Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Külföld - Gusztáv Adolf-egyletből

22 hogy arra sokkal hivatottabb férfinak kellene a tollat kezébe vennie; azért mind ez ideig várva-vártam, hogy olvashassam valamely lapban a feleletet reá. — Sajnos, de várakozásom sikertelen volt. — Ep ez oknál fogva bátorkodtam tollat venni a kezembe, hogy elmondjam szerény véleményemet az említett vezérczikkre ; kijelentem előre is, bogy sem írói viszketegség, sem feltűnési vágy nem vezettek erre, egyedül fel akarom hívni azok figyelmét reá, akik arra hivatottak. A vezérczikk : „Ft. dr. Schopper György rozsnyói püspök levele a képviselő-választásokról", czimet viseli. — Ha valamely, a magyarországi katholiczizmus viszonyaival ismeretlen ember, kezébe veszi ezen levelet, azon meggyőződésre kell jönnie, hogy a magyar katholicizmus valami rendkívül siralmas állapotban lehet, mert a rozsnyói püspök úr oly kesergő hangon fordul egyházmegyéje papjaihoz, hogy sajnálatra kelti az embert, mert „Magyarországon sokkal előnyösebb izraelitának lenni, mint kath. papnak" — mert a falusi bíró is fel van jogosítva a kath. pap meggyőződését -„erőszakolni." És miért ezen siralmas hang ? Mi az oka az egész katholiczizmus sajnálatra méltó helyzetének ? — Semmi egyéb, mint ama bizonyos „februáriusi rendelet," a mely kimondja, hogy „suum cuique," hogy megbüntetendő az, aki másét bántja, legyen az bár pap is, sőt mi több, kath. pap is. Ezért nevezi a püspök úr szomorúnak az elmúlt esztendőt, mert benne ezen törvény hozatott, a mely másnak a jogait is elismeri. Oh be gyenge alapokon nyughatik a magyar katholiczizmus, ha az elkeresztelésről szóló^legujabb törvény oly szomorú helyzetbe sodorja ! Felsorol a püspök úr még egy néhány más „jogtalanságot" is, a melyet az államtól a magyar katholiczizmusnak tűrnie kell, mint pl. az egyetemi kath. főgymn.-ból a kath. paptanárok kizárása; a kath. tudományos egyetem elkobzása; a vallás- és tanúlmány-alap s kath. gymnásiumok államosítása s minden kath. mozgalom — legalább is közvetett — elnyomása; de legfőbb oka a szomorúságnak mégis csak a reversalisok érvénytelensége s az elkeresztelések büntetése. Minthogy tehát az eddigi reversálísok (t. i. házasoknál) többé nem érvényesek, a rozsnyói püspök úr új módi reversálísok alkotásán fáradozik, a melyekre az időt jelenleg igen alkalmasnak találja. Beakarja vinni ugyanis az egyházat a politikába, felhiván egyházmegyéje papjait, hogy az országos képviselők választását használják fel a katholíczismus javára s azért a „fellépő jelölttől soha se kérdezzék azt, hogy melyik párthoz csatlakozik," de csak arra szavazzanak, a ki „nyilvánosan, becsületszavára kötelezi magát és ez igéretét a választó-kerületi papság előtt irásba is foglalja, hogy minden törvényen alapuló, igazságos ügyeinket mindenkor támogatni fogja." Ez mind szép dolog volna — habár tudjuk, hogy nem sok köszönet van abban, ha valakit csak a reversális kényszerít valamire, — a legnagyobb baj itt csak az, hogy a rozsnyói püspök úr levelében előbb azt a tanácsot adta papjainak, hogy „ne tereitessék el magukat az igazság útjáról, melyet az apostoli szentszék számukra kitűzött," s így bizonyára azt óhajtja, hogy a képviselők is ezen igazságot védelmezzék, nem pedig az állam igazságát s jogait, melyet t. i. az államot, Schopper püspök úr nem ismer, mert kétszer is oda teszi levelében, melléje zárójelben, hogy „ki ez?" a mi szintén egyik bizonyságtétele a kath. papság hazafiságának. Ez a katholikus papság új reversálisa. De még egy ujabb reversális is tűnt fel s ez az izraeliták reversálisa. A „Pesti Hírlap" január 8-iki számában jelzi, hogy a zsidó-vallás egyenjogúsítása czéljából megindúlt mozgalmakban Losonczon a zsidók elhatározták, hogy „csak oly képviselőjelöltre szavaznak , ki megigéri, hogy az összes felekezeteknek a házassági jogban való egyenjogúsítása mellett fog küzdeni és a ki kijelenti, hogy híve a vallásszabadságnak." Ez tehát csak szóbeli reversális. s ha megfigyeljük, egy kissé több méltányosságot tüntet fel, mint az előbbi katholikus reversálísok. Mindazonáltal én sem egyiket, sem másikat nem tartom helyesnek, mert a ki csak az aláírt reversális miatt, vagy a választóinak tett igéret miatt, fog azok kívánságainak eleget tenni, az nem nagyon fogja az illető ügyet előmozdítani. De hát mi protestánsok milyen reversálist írassunk alá, vagy mit igértessünk magunknak képviselőinktől? Az én szerény véleményem az — s ebben azt hiszem, minden protestáns testvérem velem egyetért — ne Írassunk alá képviselőinkkel sem reversálist, ne is kényszerítsük őket Ígéretekre ; de — miként azt eddig is tettük — kérjük őket arra, hogy védelmezzék, támogassák azt, ami méltányos, jogos és igazságos, s a mi édes magyar hazánkra nézve s annak minden egyes hű fiára nézve a legjobb, a legüdvösebb ! Torontál-Erzsébetlak, 1892. január hó 12-én. Doleschall Lajos, ev. lelkész. & 11 F IL S). A Gusztáv-Adolf egyletből. A központi elnökség az összes főegyletekhez. Tisztelt urak ! Szeretett testvérek! Alábbiakban van szerencsénk Önökkel az összegyletnek f. é. szeptember 15—17-ig G-örlitzben tartott főgyülésének főbb eseményeit közölnünk. 1. Szokott ügyrend szerint néhány hét alatt mind a hivatalos értesítő, mely szól a görlitzi főgyülés tárgyairól, mind Streetz superintendens (Koischwitzról Liegnitz mellett), Seydewitz lipcsei lelkész és Faber berlini főegyházi szónok urak ünnepi beszédei hivatalunkból lesznek szétküldve, s lesz az egyleteknek az értesítő példánya 1 márkáért, a 3 beszéd egy-egy példánya 30 fillérért kiszolgáltatva. A könyvpiaczon pedig az értesítő ára 1 m. 25 fillérrel és 50 fillérrel a három beszédnek ára lett megszabva. Ha nem történt már más megrendelés is, a főegyleteknek annyi példányt küldünk, mint küldtünk eddigelé. De ha óhajtanának a beszédekből nagyobb számú példányt, kérünk mielőbbi értesítést. Ez alkalommal is igen kérjük az egyleti elnökségeket, hogy mind e nyomtatványoknak, mind e jelen köriratnak valamint a főgyülés által helybenhagyott 1889/90-dik évi ide mellékelt számadásnak fa fiók- női és tanulói egyletek közt való mihamarábbi terjesztéséről gondoskodjanak. 2. A brandenburgi főegylet indítványozta : Tekintettel azon, mind gyakrabban ismétlődő esetekre, hogy egyletek, intézetek, melyek a központi elnökségi