Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinatunk (a.)

Tizedik évfolyam. 4. szám. Pozsony, 1892. évi Január 23-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Ar Egész évre 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — » negyedévre . 1, . 50 Egy szám ára: 12 kr. o. é. YVLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TIRSZTYIÉlSrSZIKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Zsinatunk, (a.) — Egyházvédek. (Gaál Mihály.) — Rólunk nélkülünk. (Burián János.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Hirdetes. Zsinatunk, Alázatos kérelem a zsinati bizottságokhoz, különösen a tanügyihez. Kégóta rebesgették már, hogy a mi közel négyszáz éves, közös, édesanyánkon, az ág. hitv. ev. vagy rövidebben az ev. prot. egyházon erős, könnyen halálossá válható betegség nyomai mutatkoznak. Eleinte csak halkan, suttogva hangzott a szó, később azonban majdnem jajveszékeléssé vált a panasz az árvasággal fenyegetett gyermekek ajkán. „Mi lesz velünk!" Sóhajtottak fel a jobb érzésüek és egyúttal élesebben is látók. „Hiába bármit beszélnek is a bölcselők, tudósok, a tapasztalás kivétel nélkül azt mutatja, hogy a természet törvényeivel s a józan ész követelményeivel egyező, tiszta vallás elveitől elpártolt, elveszett fiúknak a végük mindig csúfos pusztulás. Annyi megrendítő tanúság után igazán csak a bolondok mondhatják az ő szivökben, hogy nincs Isten. A ki még most is lenéző becsmérléssel fordul el az igaz kereszténységtől, és a helyett a lét okának, az ember rendeltetésének és az erkölcsi vezérelveknek megállapításában az emberész keresett, sokszor gyámoltalan feltevéseinek hódol, valóban az oly ember hasonlatos ahhoz, ki keresztülhatolhatatlan deszkaredőkkel kizárja szobájából a napfényt, és nappal is mesterséges világítást használ. Sohase fog oly tiszta fényt nyerni, vagy ha nyer is, szemét mindenesetre tönkre fogja tenni. A természeti törvények ellen küzdeni nem lehet, a természetben pedig felsőbb hatalomtól meg van alapítva, hogy boldog, elégedett, tisztességes élet nem lehet tiszta, szeplőtelen erkölcsök nélkül. S akár bevallják őszintén, mint egyes délszaki fák nem szégyellik kimutatni gyökereiket, melyekkel tápot színak az anyaföldből ; akár eltagadják álszégyénből, miut a legtöbb növény védelemből eltakarja mélyen életadó gyökerét : az az egy mégis áll, hogy az erkölcs fájának gyökere kétségtelenül a vallás. Vallás és erkölcs tehát nemhogy ellenkeznének a természeti törvényekkel, sőt inkább ők képezik a természeti törvény legfőbbikét, legelsőjét, az ember lényegének a többit is összetartó, jóra vezérlő, kiirthatlan alkotórészét. Vallást és erkölcsöt e szerint ápolni, gondozni kell az emberi kebelben; mert elhanyagolásukért az édes anyatermészet maga fog rajtunk boszút állani. Jaj nekünk, ha kegyes egyházanyánk lehúnyja szemeit, és azoknak nyájas sugáraival nem olt szíveinkbe felebaráti szeretetet, jóságot, szelídséget! Jaj nekünk, ha megmerevül nyelve, s nem int alázatra, türelemre s önmegadásra vallásos igéivel, melyeket oly észszerűen és egyúttal oly szívhez szólón nem hallhatunk sehol ! Jaj nekünk, ha többé nem fényit, nem tisztogat, nem mutat ég felé kezével ! A létérti küzdelemben testvér létünkre halomra gyilkoljuk egymást szeretet, jóság, szívszelídség híján. Sohse lesz boldog megnyugovásunk, nem fogunk bírni magunkkal, ördögé lesz lelkünk, ha nagyralátásunkat nem fékezi meg Istenszava. Alásiilyedünk a bűn piszok fertőjében, megesznek az erkölcstelenség undok férgei, ha nem fenyít, nem tisztogat, nem mutat ég felé kezével édesanyánk az egyház. De hogyan végezze teendőit egyházanyánk, mikor beteg, mikor majdnem halálán van. Nosza hát, segíteni kell a betegen, orvosért kell küldeni!" Orvosért szalajtottak hát a jó gyerekek, és el is hívták drága betegükhöz a százéves praxisu orvost, a zsinatot. Eljött a zsinat. Fogadták is nagy ünnepélyességgel, fénynyel, pompával, harangzúgással, szép énekszóval, ihletett imával, remek beszédekkel, élénk eszmecserékkel, áldomás pohárcsengéssel, kétséggel, reménynyel. Eleinte nem volt megjelenése valami kecsegtető, miután úgy látszott, hogy senki még ő maga sincs tisztában azzal, hogy mit, és még kevésbbé van tisz-