Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - A pozsonymegyei esperesség közgyűlése

kegyelet követelményének tartottuk, hogy a mű ez évi szeptember 19-én felavatható legyen. Munkához láttunk s elhatároztuk, hogy a felavatást szeptember 19-én megtartjuk. Hiszsziik, hogy ünnepélyünk közérdekló'dés mellett fog végbemenni ; mert a Kossuth név varázsa eló'tt a felekezetiesség korlátai leomlanak, mert nem képzelünk magyart, bármely szertartás szerint imádja is Istenét, a ki ne leoldott saruval lépne be a szentélybe, melyben a szent lélek ajándékát (Apóst, cselekedetei 2, 88) vette az, kit Istennek ezen lelke : a szabadság, a népjog prófétájává, apostolává kent fel. Örömünk azonban még sem lehet teljes ; teljes csak akkor volna, ha Önnek patriarchális alakja ama napon ott ülne közöttünk, mint élő képe a gondviselés választottjának, kit az Úr kilenczven év viharain át „szárnyaival fedezett és az ő szárnyai alatt adott neki oltalmat", s kinek „dárda és pajzs volt az Úr igaz Ígérete." (Zsolt. 91, 4.) Mi tudjuk, hogy ez óhajunk nem teljesülhet; visszafojtjuk tehát keblünkbe szivünk leghőbb vágyát s nem is merjük Önt, drága hitrokon, személyes megjelenésre felkérni. De esedezve kérjük, képviseltesse magát családjának valamely tagja, jeles fiainak egyike által. Karjainkon fogjuk képviselőjét hordozni, karjainkat, sziveinket tárjuk ki előtte. Önt pedig, szeretett hitrokonunkat, arra kérjük : egyesítse ama napon imáját a mienkkel, népéért, hazájáért, egyházáért, hogy így az elválasztó távolság daczára lelkeink egyesülhessenek, egybeforrhassanak szent érzelemben, buzgó áhítatban. Mi pedig nem szűnünk meg addig is naponta buzgó imában kérni az Urat, hogy Önt ama nagy napra s azon túl is soká tartsa meg s emelje kegyelmének karjain, mint élő emlékét egy dicső kornak, mely mythosi hősöket szült s melynek legkiemelkedőbb, legragyogóbb alakja — a szabadságnak varázs szavú apostola, az éruzből öntött jellem : Kossuth Lajos ! Fogadja határtalan nagyrabecsülésünk kifejezését, a melylyel maradtunk Miskolczon, a hegyaljai ág. hitv. ev. egyházmegyénk 1892-ik évi július 8-án tartott közgyűléséből s annak nevében." Ünnepi hangulattal eltelve tért át azután a közgyűlés az egyházmegye hétköznapi teendőire, a folytatólagos tárgyak elintézésére. így kimondotta növendékek híján az erdő-bényai iskola beszüntetését, az iskola, tanítói lak és pár hold föld használatára bérlőül ajánlkozik az oda való ref. egyház. — Tanácskozás tárgyát képezte a rozzant össze-viszsza repedezett csanálosi templom ügye. Nagy gondot okoz az egyházmegyének H.-Vécse, hol a lelkész elhunytával magasabb s állandó segély nélkül uj lelkészt alkalmazni lelkiismeretbeli lehetetlenség. — A gyűlés tárgyát képezte Oláh-Gryűrűs, Nagy-Károly filiája, a hatvanas években még 80 1 élek kel, ma már mintegy 20 lélekkel biró kis egyháznak ügye. Gentcséden az ev. és ref. tanító között merült fel panaszos ügy, melyet az utóbbinak hatósága egy évig halogatva nem intézett el. — Sajó-Arnót volt tanítója részére annak idején a megválasztandó tanító terhére megszavazott nyugdij 3/

