Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - A mi veszedelmünk (Dixi)

Tizedik évfolyam. 34. szám. Pozsony, 1892. évi Augusztus 20-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. f Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . 3 n v negyedévre 1 „ 50 n l Egy szám ' ára : 1 2 kr. o. é. J yVl EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadóhivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: A mi veszedelmünk. (Dixi.) — Belföld. — Vegyesek. -- Pályázat. A mi veszedelmünk. Ugy a magán, mint a közéletben alig van háládatlanabb munka, mint a fennálló bajok s azok okainak kutatása esetleg gyógyító szereiknek ajánlása, mert azon kellemetlen érzés, melyet a bajok felismerése költ, rendesen visszahárul arra, a ki a bajt felmutatta. Meg azután minden ember más szemmel nézi a világot és eseményeket s hol az egyik bajt lát, ott a másik vagy semmit, vagy legalább nem úgy látja a bajt, mint társa, s úgy ezen sajátos felfogásból, mint az embereknek vele született tétlenségéből következik, hogy a kutató magára marad keserű érzetével, gyakran elitélve vagy legalább péssimismussal vádoltatva, de nem támogattatva. A lelkiismeret azonban nem hallgattatható el a hálátlanságnak előérzetével sem, hanem követeli minden körülmények között a felismert kötelesség teljesítését még az esetben is, ha felfogása téves volna. Egyházi életünk köztudatát élénken foglalkoztatja az a gondolat, hogy evangyéliomi egyházunk léte, jövője veszélyben forog. Látja a római katholikus egyház szellemi és anyagi erejének központosításával úgy a protestantismusra, mint a jelenkor miveltségére (syllabus), valamint az állami önállóságra irányzott támadásait. S ezzel szemben érzi saját anyagi erejének csekélységét, szellemi erejének, liitbuzgóságának hanyatlását s mintegy fásultsággal várja a bekövetkezendő dolgokat. Távol állok attól, hogy hangomat elég erősnek képzeljem az alvók felébresztésére, a csüggedők bátorítására; de igenis néhány szóval rá akarok mutatni azon veszedelemre, a mely minket bensőnkből fenyeget, melynek szeme közé nézni minden egyes evangyéliomi hivőnek hivatása s ellene küzdeni különösen a papságnak szent kötelessége. Előre is kijelentem, hogy én az evangyéliomot mint életeszményt és életelvet veszélyezettnek nem látom. Közel két ezer év óta dolgoznak el ferdítésén. Úgynevezett hivei olyannyiszor árulták el a Krisztust; zsidók és pogányok a keresztyénséget. majdnem egészen kivetkőztették eredeti alakjából s mégis itt áll teljes fényében és állani fog mind az idők végéig, mint Istennek hatalma minden embernek üdvösségére. De igenis, féltem egyházunkat s kivált annak jelenét nem a rajta kivül álló, akár átkozódó, akár kicsinylő ellenségeitől, hanem saját magától, hogy a mit évszázadokon át tartó küzdelemben nem birtak elragadni ellenségei, attól önmaga fogja magát megfosztani : életétől, felvirágzásától. A Vatikánnak villámai sisteregnek ugyan, de nem ütnek be. Az evangelikus ember, kit az evangyéliom az emberi tekintélytől felszabadított s Istennek gyermekévé tőn a Jézus Krisztusban, igen jól tudja, kiben hiszen és mit kell hinnie az ő szive szerint; a római fény és hatalom, kincs és befolyás nem ijesztik meg; mindezek felett győzedelmeskednie kell amaz égből alászálló szellemnek, mely nem ismer határt, nem ismer halált. A hitetlenség, jelenjen az meg akár a tudományosság fényes mezében, akár a gyakorlati élet durva daróczában, ostromolja bár atheismusával magát az Istent, megvetésével a Krisztust s az ő anyaszentegyházát, nem foghat ki az Isten felé törekvő élet igazságán és erején s ha itt-ott a tömeg szenvedélye s elkeseredése pillanatnyi győzelmet is arat, tudjuk, hogy a földiekkel leszámolnak az égiek s a tért a földnek fejedelme ellen s a hatalmasságok ellen, az Isten országának fejedelme tartja meg. — De ha az evangyéliomról nevezett, létjogosultságát az evangyéliom hű szolgálatában szerzett és birt evangyéliomi egyház ép ezen mennyei világosságot homályosítja el önmagában, ha az evangyéliomi eszmény helyett a világnak rideg, hasznossági érdeke üti fel uralmát a szivekben, ha az eszmény áruvá lesz és csak annyit ér, a. mennyiben hasznot hajt vagy élvezetet biztosít : akkor megjelent a szemhatáron az a veszedelem, mely azt az evangyéliomi egyházat, mely hfítelen lett életelvéhez, hűtelen múltjához, enyészettel fenyegeti.