Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Néhány szó a bányakerületi özvegy árva intézet ügyéhez

80 Ma már látjuk, hogy a legreálisabb pénzintézetek is szivesebben helyezik ki pénzeiket jelzálogokra, mint váltókra avagy papirosokra. A mi segélyegyletünk kölcsönei, még oly kamatok mellett is, a milyeneket a pénzintézetek szednek, mindig keresettek lesznek mert u. n : állandó, nyugodt kölcsönök, csekély időközi költségekkel járók s pupill. biztosíték mellett, ha az illetők tudják és akarják használni, akár firól-fira szálljanak, — mert nekünk csak a kamatokra van és leend szükségünk. 2) H o 1 helyezhető ki ennyi pénz pupill. biztosíték mellett jelzálogkölcsönre ? Semmi esetre sem valamely iparos, kereskedő, gyár, vagy bányavárosban, a melyek váltóüzletre utalvák ; nemis falu helyen, hanem egy (sőt lehet két vagy három) oly nagyobb városban, a hol sok a föld és az u. n. : kis- vagy közép-birtokos. Sőt ha itt netalán virágzó pénzintézetek is vannak : annál jobb ! Tapasztalás, hogy az ily helyeken az élelmes nép immár ismeri és megszokta felhasználni a solid kölcsönök előnyeit, s nem retteg attól, ha felvett és jól forgatható kölcsöne ingatlanára be van kebelezve. Ha pedig neszét veszi annak, hogy nyugodtabb és csekélyebb költséggel járó kölcsönt is nyerhet, mint a takarékpénztárak : oda siet s ott kölcsönöz. Azt is tapasztalásból tudom, hogy pl : Kecskeméten (s ilyen lehet : Orosháza, Csaba, Szentes, Vásárhely, Szarvas sat.) hol 3 virágzó pénzintézet van, mégis a 15Q mértföldnyi határt birtokló gazdaközönségnéi az árvapénztár és a ref. kerül, tanári segélyegylet legalább is egy pár száz ezer frt. pénz-vagyont jelzálogkölcsönnel tud elhelyezni és tak. pénztári kamatokkal gyümölcsöztetni. En hiszem, mert maga mondja, hogy derék Breznyikünknek, ha jól jövedelmező jelzálogkölcsönre akarta kihelyezni a pénzeket, sok gondot és fáradságot okozhatott az ország több vidékein kölcsönközvetítőket szerezni. Igen, mert épen Selmecz — hol talán egy forintot sem adhatott ki hypothekalis kölcsönre — nem tartozik a földbirtokos gazdavárosok közé, és így Csabán, Lajosfalván, Szarvason, Orosházán sat. kellett több mint 78 ezer forintot kikölcsönöznie ! Ott kezelendő tehát s. egyletünk vagyona, a hol legszebb jövedelmet biztosítva, jelzálogkölcsönökön lehetőleg egy helyen forgatható. Ilyen város pedig, épen kerületünkben, van elég ! 3. Ki kezelje? Mindenesetre oly megbízható, ügyes ember, aki arra kedvet s hivatást érezve, elengedhetlenül értsen a szabályszerű számvitelhez is. Mert ekkora vagyont gyakorlott számviteli szakértelem nélkül kezelni nemcsak nem lehet, de szinte koczkáztatott és veszélyes is lehetne, de még sem ördögi mesterség, nem pedig főként azért, mert egynemű jelzálogos kölcsönökről kellvén főszámlát vezetnie, a sok tarkabarka számlákkal, mint ez a pénzintézeteknél mellőzhetlen, nem sok baja leend. Gondolom, többen reflektálnak majd Budapestre, a kerül, és egyetemes pénztárak helyére, — talán főként a szakszerű számvitel biztonsága miatt. De hát, mint föntebb jelzém, még manapság is oly titokszerű mesterség volna ez, hogy csak Budapesten érthetnek hozzá ! ? H a pedig ezt a tudományt vidéken is feltalálhatjuk s ha vagyonunkat pupillaris jelzálogbiztosíték mellett özvegyeink s árváink hathatósb segélyezésére jobban gyümölcsöztethetjük: nem találhatok indítóokot arra, hogy miért kellene azt épen Budapesten kezeltetnünk, — ott, hol csak is ingatag papírokban és pénzintézeti betétekben soványan lehetne jövedelmezte t n i ! Helyezzük el tehát kerül. ö. á. segélyegyletünk vagyonát v

al a me 1

yik jel entékeny földmivel ő városunkban. Laukó Károly. * Néhány szó a bányakerületi özvegy-árva-intézet ügyéhez. Ép márczius l-jén kaptam kezeimhez nagyságos Breznyik János bányakerületi özvegy-árva-intézeti pénztáros úr 1890. évről szóló jelentését, melynek is két passzusa, nem mondhatnám, hogy kellemesen érintett. Az egyik ezen lapok 9. számában méltó kritikában részesült ép e lap nagytiszteletű szerkesztőjétől, s ámbár a jelentést olvasva szándékomban volt erről is bővebben nyilatkozni, de ezen rövid, velős Ítélet után feleslegesnek találom most ezzel is foglalkozni. Áttérek azért egyenesen a másik passzusra, mert igenis szükségesnek tartom, hogy a pénztáros úr jelentésének befejezéséhez néhány szót szóljak. Ngs pénztáros úr itt ezeket írja : „Végül szükségességesnek tartom itt is kijelenteni, mit a számvizsgáló bizottság előtt már is nyilvánítottam, hogy a pénztárosi tisztet csak a legközelebbi kerületi gyűlésig fogom vinni, most is letenném, ha volna ki átvenné." Breznyikünk ezen kijelentése úgy gondolom — senkivel, még ez ügyben eszmét nem cserélhetvén — nagy megdöbbenést fog okozni. íme mily szomorú következménye lehet egy ember tapintatlan eljárásának!! A bányakerület lelkészi — tanári — s tanító kara nem engedheti meg azt, hogy a fentidézett kijelentés ténynyé váljék. Nem engedheti pedig azért is, mert ha most a pénztáros úr lemondását elfogadná, — hallgatagon bár — de elitélné, sőt talán még részesnek és okozójának nyilvánítaná őt azon kárért és veszteségért, mely özvegy-árva-intézetünket érhette volna, ha nincs oly jószivű és bőkezű pénztárosunk, mint a milyen ő. De nem fogadhatja el a kerület e lemondást másodszor, ha meggondoljuk azt, hogy ngs. Breznyik János úr ez intézetnek alapítása óta hű s önzetlen pénztárosa 85,420 frtot gyűjtött össze, ennyit forgatott a legutóbbi évben s tette mind ezt 1875 óta díjtalanul, idejét s most már vagyonát is feláldozván, megérdemli tehát, hogy ha más nem, legalább erkölcsi jutalomban részesüljön. Szerintem pedig az erkölcsi jutalom legjobban s legszebben lesz az által nyilvánítható, ha a kerület pénztárosának lemondását el nem fogadja, hanem egy szívvel-lélekkel őt újra pénztárosául választja s ilyeténképen szavazza meg részére a bizalmat. De még nem ez lesz a legfőbb jutalom. Nem akart ő mindig pénztáros lenni, csak egy bizonyos ideig. Ezt az időt epekedve várta úgy ő, mint intézetünk megboldogult elnöke mélt. s főtiszt, dr. Szeberényi Gusztáv, értem, hogy intézetünknek 100,000 frtnyi alaptőkéje legyen, ezen esz-