Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházunk kerületeinek kikerekítéséről (Mayer Endre)

114 tanítja őket, mint egy fiatal káplán. Tudjuk ezt magunkról. Tudok intézetet, mely egészen vallásoktatás nélkül van, másban a segédlelkész csupa jószívűségből ingyen végzi a tanítást. Van számos egyház, melyben a vasárnapi katechisatio teljesen ismeretlen. Pedig annak nagy hasznát a gyermekekre és jelenlevő szülőkre nem lehet kicsinyelni. Baj az is, hogy kevés jó, alkalmas és a mi fő, elég olcsó valláskönyvecske van és hogy teszem középiskolákban olyasmit is tanítanak, minek theologián a helye. Vagy mire való az 5. és 6. osztályban rendszeres bibliai bevezetés vagy archaeologia? Nem lehet ezeket röviden összefoglalni hit- és erkölcstan mellett? Mondhatom a bevezetés kritikus előadása a gymnasiumban támadta meg először gyermeki hitemet. Ezt tanítják, és különösen német és szlávnyelvű tanulók sok középiskolában se magyar katechismust, se magyar bibliai szakaszokat, se magyar egyházi éneket nem tanulnak és még mint meglett emberek, papok is csak anyanyelvökben tudnak ezekből valamit könyv nélkül, mit még az elemiben odahaza tanultak. Mindezen dolgon segíteni kell. Ellene vagyok protestáns felekezeti iskolában és oly állami, vagy más felekezetű intézetben, hol esetleg protestáns tanár vagy tanító van, ki gyermekeinket vallásra oktathatja, a külön vallástanári intézménynek, a már feljebb kifejtett okokból. De lehet így tenni, hogy azon középiskolai tanárokat, kiknek hozzá hajlamuk és kedvük van, külön vallástanári vizsga letevése mellett, kötelezzük a vallásoktatásra ! Németországban úgy van és volt ott egy bölcsész ismerősöm, ki ezen vizsgára készült és bizony sok theologust megszégyenített volna. Ezen intézkedés által elesnék a külön protestáns tanári képezde felállításának a szüksége is, mert ezt csak azért sürgetik, mivel állami intézetben nevelt tanáraink vallás dolgában nagyon indifferenseknek látszanak. De papokban sem volna így hiány, mivel a theologus pályáján maradhatna, a melyre készült és nem vonatnék el ettől egy kétes jövőjű vallásoktatói állás miatt. Ha azonban a dolgon nem lehetne segíteni, legalább kötelezzük leendő összes vallásoktatóinkat külön vizsga letevésére. így nem állnánk meg fél rendszabálynál; a vallásoktatás biztosítva volna és eredménye nem hagyna maga után annyi kívánni valót mint most. A gyermeknek és még a középiskolai tanulónak is legtermészetesebb vallásoktatója saját tanára; illetve tanítója, kitől a többi tárgyat is tanulja. A tanárok és tanítók pedig kénytelenítve volnának többet foglalkozni a vallással és most tapasztalható közönyük a vallás iránt ilyeténképen magától enyésznék el. Szigorúan kellene kötelezni a lelkészeket téli, nyári vasárnapi katechisatio, esetleg gyermekistentisztelet tartásra. Bibliai szakaszok, énekversek betanulását követelni kell. Az egyházi évet, liturgiái cselekvényeket, kis egyházjogot és egyházszervezetet meg kellene ismertetni a tanulókkal és akkor üres templomokról nem volna többé okunk panaszkodni. Hogy így legyen, adja Isten! —g. Egyházunk kerületeinek kikerekítéséról Zelenka püspök „Igénytelen javaslaf-át ismertető czikkeimben többek között a kerületek kikerekítéséről is szólottam s egy szerény javaslatot tettem arra nézve, hogy miként lehetne a jelenlegi nem egészséges területi felosztást kikorrigálni. A közelebbi megokolás nélkül indítványozott felosztást azonban helytelenítette s egy és más tekintetben kifogásolta a dunáninneni kerület érdemekben gazdag felügyelője Szent-Iványi Márton úr s más területi felosztást ajánlott. A mint egy részről jól esett a figyelem e javaslatom iránt oly helyről, a honnan az csak kitüntetés számba szokott vétetni : úgy más részről kötelességem nézetemet igazolni s a figyelmet figyelemmel viszonozni. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy a mosonyi esperesség tévedésből került azok közé, melyeket a dunáninneni kerülethez csatolandóknak vélek. A kikerekítés oka azon körülmény, hogy két kevés lélekszámmal biró s kis terjedelmű kerület a régi alapoknak s kötelékeknek túlságos nagy felbontása nélkül egy harmadiknak rovására megnagyobbíttassék, a mely úgy területi nagyságára, mint lélekszámra nézve felülmúlja a kettőt s akkép a kettőben megkönnyíttessék a teherviselés, az egyben pedig az igazgatás s egyházkormányzás, mindegyikben pedig élénkebb s egészségesebb egyházi szellem keletkezzék s fejlődjék. Természetes tehát, hogy az új felosztásnál első sorban a földrajznak kell irányadónak lennie s a mi egymáshoz közel esik, a természet által is ^együvé alkottatott, annak együtt kell maradnia. Őseinket is bizonyára ez vezérelte, midőn a jelenlegi felosztásnak alapjául szolgált kerületi beosztást választották. A második iránytadó szempont a lélekszám, vagyis azon törekvés, hogy egymás mellett fekvő két kerület között a lelkek száma lehetőleg egyenlő legyen. A harmadik iránytadó tekintet az anyagi és szellemi vagyonnak lehetőleg egyenletes elosztása, a mi azt jelenti, hogy az egyik kerületbe ne kerüljön pusztán gazdag vidék és nép, a másikba csupán szegény; ne legyen az egyik túltömve középiskolákkal, a másikban egy sem legyen található, hanem e tekintetben is létesüljön valami arányosság. Ezeken kivül s mindjárt első sorban kellett volna felemlítenem a meglevőkhöz való s a lehetőség határáig menő ragaszkodást, a hagyományosnak megkimélését és a hazafiasságot. Az elsőt azonban nem tartottam szükségesnek külön hangsúlyozni, mert nem