Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szélsőségek (Farkas Géza)

53 Hogy tehát a középiskolába lépő tanulónak a kellő alap biztosíttassék, melyen középiskolai tanúlmánvait sikeresen folytathassa: elodázhatlan szükségnek tartom főleg oly vidékeken, hol az elemi iskolai oktatás nem magyar nyelven történik, — előkészítő osztályok felállítását, magyar tannyelvvel. Ezen előkészítő osztály hivatása a középiskolai oktatás sikerességét elősegíteni, és kellő előképzettségű tanulókat adni át a középiskolának. Az eszme nem uj dolog, sőt mondhatni, nagyon régi. Már a század első felében magában Poroszországban 162 ily előkészítő iskola létezett, a többi német államokban is nagy számmal voltak. Hazánkban is a közel múltban nagyon felkapott intézmény volt az előkészítő iskola, de nem sokáig állott fenn. Szükségességét azonban legjobban bizonyítja az, hogy tanügyi köreink e kérdést minduntalan fel-felelevenitik és beható megbeszélés tárgyává teszik. Előnye a rendes népiskola felett abban áll, hogy, miután ebbe csak oly tanulók lépnek, kik középiskolai tanfolyamra vannak szánva, a zsúfoltság lehetősége és netaláni veszélye eleve ki van zárva. A tanulók száma egy ilyen osztályban legfeljebb 50 — 40-re rug. Az oktatók többet foglalkozhatnak az egyes tanulókkal ; hajlamaikat, lelki tulajdonságaikat jobban megismerhetik és így neveltetésükre czélirányosabban befolyhatnak. A nyilvános oktatásnak azon sarkalatos elve, hogy az oktató az iskolában mindig az egész osztálylval és ne egyes tanulóval foglalkozzék, ily középszerű szám mellett a lehetőségig megvalósítható, mi által a tanulók komoly iskolai disciplinához szoknak. Miután ezen intézet tanulói rendesen módosabb vagy nagyobb értelmiséggel bíró szülék gyermekei, kik kedvezőbb családi körülményeiknél fogva némileg fejlettebb szellemi képességet, nevezetesen gyakorlottabb beszélő képességet hoznak az iskolába, ezen előny egybevetve az előkészítő osztály azon kitűzött czéljával, hogy t. i. a középiskola I. osztálya számára alkalmas tanulókat akar képezni, meglehetősen biztosítja a kitűzött czél sikerét, és oly előkészűltséget adhat a tanulóknak, melylyel a középiskolában bizton haladhatnak. Tantervéről, szervezetéről és egyébb viszonyairól nézeteimet egy másik czikkben fogom elmondani. Markusovszky Sámuel. Szélsőségek, Régi közmondás : a szélsőségek találkoznak. Fájdalom, hogy e szélsőségeknek éppen evang. egyházunk mezején kell találkozniok. Mert a szélsőségek bárhol is, de különösen Isten országának gyönyörűséges mezején kártékonyak, lévén azok elf ogultsá g s az ezzel párosult szenvedélyek szülöttei, — sa szenvedélyek emésztő lángja pusztulással borított el már számtalan szépen virágzó tájat és intézményt. Evang. Egyházunk másutt sem ment a szélsőségektől. A protestantismus ős hazája maga a nagy német birodalom is rég idő óta szinhelye az ilyen szélsőségeknek. A különbségekből lesznek az ellentétek, az ellentétekből a szélsőségek. A fénynek meg van a maga árnyoldala. Ott vannak a szigorú (Streng) lutheránusok és szabadelvűek; ott az unió hivei és ellenségei, a melyek legalább oly elkeseredett harczot vívnak egymással mint nem rég nálunk jó református atyánkfiai vívtak, unitárius atyánkfiai ellen. Ettől eltekintve nálunk, hála Istennek ! ilyen hitbeli felfogásból eredő szélsőségek legalább az egyházon belül nem pusztítanak s a mellett mégis minden dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy van nálunk olyan egyházi élet mint német hitrokonaink között helvlyel közzel még külömb is. Azonban a szélsőségek ádáz harcza köztünk is felütötte chimaera fejét, szítva egyesek érdeke és hiúsága által. Értjük a már e lapok hasábjain is sokszor szellőztetett nemzetiségi szélsőségeket. Nekünk ugy tetszik, hogy az a körülmény : hogy evang. vallásunk hazánk minden nyelvű lakosainak szivéhez egyaránt szól, hivatva lenne köztünk a testvériség érzetét erősbíteni. Fájdalom, ennek ellenkezője történik. A nyelvek különbsége mellett nem hogy kapocs lenne az evangyéliom ereje közöttünk : hanem az Isten által adott erők elerőtlenednek a szélsőségek hullámverései között. Szelíd kifejezést használunk, ha szélsőségnek mondjuk, midőn az egyik fél minden iránt a mi a nemzeti nyelvvel vagy nemzeti intézményekkel van kapcsolatban, bizalmatlankodik, az ellen minden erejével reagál, abban saját üldöztetését látja, — s ha a másik fél mindenütt gyanúsít — ott is a hol a gyanúnak alapja sincs s mindjárt anatémát mond testvérére, ha az véletlenül tiszamenti dialectus helyett trencséni tájejtéssel mondja ki a magyar szót. Az ilyen eljárás egyik részről sem tanúsít tárgyilagosságot ; még kevésbbé igaz szeretetet azon ügyhöz, a melynek képviselőjéül vallja vagy feltolja magát. Azért nem helyeselhetjük, ha egyesek elragadtatják magukat s akár a jó protestantismus, akár a jó hazafiság látszata alatt tényeket követnek el a melyeken igen könnyű keresztül látni, tényeket a melyek különösen a magát hazafiasnak valló párt részéről éppen veszedelmes fegyvert szolgáltatnak az ellenpárt kezeibe. Nem rég történt, — neveket nem fogunk említeni, — hogy egy községben bizonyos pénzek eltűntek. A szolgabíró a ki egyúttal esperességi felügyelő is az evangelikus lelkészt tette felelőssé a pénzekért. A jó lelkész bizonyosan hivatalos megfigyelés alatt állhatott, mert más súlyosbító körülmények is hulltak a serpenyőbe. A vizsgálat meg sem ejtetett s a lelkész minden terhelő