Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Nyílt levél a magyarhoni ev. theol. tanintézetek Nt. Igazgatóihoz (Scholcz Gusztáv)

55 — liogy az elrejtetett a bölcsek előtt, de a kisdedeknek jelentetett meg. Ha valaki akarja tudni mi a panszlavismus : menjen el az iskolába s ott kérdezze meg a gyermekektől. De ne kérdezze tudnak e jól, rosszúl néhány magyar szót kimondani, hanem kérdezzék : milyen hazának gyermekei, s tudják-e a hazát szeretni ? ! S ha az iskolában az a szellem lesz meg, a mely a magyarban úgy mint a németben testvérét honfitársát becsüli, a mely nem a separatismusra, hanem a testvéri együttműködésre, ha kell együttszenvedésre tanít, a mely azt tanítja, hogy a magyar nem csak hogy elfoglalta az országot, de minden lakosának egyenlő jogokat adott, s hogy a haza iránti kötelességek teljesítése nem nyűg és járom — hanem öröm ! . . . akkor örömest nyujthatunk kezet nem csak evangyélmi hitfelünknek, de az ország bármely lakosának — beszéljen az bár mely nyelven. Mert ne feledjük : nekünk nem az emberek nyelve kell ; — hanem szive. De a ki a sziveket elidegeníti tőlünk, az a hazának „bebizonyított" ellensége ! Farkas Gejza. 3 £ L f E) 11. Nyilt levél a magyarhoni ev. theol. tanintezetek Nt. Igazgatóihoz! A nagymélt. Ministerium f. é. jan. 17-én 32664. sz. a. rendeletet adott ki, mely az 1868-i 38. t.-cz. 133. §-ából kiindulva a felekezeti elemi iskolákban a tanítói állásnak a lelkészivel való egyesítését eltiltja, mivel — ugy mond — „a lelkészek a tanítóktól megkívánt szakképzettséggel nem birnak." Posito concesso, jó lélekkel aláírhatjuk és elfogadhatjuk iskoláink érdekében a nm. ministerium ezen rendelkezését mi evangélikusok, kik iskoláinkra annyi századon át és joggal büszkék voltunk s azokat fejleszteni, a kor kívánalmainak színvonalán ezentúl is megtartani, — remélem — meg nem szűnünk. Ez esetben azonban talán megkívánhatná a lelkészi kar, hogy a nm. ministerium, midőn a lelkészi hivatalnak a tanítóival való incompatibilis voltát ekként hangsúlyozza, atyáskodva tekintett volna légyen azon érdemes kiszolgált katonákra, különben a falu terhére esó' tudós, de életpályájukat tévesztett — egyéb atyafiakra, kik. mert kevesebbel is beérik, mint a diplomás tanító, 1868 óta itt-ott még suhogtatják a nagyreményű ifjúság jól felfogott javának érdekében, a mesteri mogyorópálczát. Vagy ezeknek „megvan a tanítóktól megkövetelt szakképzettségük ?" Denique a lelkész, ha nem bir e szakképzettséggel ne lehessen tanító. Ez helyes ! Csakhogy ugy vélem, egyházunk egyeteme e rendeletet még maga részéről lesz jogosult, sőt kötelezett, megtoldani azzal: „hogy ily lelkész — lelkész se lehessen!" Hiszen egyházi életünkben egyház és iskola annyira össze van egymással forrva, a lelkész viszonya a tanítóhoz, vagy — ha jobban tetszik — az iskolához oly szoros s oly fontos, — mondhatni — vitális, hogy virágzó iskolát, jeles tanitó vezetése alatt is, ott, a hol a lelkész, mint ezen iskola közvetlen elöljárója „még azon képzettséggel sem bir tanügyekben, melyet a tanítótól megkövetelünk," én magamnak képzelni absolute nem birok. Hiszen legyen a tanító, mint mondom —még oly jeles, képzett, czéltudatos törekvésű, „szakképzettséggel nem biró"előljárója, a lelkész, mert hivatalánál fogva még is csak be kell avatkoznia az iskola ügyeibe, lépten nyomon megakaszthatja, béníthatja a jó tanító működését, koczkáztathatja, sőt semmivé teheti az iskola áldásos fennállását. Azon abnormis helyzetről, melybe a lelkész- e 1 ő 1 j á r ó tanítójával szemben jut, ily „szakképzettlenség" esetében jobb lesz — nem szólni ! No de hagyjuk őket, végezzék el a dolgot egymás közt, a hogy tudják ! De van e dolognak még más oldala is. Theol. akadémiáink, — ugy hiszem — nem nézhetik közönynyel, hogy tanítványaik a „hivatalos" életbe ugy lépjenek ki, mint a a kik nincsenek mindannak birtokában, mi hivatalos állásuktól megkívántatik s igy rajta kell, hogy legyenek, hogy tanítványaik, a jövőnek lelkészei, hivatalos működésökbe magokkal hozzák a „tanítói szakképzettséget" is. Vagy miután jeles intézeteinkkel szemben egyenesen sértésnek vehető már azon feltevés is, mintha ők az ifjút, ki ott és nem tanítóképezdében hallgatta és elsajátította nevelés- és oktatástani ismereteit, „tanítói szakképzettség nélkül" bocsátanák világgá, — gondolom ugy lenne a dolog fogalmazható, hogy a lelkészek az életbe tanintézetükből már magokkal hozzák tanítói szakképzettségüket a közönség, az egyház, a tanító testvérek, kir. tanfelügyelők, és a Ministerium által is respectált módon documentáló t a n k é p esitő oklevelet. Vagy theol. akadémia igazán nem birna azon qualificátióval, hogy elemi tanítói oklevelet is adhasson az ifjúnak, ki igy esetleg egy jövedelmes állástól esik el, nem azért, mert „tanítói szakképzettséggel" nem birna, hanem egyedül azért, mert azt igazoló oklevele nincs ! Ezen elmefuttatásra azon incidens szolgáltatott alkalmat, hogy kiváló, ugy lelkészi, mint tanítói szakképzettséggel biró segédlelkészünk, kinek gyakorlati tanítói működését a teljesen elfogulatlan kir. tanfelügyelő is legnagyobb elismerésére méltatta. még is és mindennek daczára, most tél derekán, tanév közben, kénytelen és köteles Selmeczbányára utazni, hogy tanítói képesítő vizsgát tegyen, ill. tanítói oklevelet szerezzen, mert különben nem hiszik el, hogy ki évek során mindig a legkitűnőbb eredménynyel már is tanított, — igazán tud-e tanítani ! Hát a dolog — igaz — csak nekünk fáj ; hanem : „hodie mihi, cras aliis!" Budapest, 1891. febr. 9. Scholcz Gusztáv, ev. lelkész. A fenti „nyilt levélben" hivatkozott miniszteri rendelet egész terjedelmében ekkép hangzik: „Ismételve fordultak elő esetek, hogy hitfelekezeti népiskolai tanítói állomások az 1868. évi XXXVIII. t. cz. 133. és 141. §§-aiban foglalt határozott rendelkezés ellenére a lelkészi (papi) állomásokkal egyesíttetnek és ennek következtében a lelkészeknek kell teljesíteni a tanítói teendőket, daczára, hogy a tanítóktól megkívánt külön szakképzettséggel nem birnak, sőt egyházi hivataluk miatt a tanügyi hatóság ellenőrző felügyeletét is megnehezítik. Ily viszás állapotok megszüntetése czéljából ezennel kijelentem, hogy a lelkészi és tanítói állomásoknak egyesítését általánosságban meg nem engedem, miért is tisz-