4 részének fizetését magára vállalta. Rendezett egyházhoz méltó megoldás. Meghallgatta még a közgyűlés a nyíregyházai főgymnasiumról szóló jelentést, a tanító egyletek jelentéseit, megszavazta 443 frt 23 krban a ker. segélyt, Kölese kérelmét, a mely a sorrend megváltoztatásával az egyházmegyét a jövő évre körébe hivta meg közgyűlésre. Indítvány, nehézmény, panasz nem lévén bejelentve, a tárgysorozat ki lévén merítve, a közgyűlés a főesperes záró imájával véget ért. —s. A pozsonymegyei ág. h. ev. esperesség aug. 10-én tartotta meg rendes évi közgyűlését Nagyszombaton, abban a történeti nevezetességű templomban, melyben egykoron Pázmán Péter szórta villámait az eretnek protestánsok ellen, s mely most Isten irgalmából már évek hosszú során át az evangelikus isteni tiszteletnek szentelt hajléka. Már előző nap délután gyűlt össze az egyházközségek képviselőinek legnagyobb része, kik is a nagyszombati hitsorsosok által szívélyes vendégszeretettel fogadtatván, mindenek előtt elszállásoltattak, hogy aztán íriss erővel lássanak a tervbe vett munkához. Félnégy óratájban kezdődött az esp. gyámintézeti közgyűlés, melyen kimutattatott, hogy a kebelbeli egyházak ez évi gyámintézeti adományai 376 írt 17 krt tettek, mely összegből jutott az egyetemes tőkének 1 frt, Leopoldianumnak 18 frt 32 kr, szeretet adományra 44 frt, Gr. A. egyletnek 32 frt 55 kr, egyházaknak és intézeteknek az adományozók által közvetlenül küldve 17 frt 40 kr; szabad rendelkezésre maradt 262 frt 16 kr, melynek 2/

3-a : 174 frt 80 kr, a kerületi gyámintézethez menesztetett fel, 3-ik harmada, 87 frt 58 kr felosztatott a Leopoldianum, esp. diaspora-alap s egyes egyházak közötto Az esp. diaspora-alap 241 frt 29 krból, a „Bethánia" alap 617 frt 95 krból állónak mutatkozott. Kimagasló jelenete e gyámintézeti gyűlésnek az volt : midőn az egyházi elnök a nagyszombati egyháznak 33 év óta gyámintézeti buzgó gyűjtőjét, tek. Lúzsa István urat ünnepélyesen üdvözlé és iránta, mint a kinek buzgósága képes volt a kis nagyszombati evangelikus sereget évente 60, 70 — 90 frtnyi adományokra buzdítani, a gyámintézet elismerő köszönetét fejezé ki. A gyámintézeti gyűlés után azonnal következett az esp. tanügyi bizottság ülése, melyben a körlelkészek jelentései nyomán az esperesség népiskolai ügyének állapota vétetett hol örvendetes, hol pedig, valljuk be, kevésbbé kedvező benyomást okozó szemle alá. A „Zsedényiánum" elnyerésére Pollacsek Rezső nagyszombati és Voda József modori tanítók ajánltattak püspök úrnak s végre az ismétlő iskolázás vezércsillagául szolgálandó s Lenhardt Károly modori állami tanítóképezdei igazgató és Réhling Mátyás modori tanító által készített igen kitűnő tanterv fogadtatott el az esperességi iskolák számára. Ezen ülést felváltotta félórai pihenés és szórakozás a templom előtti udvaron, mely alatt a helybeli lelkész, Farkas Gréza vendégszeretete gondoskodott a tikkasztó hőség egy üdítő ellenszerével arról, hogy a közönség ereje frís lendülettel nézhessen további teendői után és a testi ápolás után megtartott esp. lelkészi értekezleten a lelkiekben is jóltartá hallgatóit „a kultus vita méltatása" czimen gondosan kidolgozott eszmedús felolvasásával. Ez alatt bealkonyodván, csakúgy futtában ismerkedhettünk meg