Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Tervezet (Egy kültag)

124 getlensége és vétó jogának vitatásában árul el ily elktilönző vágyakat (lásd Mudron czikkét.) Ha csupán a „salus superintendentiae" volna a „suprema lex", akkor természetesen nem tehetnénk az ellen kifogást, de kell hogy még magasabb czél és érdek lebegjen szemeink előtt, t. i. összegyházunknak, mint országos, nemzeti egyháznak érdeke, ami az egyes kerületeknek teljes függetlensége és vétó joga mellett koczkára lenne téve. Nekünk protestánsoknak nincs nemzetközi egyházunk és egyházi szervezetünk, mint a r. kath. vagy némileg a g. keleti egyháznak is, de nem is lehet, nem is kell, mert prot. vallásunk elveivel ellenkezik; de azért nem következik, hogy oldott kéve módjára szétzülhessen egyházunk, sőt kell, hogy meg legyen adva nekünk is a keret, melyet mint külsőleg is szervezett egyháznak teljesen be kell töltenünk, ha hivatásunknak mint prot. egyház meg akarunk felelni. S ez a keret nem lehet más, mint azon állam területe, melyben mint szervezett egyház élni és halni akarunk. Prot, egyházunk tehát nem lehet kerületek egyháza vagy pláne kerületi egyház, hanem csupán és egyedül országos, nemzeti egyház. Azért szükségünk van oly intézményekre, melyek egyházunknak ezen országos, nemzeti jellegét fentartják és biztosítják, szükségünk van ilyen egyetemes intézményekre úgy törvényhozási (zsinat), törvénykezési (consistorium), mint kormányzati (konvent) tekintetben is. Mert úgy alkotni az egyes működési köröket, hogy az egyik az egész országra, a másik meg csak egyes kerületekre terjedjen, képtelenség. Országos törvényhozás mellett csak kerületileg szervezkedni és kormányozni, — hogy illik az össze? Miután prot. egyházunk országos és alkotmányos szervezettel bir, bátran alkalmazkodhatik országunk alkotmányához, mely országos képviseleti törvényhozás mellett országos, központi kormányzattal is bir, ami külömben máskép, mint fennebb említém, képtelenség is volna. Az évenkénti egyetemes gyűlésre szükségünk van azért is, mert hivatva van a csak minden tiz évben tartandó vagy tartható zsinatot némileg pótolni. Azért óhajtandó volna minél nagyobb jogkört biztosítani s a Prónay által javalt törvénymagyarázási jogot is megadni konventünknek.*) Nem pártolhatom azonban Zelenka indítványát, mely szerint az egyetemes gyűlés minden 5. évben alakuljon át zsinattá; miért épen csak minden 5. évben, miért nem gyakrabban, vagy valahányszor égető szükség volna törvények alkotására?**) Ez a határozatlanság olyan „ha akarom vemhes, ha akarom nem" szíüt adna a dolognak, ami árthatna az illető intézmény tekintélyének. Inkább hajlandó lennék akkor az egyetemes gyűlést egészen törvényhozó testületté átalakítani s annak helyére egyetemes tanácsot alkotni, így tisztább bort öntenénk a pohárba, s talán praktikusabb is lenne a mostani gyakorlatnál. *) Minek? **) Vagy soha. — Ez indítvány alkotmányi lehetetlenség. S z e r k. Andorkának az egyetemes felügyelőre vonatkozólag válaszom az, hogy én benne egyszerűen és csupán egyházunknak mintegy külügy-miniszterét tekintem s épen azért nem lehet kettős vagy iker ez a tisztség, de befelé a prot, egyház elvei szerint egyedül az ikerelnökség vagy felügyelőség lehet igazolt. A miről — miután ezt ezúttal bővebben indokolni czikkem kerete nem engedi — majd talán máskor. Jeszenszky N. B. ittrlii. „Tervezet. A bányai ág. h. evang. egyházkerület segélyző intézetének alapszabályai." E czim alatt küldetett meg a nevezett intézet tagjainak egy nyomtatvány azon felszólítással, hogy esetleges megjegyzéseiket a tagok az intézet jegyzőjéhez, ntű Händl V. selmeczbányai lelkész és hontmegyei espereshez küldjék be. A bányai ker. segélyző intézet immár oly jelentékeny intézetté nőtte ki magát, hogy közegyházunk terén is számot tesz, s a társaság kebelén kivül távolabb álló köröket is érdekel, azért indokoltnak látszik e tárgyban e helyen nyilvánosan felszólalni, annyival is inkább, hogy az ilyen czélbavett változtatási tervek kell, hogy a változtatással megbízott bizottság keretén kívül is, főkép a tagok összesége előtt is ismeretesek legyenek, nehogy a tagok a közgyűlés alkalmával egy javaslattal meglepettessenek, a melyet tulajdonképen nem ismernek, a mely ugyan talán első hallásra tetszetős lehet ; de olyat is tartalmazhat, amibe — ha teljes higgadtsággal gondolkoztak volna fölötte sokan — talán a többség és így maga a közgyűlés el nem fogadott volna. Az alapszabály tervezetet e helyen egészében ismertetni nem szükséges, nincs is szándékunkban; csak is a tervbe vett változtatásokra kívánunk szorítkozni. Altalánosságban pedig már elébb csak annyit kellett volna megjegyezni, hogy a tervezet nem alapszabály-tervezet, mint a hogy azt a czimből következtetni lehetne, hanem inkább alapszabálymódosítási tervezet, mert hisz a segélyegyletnek alapszabályai fennállása óta vannak, s itt csak néhány, alig 2—3 §. változtatásáról, illetőleg az alapszabályoknak ugyanennyi §-al való kibővítéséről van szó. Hogy ennélfogva a „tervezet" többi része sem „tervezet", hanem meglevő s másféltizednél hosszabb érvénynek örvendő valóság, s mint ilyen a dolgot semmiben sem alterálja — el is maradhatott volna, de hogy benne van talán nem árt a dolognak; ámbár kétségtelen, hogy a tervezők azzal, hogy a meglevő s változtatni nem szándékolt §§-kat is felvették a „tervezetbe" ; túllőttek a czélon, tág kaput nyitván esetleg annak, hogy meddő viták fognak felidéztetni az egyes, különben változtatni nem kivánt §§-ok felett, a melyek esetleg az egész „tervezet"-re vagy annak egyes részeire nézve lényegesen eltérő eredményeket hozhatnak felszínre. Az ilyen dolgok kényes természetűek, s igen megkívánják a praecisitást. De térjünk át magára a „Tervezetre", azaz a tervbe vett változtatásokra.