el az az idő, hogy ez a morzsánként hangyamódra gyűjtött alap képes lesz majd az özvegyek és árvák sorsát a szó valódi érteimában biztosítani ? — A tanítók még nyugodtan tekinthetnek övéik helyzetére, mert hisz ott van még az országos tanítói nyugdíj-alap is, mely hivatva van, róluk méltányosan gondoskodni. De ha a lelkész hágy maga után özvegyet és árvákat, azok csupán az özvegy-árva intézet szerény segélyére vannak utalva ; miért is ideje volna a lelkésznek özvegyei és árváinak ínséges sorsát enyhíteni hivatott „Grencner-féle" alap jövedelmi forrásait gazdagabbá tenni; a mit az egyházaknak nagyobb mérvű támogatásával lehetne csak elérni, mely irányban a más napra kitűzött esperességi közgyűlés elé indítvány előterjesztése határoztatott el. Hevesebb vitára adott alkalmat az igazgató választmány jegyzőkönyvében foglalt egyik pont, mely azon elvszerű kérdést állítja fel, hogy mivel az országos tanítói nyugdíjalap a tanítókról már olyképpen gondoskodott, hogy negyven évi szolgálat után egész fizetésüket kapják nyugdíjképpen, — tehát legyenek-e, vagy egyáltalán lehetnek-e a tanítók még ezentúl is az esp. özvegy-árva segély-egyletnek tagjai ? E kérdés egyelőre nem nyert érdemleges eldöntést, de azon határozott vélemény jutott kifejezésre, mely szerint a tanítók ne legyenek kényszerített tagjai az özvegy-árva segélyegyletnek, mint eddig, hanem tetszésökre hagyassék, akarnak-e belépni vagy nem. A segélyegylet tervbe vette alapszabályainak átdolgozását is. Az özvegy-árva segélyegylet közgyűlését követte az előértekezlet, melyen Csipkay Károly esp. felügyelő s Mockovcsák János főesperes társelnöklete mellett, a következő napon megtartandó esperességi közgyűlés tárgyait beszélték meg, egyszersmind elhatározták, hogy tekintettel a szokatlan hőségre, a közgyűlés a templomban tartassák meg. (Folytatás következik.) Vitális Gyula. Két apácza s négy tanár áttérése hozzánk. Selmeczen a pápista egyháznak van téritő vagy inkább kerítő alapja (Convertiten Fond), melyből minden dibdáb 10 frtot kap, kit a halásznak Péter hálójába, szám szaporítás végett becsalni sikerül s kit előzetes hiresztelés után a templomban, mindenféle czifra formalitások mellett hivőik sorába fölvesznek. A mi templomunk tőszomszédságában pedig, a város közepén van egy szép két emeletes ház, melyet az 50-es években pápista tulajdonosa megvételre nekünk ajánlott fel paplakul, mire magok az okosabb és jobb lelkű pápisták is legalkalmatosabbnak vélték; minthogy az elválasztó falon keresztül az ének is áthallatszik. Am a húzódó alkudozás közben a jó akaró szomszéd elhalálozván, gyarló örvegyétől az akkor nem rég ide került prépost, hogy kezünkről irigyen leüthesse, titkon Esztergomból kieszközlött pénzen megszerezte s apáczazárdává tette, hogy ezek olcsó kisdedóvója, tanítása és nevelése által s a hely alkalmatos volta mellett, más hitűek gyermekeit is oda csábítani lehessen. Ilyen két apácza mult hó elején elhagyta e zárdát, oly szándékkal, hogy hitünkre áttérjen. Egyik e végből Budapestre ment le, a honnan való. Másik itt jelentkezett a prépostnál. Ugyanezt cselekedte még előbb egy itteni pápista gymnáziumi tanár. Ezt nem sokára B.-Csabán választották meg a mieink tanárnak egy földijével együtt, négy pályázó közül, kik mind áttért pápista tanárok voltak. Időközben az itt maradt volt. apácza másodszor is jelentkezett a prépostnál, ki tanúit egyszerűen felszóllitotta, hogy csak adjanak neki már most bizonyítványt, Es a már csabai tanár ismét visszaérkezvén, e hó 9-én egyszerre tértek át, mint egyszersmind jegyesek. Szállásaikról külön mentek a templomba reggel. Mégis észrevétettek és nagy csődület verődött össze a templomnál ; de nem bocsáttatott be senki, nehogy botrányt csináljanak, irántunk szított gyűlöletből. Midőn az áttérés megtörtént, nem látszott tanácsosnak az ott ácsorgó népség közé egyenesen kilépni. Visszafordultak tehát az egyházfi lakásába, a templom mögötti épületbe. Innen vagy 1/ 2 óra múlva kijött a káplán karján legelőbb a tanár, kiknek a tömeg szótlanul helyet csinált. Utánok mintegy ugy annyi idő múlva, kijötta volt apácza is, háziasszonya nővérével karöltve. Ezek is szépen átvonultak ; csak mikor a tömegen túl voltak, hallatszott utánok néhány gyalázó kiáltás a volt apáczára, ki azonban ezt úgy sem értette, mivel tótul nem tud. Jegyese pedig névtelen levelet kapott, melyben sokféle piszkolódás között, kis Luthernek csúfoltatik, a ki szintén megszökött apáczával beit háza aságra. Am ezért az esküvő mégis megtÖrténendik István király napján, háromszori kihirdetés után, mivel a polgármester nekik felmentvényt adni nem akart, azon ürügy alatt, hogy nem adózó polgárok. — Azután ismét feljön majd Budapestről a másik ex-apácza mint már a lyceum rajztanárának hitvese, hogy itt azon templomba járjon, melynek szomszéd házában előbb apáczáskodott. Sőt hirlik, hogy a prépost káplányai közül kettő szintén át fog térni, talán első sorban az, ki a lyceumba járó pápista fiúkat eddig éppen a vallásra tanította. Jellemző, hogy mikor az itt maradt apácza hitünk fő vonásaira oktattatott, csodálkozva jegyezte meg : Ha azt a tiszta vallást az apáczák ismernék, azok is mind áttérnének!" A tanár pedig, mikor már mienk lett, azt mondotta : „Olyan jól érzem magamat, mintha újjá születtem volna !" Terjed a világosság ! Csak mink őrizzük tehát hiven Krisztus evangéliomát, melynek a sok felekezet között — hitem szerint — legtöbb jövője van. Legyen úgy ! ^^^ K. J. WSlYStSK. — A kerületi gyűlésekről s kivált azoknak oly nevezetes mozzanatairól, mint pl. Czékus püspök emlékkövének a tiszai kerület jelenlétében történt leleplezéséről még nem vettünk közvetlen tudósításokat. Van azonban reményünk, hogy evang. egyházunk ezen egyetlen magyar közlönye nem lesz az ily közérdekű egyházi ügyek tekintetében ollózásra kárhoztatva.