Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Középiskolai előkészítő osztály (Markusovszky Sámuel)

fáradságuk, hogy a tanulókkal a kiszabott tantárgyakban sikeresen haladjanak, legtöbbször kárba megy. Legtöbbször pedig alig lehetséges megvetni azon szilárd alapot, melyre támaszkodva a tanuló a gynmasium felsőbb osztályaiban sikeresen haladhatna ; a kellő alapvetés hiánya okozza azt a középszerű eredményt, mely a középiskola felsőbb osztályaiban a legjobb akarat mellett is elérhető, és hogy igen sok tanuló a középiskolai tanfolyamot csak ugy átbukdácsolja. Távol van tőlem a szándék, hogy az elemi iskolákból középiskolába lépő tanulóknak a vázoltam hiányos előképzettségét és iskolai fegyelmezetlenségét az elemi iskolai tanítók bűnéül felrójam, sőt tisztelettel hajlok meg ezen érdemes testület buzgó törekvései előtt. De a legjobb akarat és buzgó törekvés mellett is egy tanító alig képes 80—100-at is meghaladó tanuló gyermeknek a kellő ismereteket megadni, annál kevésbé akkor, ha növendékeit 4—5 osztályra osztva, (mint ez falusi iskolában általában szokásos) azok mindenikében külön az előirt tananyagot elvégezze. Az elemi osztályok ezen zsúfoltsága mellett akadályt képeznek még azon heterogén elemek is, melyek a társadalom különböző rétegeiből az általános tankötelezettség elvénél fogva egy-egy osztályba kerülnek ; mennyi alkalom kínálkozik itt arra, hogy a jobb családok gyermekeinek erkölcsei elvaduljanak és rájuk mindennemű illetlenségek, durvaságok és neveletlenségek ráragadjanak, melyeket a későbbi években aztán oly nehéz és bajos kiirtani. Emberi erőt felülmúló követelés lenne tehát azt kívánni, hogy egy ember ennyi gyermek erkölcsére és nevelésére jótékonyan befolyjon és az ismeretek szerzését kellőleg előmozdítsa, főleg midőn a modern nevelés oly kevés büntetési eszközt enged meg használni az oktató-nevelő tanítónak és jóakaratú törekvéseit a szülei ház legtöbbször oly kevéssé támogatja. Könnyen kitalálható tehát, hogy a fent jelzettem bajok oka hol és miben rejlik. Csak azon ellenvetésben nem kell azt keresnünk, melyet az illetékes körök legtöbbször felhoznak, hogy a népiskolának saját önálló befejezett czélja van s hogy nem köteles a középiskolára előkészíteni. E védekezésben tagadhatlan, van valami elfogadható, bár nem tehetem, hogy ide ne jegyezzem Pestalozzinak, a jelenkori népiskola megteremtőjének azon nézetét, hogy a népiskola minflen további oktatás alapiskolájának feleljen meg. Mindamellett — mondom — az ellenvetés nem egészen alapnélküli, mert a népiskola a maga egészében 6 osztályú tanfolyamból áll, elért eredményét tehát csak egészében lehet birálat alá venni, holott a középiskola első osztályába az 1873-ik évi XXX. törvényczikk 10. §-a intézkedése szerint már a 4-ik elemi osztályból léphet a tanuló, ha a 9-ik évet betöltötte. Az a vélekedés merülhet tehát fel, hogy talán a középiskola túlkövetelő az elemi iskolából átlépő tanulókkal szemben ? Vizsgáljuk meg tehát, mi az, mit a középiskola I. osztályába belépő tanulótól meg kell követelnünk, hogy a középiskolai tanulmányokban sikeresen haladhasson? A követelések a következőkben foglalhatók össze: tudjon a magyar tannyelvű középiskola I. osztályába lépő tanuló magyarul írni s olvasni, és ismerje a 4 számtani alapmüveietet főbb alakjaiban. E keveset azonban tudja értelmesen. Olvasson ugy, hogy megérthető legyen, hogy tudja is, a mit olvas; irjon olvashatóan és a helyesírás főbb szabályainak megfelelően ; számtani ismerete ne legyen csupán a betanult kétszer-kettő mechanikus alkalmazása, hanem legven értelmes számolás. A követelések tehát, — mint látható, — nagyon is szerények, s mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy a középiskola I. osztályába lépő tanulók nagy része ezen szerény követelményeknek sem felel meg. Akárhány tanuló akad az I. osztályban, ki olvasni, irni, számolni csak nagyon keveset tud, sokszor a mit tud. azt is rosszúl tudja, és a tanárnak hetekig azzal kell foglalkoznia, hogy tanítványainak téves fogalmait igazítsa, a hiányokat kiegészítse és pótolja. E feltűnő jelenségnek okát, nézetem szerint, azon túltömöttségben kell keresnünk, melyben az elemi iskolák egyes osztályai leiedzenek. És ha már a magyarnyelvű népiskola sem képes kellőleg előkészíteni a tanulót a magyarnyelvű középiskolára: minőknek jelezzük az állapotokat ott, hol nem magyar ajkú tanulók nem magyar tannyelvű népiskolából lépnek magyar középiskola I. osztályába. Itt rendszeres előhaladásról a tanév első időszakában szó sem lehet. Mert azon magyar nyelvismeret, mit a nem magyar ajkú tanuI lók a nem magyar népiskolából hoznak, oly csekély, hogy arra magyar nyelvi tanitást alig lehet építeni. A tanulók legjobb esetben egy kevés szókészletet hoznak magukkal és azon képességet, hogy ezen szókészlettel közönséges gondolataikat rövid, egyszerű mondatokban kifejezhessék. És ha még figyelembe vesszük azon körülményt is, hogy protestáns középiskolai tantervünk a magyar nyelv tanítására a gymnasium I. osztályára hetenkint csak 5 órát ir elő, de ezen megszabott órát is sok tanintézet önként, minden megokolás nélkül megnyirbálja, minek következtében az I. osztályban a hiányos előismeretek pótlása és főleg a nyelvek tanításában a kellő alapvetés alig eszközölhető : könnyű lesz belátni, hogy hol rejlik középiskolai oktatásunk sikertelenségének egyik lényeges baja. E szomorú állapotokat érzik illetékes tanügyi köreink is. A közoktatási állapotokról szóló 1886 — 7. évi miniszteri jelentés többek között ezeket mondja: „Hazúlról hozott nyelvtudás tekintetében oly nagy bajok sehol sincsenek, mint hazánkban. Északi és keleti Magyarországon három nyelv keveredik s foly be egymásra. Ezért valóban nehéz feladata van példáúl a latin nyelv tanárának, hogy a latin nyelv sajátságait a tanulók anyanyelvének sajátságai szerint magyarázhassa meg, mert a tanulók anyanyelvi ismeretei százféleképen kevertek, százféle fokon állanak, vagy teljesen határozatlanok. Mily óriási teendőik vannak tanintézeteinknek, mig a tanulóságot az osztályokban tannyelvi tekintetben homogénné I tehetik.«