Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Külföld - Gusztáv Adolf-egyletből

21 hogy a dunántúli, de még inkább a győri énekeskönyv el van árasztva német melódiákkal, melyek a magyar nép vérébe nehezen mennek át. Fölhasználják tehát a régibb és ujabb gyűjteményeket, birálgatva Bogisich Mihály régi magyar énekeit, rostálgatva a református atyafiak franczia eredetű dallamait és visszatekintenek az ős egyház latin énekeire, melyeket oly szépen zengedeznek a katholikus hívők, hogy szinte irigység kél szivünkben azok hallatára. Ezeken kivül szerét ejtették önök annak, hogy az ó csehek énekkincseit is kiaknázzák, mivel tudvalevő, hogy a husziták ezeket Felső-Magyarország lakosai közt elterjesztették, s most azok indigenatust nyerve a hazai evang. egyház hiveinek több mint felénél drága örökséget képeznek. Ezeket jelentve kérem a ft. és mit. Zsinat erkölcsi támogatását oly határozat-hozatal által, hogy a kerületek tartsák kötelességöknek az énekügygyei foglalkozni és a munkásokat anyagi támogatásban is részesíteni. Ily kérvény a lelkesedésig fokozta volna a zsinat hangulatát, s az nem is késett volna elismeréssel adózni a derék tanitók iránt, kik az egyházat mint édes anyjokat hivatásuk és tehetségök szerint odaadással szolgálják, s részt kívánnak venni azon munkában, melyben az egyház jobbjai jelenleg is az igazi miveltség és közboldogság előmozdítása végett fáradoznak. Most? Silány kérvényök a papírkosárba kerül. Oda való ! Gaál Mihály. intézeteink, Ki másokat fenkölt gondolkozásra akar tanítani mindenek előtt maga legyen fenkölt gondolkozású. E becses lapok f. évi első számában —k —f úr „a ki nem tud arabusúl, ne beszéljen arabusúl" czímű czikkében „theologiai intézeteink" czímű czikkemmel foglalkozik. Miután ott a legilletlenebb módon czikkemnek önző, nemtelen indokot tulajdonít, legyen itt szabad arra röviden reflectálnom. — Mindenek előtt —k —f úr czikkének czimét illetőleg elismerem ugyan, hogy ő jobban tud „arabusúl beszélni" a theologiai intézetekről ; dukál is neki, mert ott ül a theologiai kathedrán ; de akár milyen fenségesnek is képzeli magát ezen kathedrán és akár milyen kisszerű gondolkozásunak is tekinti a szegény falusi papot : engedje meg, ez a pap még sem áll olyan alacsony szellemi színvonalon, hogy ne bírná azt megítélni, váljon egyik másik intézet fenállása szükséges-e vagy nem. Külömben ezen, legalább tudós emberhez nem illő fitymálás miatt nem szóllaltam volna fel, ha czikkiró nem gyanúsítja intencziómat. Czikkében egyebek közt, hol a szepességi kisebb egyházaknak jutó sportnlákról is szó van és hol tehát sok szepesi collegám is kap oldalvágást, az áll : „Eltekintve attól, hogy ez nagyon különös fényt vet az olyan okoskodásra, melynek czélja valamely intézetnek megszüntetése csak azért, hogy némi haszon néz ki az illetőre; meg kell jegyeznem, hogy épen abban a fődologban végtelenül csalódik czikkiró." Ezen nemtelen önzéssel vádoló és azért sértő gyanúsítás ellen a leghatározottabban tiltakozom és azt megvetéssel visszautasítom. Senkinek, legkevésbbé pedig —k —f úrnak szolgáltattam eddig arra okot, hogy ilyen nemtelen intenczióval vádoljon. Az én kolduló és sportulákat hajhászó folyamodványaimat, melyekből ilyen aljas intenczióra következtetni lehetne, eddig se egyház, se kerület még nem látta és lia Isten ép erőben megtart, nem is fogja látni. Én czikkemben senkit nem bántottam, sőt —k —f úr és igen tisztelt collegáinak jeles működését elismertem; ezért viszont legalább annyit vártam és várhattam is tudós embertől, hogy ne támadja meg, mi minden művelt embernél — vagy talán a falusi pap nem az? — a legféltőbb kincs, szándékomnak tisztaságát és ezzel becsületemet. Vagy talán a kathedráról minden szabad? ! Bizony talán több önzés kandikál ki —k —f úr soraiból, midőn czikkemben egyedül azt tartja igaznak, hogy a theologiai tanárok fizetése nem conveníens és midőn azt akarja mintegy megértetni, liogy ő bizony az intézet beszüntetése esetén is csak „egyenrangú, sőt mondjuk, ugyanazon foglalkozást, tehát theologiai akadémiai tanárságot" fogadná el, és nem volna esetleg hajlandó a gymnasiumi tanárok, vagy papok sorába lépni. Hogy jelen teljes fizetése biztosítva van, azt zűrzavaros gondolkozásommal is magától érthetőnek tartottam. Bűnös szójátéknak mondja czikkiró soraimat. Ugyan kérem, mi nagyobb bűn, egy intézetet fentartani nagy költséggel, mely fölösleges, és más szükségesebb intézeteket nyomorultan tengődni és a szegény egyházakat — most is állítom — pusztulni hagyni és a híveket a nagy terhek által Amerikába kergetni, vagy pedig a fölösleges intézetet beszüntetni és amazokat segélyezni ? Mi végre czikkiró fejtegetéseit a theologiai akadémiáról illeti, ő sem tagadja, hogy az akadémia elégséges volna kis egyházunknak. Hogy azt pedig fejleszteni kell czéljának megfelelőleg, azt én is ép úgy állítom, mint —k —f úr, csakhogy én nem hiszem, hogy a kerületnek olyan nagy teherrel kellene hozzájárúlni, mint jelenleg saját intézetének fentartásához ; és ha igen, akkor is nyereség volna annyiban, hogy valóban theologiai akadémiánk volna, melyben bizonyára idővel —k — f úrnak is volna helye, akkor talán jobban is őrizné meg akadémiai tanári méltóságát és objectiv érvek helyett nem gyanúsítana. Faix Mihály. i 11 f 11 i, „A legújabb reversálisok." E napokban történt meg velem, hogy — a mit eddig meg nem tettem — elolvastam a „Magyar Állam" politikai napilap január 3 iki számát; igaz, hogy csak azért, mert figyelmeztetve lettem rá! A vezérczikk elolvasása után rögtön azon gondolat támadt bennem, hogy erre válaszolni kellene; de érezve,