Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Megjegyzések

81 méért működött úgy egyik mint másik kitartóan, hangya szorgalommal. Egyikök azonban isteni végzet folytán nem érhette el ezt, ne akadályozzuk tehát mi emberek a másikat abban, hogy egykoron — mint maga állítja 2—3 év múlva — ő maga jelenthesse diadalmasan a kerületnek azt az örvendetes hírt : „Ne féljetek! intézetünk 100,000 frt alaptőkével bír!!" Akkor tudom, ő maga— czélját érvén — fogja mondani az agg Simeonnal: „Mostan bocsásd el a te szolgádat Uram békeséggel." A bányakerület lelkészi, tanári s tanítói kara pedig most egy szívvel-lélekkel kiáltsa, hogy addig, de még azon túl is: „Éljen nagyságos Breznyik János, a bányakerület özvegy-árva-intézetének pénztárosa." Egy leikéss. * A lelkészek tanítói képesítése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, a mint arról e becses lap 7-dik számában közölt „Nyilt levél" is megemlékezik, ez év elején egyházainkat közelről érdeklő rendeletet adott ki, a melyben kijelenti, hogy a lelkészi és tanitói állomásoknak egyesítését általánosságban meg nem engedi, a minek folyománya az idézett miniszteri rendelet jól felfogott értelme szerint nem annyira az, hogy a lelkészek elemi iskolára szóló, tanképesítést szerezzenek vagy hozzanak a theologia akadémiáról, mint inkábban, hogy a tanítói állomások arra képesített tanítókkal töltessenek be. Tehát inkább a külön betöltés mint a külön képesítés. A miniszteri rendelet elolvasása egyházi életünk egyik sebére emlékeztet minket, arra t. i., hogy anyagi viszonyaink mostohasága miatt a lelkészi állomással egyesítettük itt-ott a tanítóit is, kétszeresen nyomasztó körülmények között élő egyház körében, kétszeres teendőt raktunk az úr szolgájának vállaira, hogy az egyház ha testiekben szűkölködik, legalább lelkiekben ne lásson hiányt. Ilyen bizonyára a legtöbb egyház képe, hol a tanítói állomás a lelkészivel van egyesítve ; ha itt ott nagyobbak volnának a tanítói állomással járó előnyök s ellensúlyoznák a tanítói teendők végzését, a másik oldalon a teendő teher mérlegének serpenyője háromszorosan sőt többszörösen száll le tudva azt, hogy az illetőnek a mindennapi kenyérért még külön kell fáradnia, munkálkodnia. Ehhez járul most a tanképesítés kérdése ; bár a miniszteri rendelet másfelé konkludál, „Nyilt levél" irója úgy vél segíthetni a bajon, hogy a theologiai intézetekről kikerülő ifjú lelkészek hozzanak magokkal a theologiai tanintézetről tanképesítő oklevelet. Ezzel, feltéve, hogy a tanképesítő kérdését ily könynyedén megoldani lehetne, dekretálnók azt, hogy mi a lelkész és tanitói állomások egyesítésébe bele vagyunk nyugodva s hogy ezen állapotot továbbra is így gondoljuk vagy igy óhajtjuk fenntartani. Nézetem szerint a rohamosan haladó, s egyházi életünket is kitartásra, együtt haladásra sarkalló idő nem arra serkent, hogy az ismert bajos állapot fenntartásába belenyugodjunk, hanem arra, hogy azt jobbal helyettesíteni igyekezzünk. S ha ezen merénynek látszó újítással szemben rögtön jelentkeznék az anyagi kérdés, hogy megczáfoljon annak lehetőségéről, úgy az idők kedvezőbb jeleire reá mutatva elmondhatjuk, hogy a szegény egyházak ügyének rendelésével ez nem is késhetik nagyon soká. Nekünk tetsző gondolat lehet az, hogy papjelöltjeink szerezzenek tanképesítő oklevelet is a theologiai tanintézeten, mert ezen esetben a tanítói állomások tanképesített tanítók által való betöltését sürgető miniszterrel kellene rendbe hozni azt, hogy theologiai tanképesítést hajlandó lenne e a tanítóképezőintézetek tanképesitő oklevelével egyenértékűnek érvényesnek tekinteni ; felmerül ez a kérdés annál is inkább, mert a „Nyilt levél"-ben felhozott egy eseten kivül száz igazolja azt, hogy a kormány s annak közegei a lényeg mellett sokat adnak a formára is. Elintézetlen lévén e szerint azon kérdés, hogy a theologiai tanképesítés érvényességéről mit lehessen tartanunk, ezzel együtt távol esik tőlünk az is, hogy a theologiai intézeteknek tanképgsítő oklevelek kiosztására, illetőleg & mi kell hogy ezz,e! egy értékűnek tekintessék, tanítói szakképzettség nyújtására való kivatottságáról beszélhessünk. Ha valaki a „Nyilt levél"-re való érdemleges válaszban ezen kérdést is megérinti, — kegyes engedelemmel el fogom én is mondani szerény nézetemet. s. * Megjegyzések az „Evangelikus Egyház és Iskola" f. évi 9. számában „Néhány szó a kultuszminiszter jan. 17. kiadott rendeletere" czim alatt megjelent czikkre. Hogy a tanügy minden igaz barátja örült gr. Csáky azon rendeletének, mely szerint a népiskolákban megtiltja oly egyének működését, kik tanítói oklevéllel nem birnak, az a dolog természetében rejlik. Ha az egyes egyházak illetékes körei s a kir. tanfelügyelők jövőre e rendelet értelmében járnak el, ugy annak kétségkívül meglesz üdvös hatása. Ámbár attól manapság — legalább a mi egyházunkban — úgy sem kell tartani, hogy iskolázatlan egyének, obsitot kapott őrmesterek töltsék be a tanítói állásokat. Az a kor már lejárt! E rendelet alapján ezentúl bizonyára azok a visszaélések is szűnni kezdenek, melyek a másodtanítói állások betöltésénél történtek. De a mennyiben a fennebbi rendelet segédlelkészeknek — tanítói oklevél híjával — másodtanítói állás betöltését, tanítói diplomával nem biró lelkészeknek tanítói hivatal viselését lehetetlenné teszi, ennyiben — ha pusztán egyházunk érdekeit tartjuk szemünk előtt — örömünkbe aggodalom is vegyül. Ugyanis ha theologusaink saját igyekezetükből nem fognak tanítói diplomát szerezni, hogyan lesznek betöltve azok a másodtanítói állások, melyekbe okleveles tanító nem kerül ; mit fognak csinálni azok a szegényebb gyülekezetek, melyek lelkésztanítókat szoktak tartani, mimódon helyettesítheti a tanítói oklevéllel nem biró lelkész vagy segédlelkész tanító változás vagy a tanitó betegsége alkalmával — a tanítót habár csak ideiglenesen is ? Természetes theologusaink jól felfogott érdeke azt fogja ezentúl követelni, hogy tanítói oklevél beszerzéséről gondoskodjanak. Az egyházegyetemnek viszont feladata leszen, hogy erre a theologusokat ösztönözze sőt kötelezze. Mivel azt mindnyájan tapasztalhattuk, hogy az okleveles tanítók száma egyházunkban jelenleg csekélyebb, mint kellene, azért kellett a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület által fentartott soproni tanítóképezdébe ideiglenesen a felvételi vizsgát behozni, azért kellett a dunán-