Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az elkeresztelési kérdésről (Kund Samu)

Tizedik évfolyam. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . 3 ïï n negyedévre 1 „ 50 , Egy szám ára: i: ! kr. o. é. V J /VÍEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza ö sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Bélyegdij : kiilön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom: Az elkeresztelési kérdésről. (Kund Samú.) — Belföld. — Vegyesek. -- Pályázatok. As elkeresztelési kérdésről. (Vége.) Szükség van az 1868. LIII. törvényre és szükség volt 1868-ban azt meghozni. Mert az 1848-ki törvényhozás kimondotta ugyan a bevett vallásfelekezetek közti viszonosság s egyenlőség elvét, de nem volt ideje ezen elvet, részletesen szabályozni, alkalmazni, keresztül vinni. A törvényhozás által kimondott ama nagy elvvel" nem volt egyeztethető az 1791 2. országgyűlés XXVI. törvényczikke, mely ellen egyébiránt — tudtommal — a róm. katliolikusok részéről sohasem emeltetett azon panasz, miszerint azon rendelkezése által, hogy a hol az apa róm. kath. vallású, ott minden gyermek e vallásban nevelendő, a hol ellenben az apa evangelikus, ott a fiak az evangelikus vallásban neveltethetnek, korlátozza a szülők szabad elhatározását, természeti jogát, sérti az osztó igazságot, — ellenkeztek azzal a nagy elvvel, ellenkeztek törvényhozásunk humánus szándékával is, a törvényeink szerint minden esetben és minden időben érvénytelen térítvényekkel folytatott botrányos üzelmek, a gyakran gyötrelmes lelki kínzások által kipréselt mégis úgynevezett szabad akaratú gyermekodaajánlások és az a tömérdek háborúság sok-sok családban ! — Szükség van a törvényre most is ! Nem azért csak, mivel az államnak kötelessége a gyengébbet az erősebb ellen megvédeni, hanem főkép azért is, mivel az államnak fontos érdeke, hogy a családok nyugalma, a haza polgárai közti béke minden tekintetben megóvassék. Ezt pedig csakis a jelenlegi törvény s ennek köteles tiszteletben tartása biztosíthatja; mert azzal, hogy rendelkezik a vegyes házasságokból származott gyermekek hitfelekezeti hovátartozásuk felől, kizár minden lélekfogdosást, a különféle felekezetek lelkészeinek minden másféle illetéktelen beavatkozást, kizárja a vallási-villongást a családi szentély körében, é$ ápolja itt az odaadó bizalmat, az áldásos békét, a kölcsönös szeretetet. Nem ellenkezik ezen törvény az igazi szabadelvűséggel ; mert egyenlő mértékkel mér minden bevett egyháznak, üdvös haladást jelez és a lelkiisméretet nem terheli. A teljes vallásszabadságot, ujabb szövegezés szerint a vallás szabad gyakorlatát ugyan még mindeneknek nem engedi meg az a törvény, hanem csak a bevett vallásfelekezetek közti viszonosságról rendelkezik. Ennyiben van alapja a panasznak, „osztó igazság-e az, hogy a törvény csak is a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek tagjait kötelezi arra, hogy a köztük kötött vegyes házasságokból született gyermekek közül a fiak atyjoknak, a lányok anyjoknak vallását kövessék?" De az az állítás, hogy a be nem vett vallású honpolgárok, névszerint a baptisták, nazarénusok, sőt még az úgynevezett confessionslosok is azon vallásban, a melyben akarják, neveltethetik gyermekeiket, a tényleges állapotoknak meg nem felelő túlzás. Mert tudva van, hogy vegyes házasságot — pedig az 1868. törvény csak ezekről szól — ez idő szerint csak is a törvényesen bevett ker. vallásfelekezetek valamelyikéhez tartozó egyháztagok köthetnek egymással. A baptisták, nazarénusok, confessionslosok sem törvényileg, sem hatóságilag el nem ismertetnek, és előbbi felekezetökhez tartozóknak tekintetnek. Mind a mellett az igazi liberalismus szempontjából nagyon örvendetes, hogy a méltóságos főrendek gyűlésében az az osztó igazság annyira hangsúlyozva s annyira kiterjesztve lett. Feltehető tehát, hogy ha a kormány a vallás szabad gyakorlatáról, az általános, vagy legalább a részletes polgári házasságról szóló s már kilátásba helyezett törvényjavaslatát, a zsidó vallás reczeptiójáról szóló törvényjavaslatát is majdan beterjesztendi, ez nem fog a méltóságos főrendek részéről oly elutasító fogadtatásban részesülni, mint egynémely esztendeje egy törvényjavaslat, melynek elbuktatását minden igazán szabadelvű ember méltán nagyon sajnálja. Főrendiház, melynek méltóságai, élükön a püspökökkel az osztó igazság s igazi