Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - A papi tekintély és teendőink (Raffay Sándor)

Tizedik évfolyam. 31. szám. Pozsony, 1892. évi Julius 30-án. v EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. „,„„ ... . ^ MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. \ Elofizetesi ar: ' Hirdetes ára: Egész évre . tí frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 , — „ Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. negyedévre . 1 r 50 n Felelős szerkesztő s kiadó : Egy szám ára: 12 kr. o. é. L „ TIRSZXYIÉIKrSZIKY FERENCZ. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: A papi tekiutély és teendőink. — Harcz és háború. (Farkas Gejza.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Á papi tekintély és teendőink. Valahányszor a vallás iránti benső érdeklődés hanyatlásnak indult, a papok tekintélye is mindig leszállt, inert ő bennük látták a vallás, a hit eszméinek élő, hivatásos megtestülését. S viszont valahányszor a pap nem érdemelt tiszteletet, az egyháztól való elszokás, az általa hirdetett tanok, eszmék iránti közönyösség, sőt sokszor gyűlölet is mindig bekövetkezett. Hogy most az egyháziatlanság egyrészt, másrészt meg a lelkészek tekintélyének támadása általánosan s mindkét részről panaszra ad okot, láthattuk e becses lapok hasábjain nem is egyszer. S mert a lelkészek tekintélyét az egyház tekintélyével, az egyház buzgó felkeresésével úgy a történetből, mint az életből egyenes arányban állónak tanultam ismerni és tapasztaltam, — fentartva a kivételek lehetőségét — ez indított rá, hogy — a mi azóta már többször félremagyarázásra és félreértésre szolgált alkalmul — ügy egyesek, mint az egyház egyik igen tekintélyes és roppant jelentőségű testülete részéről a lelkészek tekintélye ellen irányuló támadásokat és czélzatokat egy konkrét eset kapcsán, — de nem annak keretében, mint némelyek tévesen értették — visszautasítsam. Midőn a r. kath. papság tekintélyét irígylésreméltónak mondottam, nem e papság tekintélyének alapjára, nem minőségére, hanem mennyiségére gondoltam. Ki is jelentettem, hogy a mi lelkészeinknek bár mindenki előtt tekintélyüknek kell lenni, de e tekintély mondva csinált nem lehet. Egy történeti példa legjobban megvilágítja czélzatomat. Joseplius Archaeologiája XX. könyvének IX. fejezetében olvassuk, hogy az Ur testvérének, Jakabnak még a nem keresztyének előtt is oly nagy tekintélye volt, hogy midőn megöletett, egész lázadás támadt Jeruzsálemben s a zsidók követeket küldöttek a királyhoz, kérve, gondoskodjék, nehogy többé ily igazságtalanság még előforduljon. Mi adta neki e nagy tekintélyt? Püspöki állása? Nem, hanem a benne az életben megvalósult elv. Az ő tekintélye nem a hivatal, hanem az egyéniség tekintélye volt. S ezt a tekintélyt óhajtom én a mi lelkészeinknek ! Tekintélyük alapja ne — mint a róm. katholikusoknál — a reverenda, hanem mint Jakabnál, a mit hirdetnek, a mi bennük nyer megvalósulást: az Isten szent Igéje legyen. Midőn tehát a papság tekintélyét kívánatosnak tartom, akkor épen az egyház czél felé haladásának érdeke, magának az evangéliumon alapuló protestantisniusnak és nem — mint egyesek nyiltan vagy leplezetten vádolnak — a hierarchiának szelleme lebeg lelki szemeim előtt. Mert az egyház és a lelkész tekintélye nemcsak eszményileg, hanem közönséges viszonyok közt a valóságban is összefügg. Az egyház érdeke kivánja e tekintélyt. A ki vezet, csak úgy érhet czélt, ha a vezetettek előtt tekintélye van. E tekintélyt pedig nem maga a betöltött tiszt méltósága, hanem az e tisztet betöltő egyén vezetése alatt álló intézmény — ez esetben üdvintézmény — czéljának szentségétől teljesen áthatott, s e czélt lelke egész melegével, szíve egész buzgalmával, önzetlenül és őszinte lelkesedéssel eltelt, tettekben gazdag működés szerzi meg. Midőn e tekintély mellett állást foglaltam, a dolog természeténél fogva tehát nem annyira a fel nem avatottakra, mint a felavatottakra gondoltam. Az egyháznak az Ige szolgálatára fel nem avatott részétől csak azt kértem, hogy ne rontsa le a tekintélyt ott is, ahol nem kell, s általánosságban is, ami mindenesetre csakis kárral járhat. & hogy ezt azon az alapon felépíteni, melyen a róm. katholikusok teszik, nekünk nem lehet, kinek jutna eszébe csak tagadni is? Mi nem fenyegethetünk senkit pokollal és egyéb kínszenvedésekkel, mi nem uralkodhatunk embertársaink lelkiismeretén, mert a mi népünk — Istennek hála — emberi és isteni jogainak ismeretében sokkal inkább előhaladott, semhogy ne tudná, hogy ha az emberek előtt van is, de Isten előtt ember és ember I között nincs különbség, hogy tehát az ő lelkésze is