Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - A papi fizetések (Farkas Gejza)

18 lehet, hogy későn lesz — lia kipállik alatta maga az élő fa egy része s támad utána meztelen üresség. Hátra lenne a fizetések tulajdonképeni javítása, emelése. A fizetések rendezése is igen sokkal járulna a helyzet javításához; de csupán ezzel be nem érhetjük, sokkal nagyobb a szükség, mintsem hogy általa gyökeresen segítve lenne rajta. A fizetésemelés — a rendezésnek tulajdonképen kiegészítő része — s ha keresztül vitetik a rendezés, a fizetésjavításnak sok helyen lehetetlen elmaradnia. Megmondom miért. Azért, mert még igen sok tagja van egyházunknak, a ki a lelkészi fizetéshez, de általában az egyházi terhek viseléséhez is semmivel sem járul. S ez a legméltánytalanabb dolog. Mert rendesen a szegény nép, a jobbágyság viseli a terhet s azok, kiknek Isten jobb módot adott — bár az egyházban szeretnek szerepet vinni — teherviselésről tudni nem akarnak. Az természetesen teljesen elavult dolog, hogy a hivek egyenként fizessék a papot s a ki addig nem fizette, ne fizesse jövőben sem, sőt a mennyire lehet a közvetlen fizetés teljesen beszüntetendő. De — ki az egyház szolgálatát közvetlenül vagy közvetve igénybe veszi, az kötelességének tartsa az egyház jövedelmeihez hozzájárulni s a lelkész a megszűnt vagy nem is húzott személyi járulékok helyett az egyház pénztárából kellő kárpótlást nyerjen. Legnehezebbnek látszik itt a kulcs megállapítása. Mert a jobb módúak — elfelejtkezve arról, hogy nekik Isten többet adott — azzal sánczolják magukat körül, hogy nekik a pap még oly mértékben sem kell — mint a szegénynek. A jobbmódúnak — teszem azt — csak egy gyermeke van, tehát egyszer kereszteltet, holott a szegénynek 6 — 8 gyermeke van, tehát annyival többször veszi a pap szolgálatát igénybe. Középosztályunk pedig azon általa elégségesnek tekintett oknál fogva vonja ki magát a fizetés alól, mert — úgymond — tagositás alkalmával a birtokos osztály látta el az ecclézsiát fekvőséggel, ennélfogva a curialis birtok tulajdonosa örök időkre megváltottnak tekinti magát nemcsak a papi fizetés, de sok esetben minden egyházi tehertől. Hogy mind a két fél jogtalan alapon áll, az kétséget nem szenved. S ez alap megdöntésébe most nem bocsátkozom, ha szükség lenne, más alkalommal szivesen, most tárgyunkkal akarok végezni. Kiindulva az elvből: minden nagykorú s keresetképes, önálló egyén tartozik az egyházi szükségek fedezéséhez járulni; megállapítandó lenne, milyen arányban. A szentírás alapján teljesen jogos lenne a: „kinek sok adatott, sok kívántatik tőle" elvnek alkalmazása. S e tekintetben legegyszerűbb lenne az adókönyvecskét véve alapul, forint után vetni ki a százalékot. S ha a szegény fizetne a maga forintja után 10 krt, a gazdag fizetne a maga 100 frt adója után 10 frtot. Azonban a szt. irás nemcsak azt engedi meg a mi jogos — hanem azt is a mi méltányos. Sokszor érvényesült már az ismert közmondás : non quid juris, sed quid consilii. Én legalább egyelőre nem ajánlanám azon elv rideg alkalmazását, hanem ajánlanám a méltányosság gyakorlását úgy a szegényekkel — mint a gazdagokkal szemben. Hogy miért a szegényekkel ezt talán indokolnom nem szükséges — s miért a gazdagokkal? Azért mert azoknál „szabad tért kell engedni az önkéntes jótékonyságnak is", s ők azok, kiket mellékesen igénybe veszünk akkor is mikor a szegényebbet az áldozatból kihagyjuk. Meg lenne tehát állapítandó bizonyos kulcs, s e czélból az adózókat csoportokba osztanám. Pld. 10—100-tig fizetők lenne a hivek zöme, ezek fizetnének a szükség és helyi viszonyok szerint tegyük fel 100°/

0-t egyh. adót. Ez a szám ugyan csak példának van véve s első pillanatra talán sokaknál szerfelett nagynak tűnik fel — de adatokkal bizonyíthatnám, hogy némely helyen a hivek többet áldoznak egyházi czélokra, tehát mondjuk ezek fizetnek 100°/

0-ot. A 10 —5 frtig fizetők fizetnének 75°/

0-ot, az 5 — 1 frtig fizetők 50%-ot az egy frton aluliak semmit. Ismét a 100 frton felül egyenes államadót fizetők minden további adó összeg után fokonként kevesebbet. Pld. az első 100 frt után 100%, 100 frton felüli adó után 500-ig, tehát 400 frt után 50°/

0-ot; 500 frton felül 1000-ig 25% s végül 6000 írtnál nagyobb adó összegek után a végtelenig 10%. Ez méltányos eljárás lenne azokra a kiknek nagyobb birtokaik vannak : de épen azért nagyobb életszükségleteket is kénytelenek fedezni. S az egyház igen szivesen elfogadhatná mert eddigi meddő híveitől igen tekintélyes összegre tenne szert, s hiszem, hogy ez eljárás — a józan belátásuakat úgy lefelé mint felfelé teljesen megnyugtatná. Tény, hogy az a fejetlenség a mely igazságtalan s méltánytalan egyházi adózási rendszerünk azaz rendetlenségünkben uralkodik elébb utóbb romlást hozó lesz. Vessünk neki egy erélyes zsinati rendelkezés által gátat. Az is, a ki nehezen viselte eddig az egyházi terheket ha látni fogja, hogy a teherben mindenki méltányos részt vesz — nem fog többé nyugtalankodni. Az által, hogy az egyházi terhekben osztozni fog mindenki tehetsége szerint fokozni fogjuk az egyház szeretetet s hitbuzgóságot. Egyházunk anyagi ügyeiben pedig oly állapotokat teremtünk, melyek mig egyrészt méltányosságuknál fogva az összes közönség elismerésére számíthatnak, — másrészt egyházunkat eddig nem ismert virágzásra fogják emelni. Hagyjunk fel az ó és középkori korhatag alkotmány tatarozásával — s építsünk uj alapra, s meglássátok, a munka nem lesz hiába való. Farkas Gejza.