Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szélsőségek (Farkas Géza)

54 bizonyítékok hiányában természetesen az egyházi elöljáróság tudtával felfüggesztetett, fizetése azonnal beszüntettetvén. Eltekintve attól, hogy a lelkész a dologban ártatlan volt s mint kilencz neveletlen gyermek atyja a tökéletes megsemmisülés szélén állott, majd egy esztendő kellett, vagy tán több is, míg a becsületében ekkép meghurczolt rehabilitálva lett. S mindezt köszönhette egy hitrokonának, a kinek nem akarjuk kutatni voltak-e más indokai vagy czéljai, de — ha ez a hazafiság czégére alatt történt, vélekedjék a dolog felől mindenki a mint neki tetszik, — mi az ilyen hazafiságból nem kérünk ! Mi az ártatlanul gyanúsítottnak s üldözöttnek, kinek keserűségét azon körülmény, hogy saját vérétől szenved — csak megkétszerezte, a nyilvánosság előtt meleg testvéri üdvözletet küldünk ! Másrészt azonban meggyőződésünk, hogy a most már mind magasabb hullámokat verő nemzetiségi kérdés elől ki nem térhetünk, nem már csak azért sem, nehogy egyházunk netán a protestáns autonómia tutélája alatt istápolni látszassék dolgokat és törekvéseket, melyekre mig egyrészt semmi szüksége nincsen, ugy másrészt azokkal távolról sem kiván semmi solidaritásba lépni. Azon kedvetlenség melyet a nemzetellenes törekvésekkel szemben eleitől táplált a hazafias párt, a 80-as évek elején kezdett nagyobb mérvű intézkedések által állást foglalni. A nógrádi esperességbe rendes és segédlelkészekül oly egyének hivattak el, a kik, nem feleltek meg a hazafiság azon mértékének, a melyet az esperesség lelkészi és világi kara az egyház hivatalnokától megkíván s minthogy az akkori esperes az esperességet az ez oldalról fenyegető A^eszélytôl megóvni nem volt képes, jónak látta az esperesség, hogy maga intézkedjék s meghozta az ellenpártnál oly nagy port vert határozatát a pánszlavismus tárgyában, melyet aztán úgy a bányakerület mint az egyetemes egyház magáénak vallott. S ez az adott körülmények között a lehető bölcs de szükséges intézkedés is volt. Hangos tiltakozás volt ez, azon már-már országosan lábrakapott vád ellen, mintha az evang. egyház hazaellenes törekvéseknek költőágya lenne, de másrészről egy erélyes sakkhúzás is a mely erős fallal sánczolta körül egyházunkat, — a betolakodó idegen elem ellen. S ezek a körülmények, — fájdalom ez idő alatt nem változtak, olyanok azok most is mit tiz év előtt voltak. Számíthatnak-e váljon a felső megyék, hogy az egyetemes gyűlés a fegyvert, mely őt az önvédelemre ugy a hazai közvélemény nyel, mint a netáni kebelbeli visszaélésekkel szemben képessé teszi — kiadja kezéből ? Azt hiszem ez idő szerint épen nem ! De ezt az ellenpárt sem akarhatja komolyan, ha tisztán az egyház érdekét tartja szem előtt — s nem kiván az egyházon belül politikai eszmék mellett agitálni. Mert mit is mond az a bizonyos határozat ? Azt mondja : „hogy a bebizonyított panszlavismus, . . . az ág. hitv. evang. egyházban az egyházi hivatalok betöltésénél választási akadálynak tekintendő." Hisz ezt azok a bizonyos pánszlávnak mondott körök sem ellenzik sőt mint önérzetes embereknek a kik a panszlavismus vádját alaptalan insinuátiónak állítják, ezt saját reputátiójuk érdekében csak kivánniok kell ! Mitől félnek hát? Túlkapásoktól? Visszaélésektől? Hisz ez a határozat, hogy csak a „bebizoI nyitott" panszlavismus képezhet kánoni vétséget a legloyalisabb módon a lehető legnagyobb biztosítékot nyújtja arra nézve, hogy minden visszaélés előtt az ajtó zárva legyen. Egészen más kérdés az, hogy : ki legyen az, a ki a panszlavismust bebizonyítsa? Ebben a tekintetben azt hisszük, hogy az egyház a kelleténél egy lépéssel tovább menne s túl lépné azon határokat, melyeket az egyházhoz mint Isten országának földi képviselőjéhez füzünk, ha a bizonyítás jogát maga számára kívánná lefoglalni. E kérdésben egyedül és kizárólag csak a nemzet s az ezt képviselő világi hatóság Ítélhet jogszerűen. Mert valamint az egyház nem engedheti, hogy egyházi dolgainak elbírálásába az államhatalom bele ártsa magát ; úgy másrészt nem vindikálhatja magának azt jogot, hogy az országnak dolgait ő csinálja. Hogy ki az állam ellensége, meg kell-e azt támadni, meg kell-e fenyíteni, vagy vétségét megtorolni ? Ez : a háború és béke kérdése. Az e feletti határozat hozatalának joga mélyen belenyúlna a felség jogokba, s messze terelné az egyházat eredeti rendeltetésétől. Zsinat küszöbén állunk s a zsinat valószínűleg behatóan fog e tárgygyal foglalkozni. Am tegye, de kellő mérséklettel — s bölcs megfontolással. A dunántúli zsinati előmunkálatokban a tárgy fel van véve, de nem elég szabatosan, azért a pozsonymegyei esperesség zsinati bizottsága a tárgyat lehetőleg praecisirozni akarván abban állapodott meg : hogy igenis a panszlavismus kánoni vétség maradjon minden időkre, azonban az egyházban csak az tekintessék panszlávnak — s csak azt érhessék a panszlavismus következményei a kit a világi hatóság, (s csak is ez) mint olyat elitélt. Ajánljuk e megállapodást a zsinat figyelmébe ! Még csak egyet. Sokat törték fejüket az emberek s sokaknak örömére még ma sem sikerült meghatározni mi a panszlavismus ? A fentiek után ugyan ezt egészen az államhatalomra kellene bizni. De egy jó tanácsot el nem akarunk hallgatni. Meg van ugyan irva az 1882-iki egyet, gyűlési határozatban, hogy nincs panszlavismus ; de ez nem minden és nem a fő. Ugy van a panszlavismussal,