Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházunk kerületeinek kikerekítéséről (Mayer Endre)

115 egészen uj kikerekítésről, hanem csak a jelenleginek javításáról van szó, a mely esetben tehát a régi kötelékek kíméletesen szakíttatnak meg. A hazafiasságot szándékosan mellőztem, hogy a látszatát is kikerüljem annak, hogy ezen uj kerületi kikerekítéssel tán a panszlavismust akarnám sújtatni s elnyomni, a mint azt sokan szeretik hangoztatni. Magyar hazámat s egyházamat a panszlavismustól nem féltem s egyházunkat nem tartom arra hivatottnak, hogy a magyar kormány részére kikaparja a gesztenyét a forró tűzből s hiszem, hogy gyűléseink ezentúl nem lesznek pánszláv heczczek miatt „érdekesek", mert közakarattal magyar prot. evangelikus egyházunk ügyeinek szép elintézése s végzése fog oda mindnyájunkat vonzani. Különben is a panszlavismus forrása s terjesztője a szegénység s ebből folyó elégedetlenség, mondhatnám meghasonlottság. Gondoskodjék az állam az ipar, kereskedelem s földmivelés felvirágoztatásáról s egyházunk biztosítson a lelkészeknek és tanítóknak tisztességes fizetést s azt hiszem a panszlavismus csirájában hal el a lelkész és tanítóképzés hazafias szelleme mellett. Igen természetes, hogy ez egyszerre nem mehet, hanem be kell várnunk a fejlődésszerű átalakulásokat. Már ha ezen irányban összehasonlítom SzentIványi Márton ker. felügyelő úr indítványát, nem találom jobbnak a magaménál. Először is a régi kötelékeket jobban szakgatja széjjel, mint a hogy azt én indítványoztam s így sokkal nagyobb nehézségeket is támaszt a keresztülvitel elé. Míg én csak arra szorítkoztam, hogy a két legkisebb kerület, a tiszai és dunáninneni osztozkodva foglaljon : addig amaz indítvány még a bányai kerületet is bele veszi a foglalók közzé a turóczmegyei esperességnek hozzácsatolása által. Földrajzi tekintetből Turócz nem tartozhatik a bányakerülethez, mert hisz akkor ott lennénk, a hol voltunk, sőt a mennyiben a dunántúliból fehérkomáromot kapná a dunáninneni kerület : Turócz oázisává válnék a bányainak, melyhez a vasúton s postán kivül semmi sem kötné. Az én propositióm szerint a bányai kerület teljesen elveszítené a Felföldet s csak az Alföldre szorítkoznék s ezen felföldi esperességeken kellene osztozkodnia a dunáninneni és tiszai kerületnek oly módon, hogy a többi iránytadó elvek is érvényesüljenek. A két kerület egymáshoz közel, természetileg egymáshoz tartozó megyékre terjedne ki, a mely megyék közigazgatási tekintetből is rokonabbak. Hogy a Szepességet a dunáninneni vagy a liptói esperességet a tiszai kerülethez csatoljuk-e inkább, a felett sokat lehetne irai; legfőbb nehézség minden esetre az, hogy a dunáninneni kerület elnöksége most véletlenül ott székel s így nem csatolható a tiszai kerülethez, ámde ki tudja, mikép lesz ez a jövőben? Minden esetre azonban sokkal szorosabb kötelékek fűzik Liptót a Szepességhez, mint ezt amahoz, s Liptó sokkal inkább húz a tiszai kerülethez, mint a Szepesség a dunáninnenhez. Ha az így kikerekített kerületeket a lélekszám aránya szerint összehasonlítjuk, akkor a következő viszonyba lépnek az egyes kerületek : A dunántúli kerület elveszítené Fehér-komáromot s így maradna a soproni felső esp. 10636, a soproni alsó 11710, a vasi felső 31564, vasi közép 26855, a kemenesaljai 17882, a veszprémi 23043, a győri 13798, a zalai 4196, a somogyi 11726, a somogy-, tolna-, baranyai 54478 s végül a szab. kir. városok esperessége 16584 lélekkel, vagyis összesen 222475 lélekkel, összesen 10 esperességgel és szab. kir. városokkal, a mely szám egyházunknak körülbelől Y

4-ét képezi. A bányai kerület lélekszáma ez lenne : a bácsszerémi esperesség 80365 lélek, a bánáti esp. 33325, a békési 117163, a budapesti 20412, a pestmegyei 47469, összesen 4 esperesség 298734 lélekkel. így is oly nagy lélekszámmal szerepelne, a minővel egy kerület sem, világos azonban, hogy több esperességre kellene osztani, s így az egyház igazgatást könnyíteni az egyházi életet pedig elevenebbé tenni. A dunáninneni kerülethez a következő egyházmegyék tartoznának: árvái esp. 7145 lélekkel, mosonyi 7738, nyitrai 53021, Pozsony városi 8411, pozsonymegyei 15302, trencsénmegyei 21738, túróczi 27377, a fehér-komáromi 8702, abarsi3103, a honti 23335 s a zólyomi esp. 40252, összesen 216124 lélekkel 11 esperességre osztva, a melyeket tán másként is lehetne szervezni mint jelenleg vannak. Végül a tiszai kerület állana a következő egyházmegyékből : a 6 sz. kir. városi esp. 11650 lélekkel, XIII. szep. város 10407, VII. bányavárosi 6542, a tátraaljai 10011, a gömöri 40764, a kishonti 18859, a sáros-zempléni 17159. a hegyaljai 24855, a brassói 17996, a nógrádi 45726 és a liptói esperességek 33459 lélekkel, összesen tehát 237408 lélekkel. Mennyivel egyenletesebb így az elosztás mutatja az eddigivel való egybevetés ; a bányakerületben ugyanis van 411150 lélek, a dunáninneniben 174191, a dunántúliban 231177 s a tiszai kerületben 158243 lélek, vagyis a bányai kerület majdnem felét teszi ev. egyházunknak, még pedig nem csak lélekszám, hanem a területi eloszlás tekintetéből is. Megfelel ezen kikerekítés a harmadik irányelvnek is. A bányakerület egy teljes középiskolája átmenne a dunáninneni kerület birtokába, azonkívül kapná a beszterczebányai algymnasiumot s a selmeczi tanítóképzőt. Ezeknek gondozása s fejlesztése nem különben leányiskoláknak szervezése elég tenni valót nyújtana. Gyarapodnék meglehetős gazdag vidékkel s szorgalmas buzgó ev. néppel. A tiszakerület iskoláit nem veszítené, de uj megyékkel megnagyobbodván a rá nehezedett súlyos terhet könnyebben viselhetné el s jobban felelne meg kulturális s missiói kötelezettségének. A bányai kerületből csak az Alföld maradna meg, aránylag gazdag iskolákkal s jómódú néppel. Minthogy az ev. egyház délfelé terjeszkedik igen szép s nehéz missio vár reá ott, feladatai igen na-