Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - A vallásoktatásról (–g.)

Tizedik évfolyam. 15. szám. Pozsony, 1892. évi Április 9-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . 3 , — „ negyedévre 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., Felelős szerkesztő s kiadó : tssztyénszky ferencz. többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : A vallásoktatásról. (—g.) — Egyházunk kerületeinek kikerekítéséről. (Mayer Endre.) — Külföldi ösztöndijaink. (Raffay Sándor.) — Belföld. — Vegyesek. —Pályázat. A vallásoktatásról, Volt idő, midőn ez a tétel : „ex theologo omnia" még teljes érvényben volt. Ezen időben sok theologusból tanár lett és mint ilyenek rendesen az illető intézetekben az ifjúság- vallásoktatását is elvállalták. De a mostani korban, melyben a szakképzettséget hangsúlyozzák — mely azonban legalább alsóbb osztályokban fölösleges — és melyben a theologusokból lett tanárok lassan-lassan kidőlnek, sok intézetnek külön vallástanárt kell alkalmaznia. Eltekintve attól, hogy ez által sok iskola csak nagyobb terhet rótt magára, az ifjúság vallásos nevelése mégis évről évre rosszabb. De ne ijedjenek meg mindjárt az igen tisztelt külön vallástanárok, nem őket okolom e szomorú jelenség miatt, az okot csak a körülményekben keresem, melyek közt az ilyen vallásoktatás történik. Talán az egy boldog Budapestet kivéve, a vallástanárok rendesen az illető egyházak segédlelkészei is és ilyenekül tekintetnek első helyen főnökeik által, ilyenekíil akarnak magok is tekintetni. A vallásoktatás náluk csak mellékfoglalkozás. Kevés segédlelkész akar vallástanár lenni hivatásból, de kevés is lehet azzá, mivel rendszeresített vallástanári állomás alig van és ha van is, hát olyan, hogy vagy a fizetés nem kielégítő, vagy az illető se tanítónak, se tanárnak nem tekintetik és így társadalmilag elismert állása nincs. Ha segédlelkész a vallástanár, úgy functiók folytán sokszor akadályozva van az órák betartásában, vagy oly hamar hagyja ott az állását, hogy az utódok gyors váltakozása által a vallásoktatás csak szenved. De különben is a káplán a tanulókra nézve legtöbb esetben idegen ember marad, kit nem tekinten ek rendes tanárnak. Mivel a vallásóra is sokszor a lkalmatlan időre esik, az egész vallásoktatás a gyerm ekekre vagy ifjúságra nézve kiálhatatlan teher. — És szabad ennek lennie? Erről legjobban lehet meggyőződést szerezni, ha valami közbejött functio miatt elmarad a vallásóra. Van ott öröm ! Azonban mondhatná valaki : a lelkészek és segédlelkészek hivatvák a vallást tanítani, tehát tanítsák tovább is azok! És mégis bátor vagyok mást proponálni. A tapasztalat meggyőz bennünket róla, hogy az eddigi móddal a szent czélt el nem érjük. Mert eltekintve attól, hogy a hitoktatók gyors váltakozása vagy gyakori akadályoztatása csak a vallásoktatás hátrányára van, azt is tekintetbe kell venni, hogy a lelkészek és segédlelkészek végeztek ugyan theologiát, de paedagogiából — a nevelősködés által szerzett kis gyakorlatot, kis neveléstan és katechetika tanulását kivéve, — vajmi keveset tudnak és már azért is rendszeres tanításuk sikere kétessé válik. Mert kérem más az, 12 éves konfirmandust 5—6 héten, vagy 20 — 30 gyermeket nyári vasárnapi katechisatión keresztül tanítani és más, éveken át vallásoktatást végezni fel a 8. osztály és legfelsőbb leány osztályig ! Különösen felsőbb leányiskolában nem kellene a vallásoktatást fiatal káplánra bízni. Azért külön, felsőbb leányiskola az, hogy ott a leendő anyák vallásosait neveltessenek tanítónőik által vallásórák, reggeli és estéli imaórák által. Ezt a czélt pedig bejáró káplán el nem érheti és ez bejárhat kath. leányiskolába is vallást tanítani, minek akkor a drága pénzen fentartott protestáns felsőbb leányiskola? Azután a főnök urak sokszor csak kényelemből is rábízzák a vallásoktatást a segédeikre és ezek — épen kikerülve az intézetből — sokszor azt sem tudják, mihez fogjanak, ha először szemben állnak 50—60, különféle intézet és osztályból összetoborzott gyermek vagy középiskolai tanulóval. Kevés a tekintélye a fiatal káplánnak a vele majdnem egykorú 8-ad osztályú tanulóknál. Panaszolták ezt nekem nem egyszer vallást tanító volt kollegáim. De még a konfirmándusokra is hatásosabb, ünnepélyesebb az. oktatás, ha meglett, köztiszteletben álló lelkész