Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az elkeresztelési kérdésről (Kund Samu)

282 liberalismus szellemében a vallás szabad gyakorlatát, a polgári házasságot, polgári anyakönyveket... az uralkodó vallás minden előjogainak megszüntését, megszavazzák, — nagyszerű, nemes gondolat ! ! Sok alantjáró elme még ma azt gondolja, hogy Mária örökségében ily gondolatot megtestesíteni non possumus ! Az 1868. LIII. törvényczikk egyébiránt — mint említem — csakis a bevett keresztyén egyházak viszonosságáról rendelkezik, de ezen keretben minden bevett ker. egyháznak egyforma mértékkel mér jogot és igazságot. Az áttérésre, a gyermek nevelésre . . . vonatkozólag megszüntette ugyan a kiváltságokat, melyeket a róm. kath. egyház más egyházak rovására birt, de előnyt semmi ker. vallásfelekezetnek nem nyújt. A mennyiben pedig igy megfelel az osztó igazságnak, szabadelvű is; mivel a „suum cuique" és a „nil liberale, quod non una est justum" elvek alapjára helyezkedett. Úgyde a róm. kath. egyház, elvei szerint, a vegyes házasságot csak akkor engedheti meg, ha biztosítékok vannak adva (mostan természetesen a törvénynyel ellenkező valamely szerződés, térítvény, rendelkezés vagy becsületbeli igéret által) abban a tekintetben, hogy a vegyes házasságból születendő minden gyermek a róm. kath. vallást követi. A mely elvnek következtében egyik egyháznagy a főrendiházban azt erősítette, hogy az 1868. LIII. t. cz. kihirdetése után a róm. kath. elvek szerint minden vegyes házasságnak megáldatását róm. kath. részről be kellett volna tiltani, mivel a mindkét nembeli gyermeknek a róm. kath. vallásban való neveltetése kellőleg biztosítva nem lehetett. Ily elvi álláspont mellett mi komoly jelentése lehet róm. kath. részről azon követelésnek, hogy a szülőknek szabadságában álljon gyermekeiknek vallása iránt határozni, ha nem az, hogy azokat, csakis a róm. kath. vallásban szabad nevelniök?! Semmi oly törvényes intézkedés, mely ezt a korlátolt szabadságot nem biztosítaná, nem elégítené ki a róm. kath. elvi felfogást, oszszon bár jogot minden vallásfelekezetnek egyenlő mértékkel ! . . . És a mikor sem a szerelmes jegyesnek édes csókja, forró könnye, sem a kiméletlen rokonok Ígéretei, fenyegetései, sem az erőszakoskodó lelkészek rábeszélései, rémítgetései nem birnák reá a másik jegyest, hogy még születendő gyermekeiben kövesse el lelkiismeretlen Ígérettel az apostasia bűnét; — a szülők számára biztosíttatni kivánt szabad elhatározási jog mellett is a róm. hath. egyház híve csak ott volna, a hol most van, hogy t. i. frigyére az egyház áldását nem nyerhetné ki, magának a róm. kath. egyháznak helyzete pedig meglehet a mai helyzetnél, melylyel nincs megelégedve, kedvezőtlenebb lenne, a mennyiben a szülők számára biztosíttatni kivánt természeti jog mellett még azon gyermekeket is elveszthetné, kik a mostani törvény értelmében az osztó igazság alapján nemök szerint követik apjukat s illetve anyjukat! Ország-világ előtt befeketítteték az 1868. évi LIII. t.-cz., hogy az 1790 91. törvény ellenében visszaesést mutat. Mit is foglal magában a 1790/91. t.- cz. ? Azt, hogy a vegyes házasságból született minden gyermek a róm. kath. vallásban nevelendő akkor, ha az apa róm. katholikus; ha ellenben az apa evangelikus, akkor a fiuk az apa vallásában nevelendők talán? . . . Nem, csak neveltethetnek! És mit mond az 1868. törvény? Megadja a vegyes házasságban mindenik házasfélnek a vallásra vonatkozólag a magáét! A gyermekek nemök szerint követik az apa, illetve az anya vallását! Az 1790/91. törvény szerint előnyben van a róm. kath. egyház, méltatlan rövidséget szenved az evang. egyház; az 1868. törvény egyiknek sem kedvez jobban, mint a másiknak. — Ha pedig valaki saját vallásában többé nem lelné fel lelki békességét, nagyon egyszerű az eljárás, hogy azon akolba, azon pásztor gondozása alá adja magát, a melyben és a kinél lelki megnyugvását feltalálja. Mit is mond e tekintetben az 1790/91. törvény ? Azt, hogy a róm, kath. vallásról a békekötések által bevett evang. vallások valamelyikére áttérés a róm. kath. vallás elveivel ellenkezik, nehogy az vakmerően történjék ő felségének megjelentendő (a helytartótanács pedig a gyakorlatban legyőzhetetlenné tette az átállás nehézségeit!). Szigorú büntetés alatt meghagyandó, hogy senki se merjen valamely róm. katholikust az evang. vallás követésére bármi módon kecsegtetni. A róm. kath. vallásra áttérni korlátlanul szabad volt, még csak értesíteni se kellett a lelkipásztort, kinek aklából egy juh eltévedt, elcsalatott, vagy elter eltetett ! — És mit mond az 1868. törvény ! A törvény által megállapított feltételek és formaságok megtartásával mindenkinek szabadságában áll más hitfelekezet kebelébe áttérni. A ki életkora 18-ik évét immár betöltötte, 14 nap alatt az áttérést megteheti. S a törvény az áttérésre nézve mindenkinek egyforma feltételeket és formaságokat állapít meg, tekintet nélkül arra, hogy melyik ker. egyházból tér ki s melyik ker. egyházba tér be. Visszaesést az 1868. törvényben az 1790/91. tör vény nyel szemben csak az láthat, a ki habár a szabadelvűség szemüvegén át látszik is nézni e dolgok fejleményét, az ultramontanismus színvakságában sinlődik, mely mindenütt ott, hol a törvény a lóm. kath. egyház előjogait bár osztó igazsággal megnyirbálja, visszaesést lát ! Vagy legfelebb az láthat még visszaesést az 1868. törvényben az 1790/91. törvénynyel szemben, ki a visszaesést az egyenlőség s viszonosság krisztusi czéljai felé törekvésben és nem a középkori előjogok s hatalom keresztyénietlen visszahódításában keresi az elnyomott vagy eltört testvérek rovására ! Az 1868. évi LIII. törvény a lelkiismeretet nem terheli. Fentebb megemlítettem, hogy e törvényczikk megkönnyíti az áttérést. A ki saját egyháza hitelveivel meghasonlott, megszabadulhat ezen lelkiismereti tehertől. Nem teszi ugyan ezen törvény az áttérést oly könnyűvé, mint e törvény szentesítése előtt a róm. kath. egyházba való áttérés volt, a melyhez t. i. elég vala, sebtében elfutni egy plébánushoz és