Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Ajtónyitás előtt (Guggenberger)

•399 nek a zsinat tartama alatt a vasutat igénybe venni, fél, illetve jegygyei utazhassanak. Tisztelettel kérem az előkészítő bizottságot és mind azokat, kik e tekintetben intézkedésre hivatvák : méltassák kis figyelemre szerény soraimat és ha az eszmét életrevalónak találják, tegyék meg érdekében a szükséges lépéseket. Nem hiszem, hogy egy Baross ne lenne most is a „kegyelmes" ur, midőn üdvös dologról van szó. Van aztán még egy indítványom és ez már csak magunknak szól. Ugyan is mindeddig még mit sem hallottam vagy olvastam a zsinati értesítés mikéntjéről. Vagy ezt a napilapokra bizzuk? Egyenesen kimondom, hogy én nagy élhetetlenségnek tartanám egvházunk részéről, lia a zsinat tartamára még arra sem volnánk képesek, hogy egy zsinati értesítőt teremtsünk, mely mind azt tartalmazza, mit ily lapnak tartalmaznia kell. Nem rég hallottam, hogy még a zsinati gyorsírókra fordított költségre sem volna pénz. Hát az igaz, és magam is mondtam az imént, hogy a pénzzel csinyán kell bánnunk. De mikor van forrás, melyből egy kiadást fedezni lehet, akkor a kiadás — ha üdvös czélra kell — kérdés alá se jöhet. És melyik volna e forrás kérdi a tisztelt olvasó? Egyszerűen mondva : maga a zsinati értesítő az mely költségeit fedezi, lehet hogy feleslegesen is fedezi. A zsinati értesítő alatt pedig olyan kis lapot értek én mely pl. deczember l-jén vagy már nov. vége felé megindulván foglalkozik mind azon kérdésekkel, melyek vagy még a tanácskozások előtt vagy azok folytán felmerülni fognak, és mely Jap a tanácskozások menetét, a tett intézkedéseket, hozott határozatokat stb. gyorsírói feljegyzések alapján közölje. De lesz-e ilyen zsinati értesítőre szükség ? Lehet, hogy erre nézve a nézetek szétágaznak. Én részemről nem tudom azt magamnak elképzelni, hogy papjaink, felügyelőink, tanáraink, tanítóink egyházunk olvasó tagjai a zsinat tanácskozásai iránt ne érdeklődnének. És miután ezt magamnak nem tudom elképzelni előttem világos dolog, hogy az „értesítő" nem lesz olvasó publikum nélkül és ezért én az „értesítő" kiadását nem csak igazoltnak, hanem szükségesnek is tartom. De az a kérdés, hogy a dolog technikumát és financiális oldalát hogyan képzelem magamnak? A dolog technikumát illetőleg nekem az a nézetem, hogy az „értesítő" vagy mint önálló vállalat, vagy pedig mint valamely lapnak appendixe létesülhet. Mint önálló vállalat persze feltételezi a vállalkozó kiadót, ki — mint lejebb ki fogom fejteni — semmit sem fogna koczkáztatni és így jó előre kell, hogy berendezkedjék, szerkesztőről, gyorsirókról stb. gondoskodjék. Mint appendixum vagy valamelyik fővárosi napilap állít fel a zsinat tartamára egy kis külön osztályt, mely az értesítő szerkesztéséről, kiadásáról stb. gcndoskodik, vagy pedig bele mer menni a dologba valamelyik egyházi lapunk és ád rendes lapja mellé tán hetenként kétszer, vagy háromszor (lia naponta lehet, még jobb lenne) egy mellékletet mely tisztán csak a zsinattal foglalkozik. Ha fővárosi lap teszi ezt, megtakarítja a külön gyorsírókat, kiket amúgy is oda fog küldeni e zsinatra. Ha pedig valamelyik lapunk vállalkozik erre, akkor úgy is ugyan azt teszi a mit különben is tenne, t. i. értesít a zsinat felől csakhogy sokkal bővebben, mint ezt különben tenné. Ez a dolog technikuma. A mi pedig a financiális oldalt illeti, úgy képzelem magamnak a dolgot, hogy a ki a dologra vállalkozik, az csinálja meg magának a számitást, hogy egy ilyen, a debreczeni volt értesítőnek mintájára kiadott, lap mindeneket összeszámítva, mennyibe kerülne — mondjunk hosszú időt — 3 hónapi tartamra és e szerint mekkorának kellene lenni az előfizetési díjnak, úgy hogy jusson is maradjon is, és ha a számítás kész: akkor bocsássa ki az előfizetési felhívást, mely hamar be fogja bizonyítani, liogyigazam van-e vagy nincs. Hamarjába-ejtett számitásom szerint a kerek számmal megnevezett 600 lelkész és mondjuk 500 felügyelő circa 2000 tanitó, tanár és egyébb olvasóközönségből előfizet 1600 — 2000 ember; tenne ez — az előfizetési díjnak legfelebb 2 frtot szabad kitennie — 3200—4000 frtot. Nem hiszem, hogy e mellett a vállalat meg nem állhatna. Sőt még azt is lehetségesnek tartom, hogy maga a zsinat létesíthetné ezt, érteni annak vezetését, úgy hogy a zsinati pénztárnak tán még feleslege is maradna. A mi szerkesztőink lesznek hivatva ezen eszmém felett gondolkodni és jól esik — legalább ma még reménylenem, hogy nem kiáltottam bele a pusztába. Van végre még néhány szerény megjegyzésem, még pedig olyan szerény, hogy tán el is hallgathatnám pedig egészen. Egyébiránt a szerkesztő ur majd látja, liogy reá pazarolja-e illetve pazaroltassa a nyomdafestéket vagy nem. Igen rövid leszek. A zsinat az egyetemes gyűlés rendes helyén, a budapesti egyház dísztermében fog tartatni. Mindenki, ki az egyetemes gyűléseken részt vesz, emlékezni fog, hogy a terem mostani berendezése mellett ritkán hallani azt jól mit a zöld asztalnál olvasnak vagy kijelentenek, minek mindig az a következése, hogy a figvelem igen lankadt és a tanácsterem sok apró tanácskozási és beszélgetési szigetekre oszlik. Ezt elkerülendőnek tartom, még pedig igen egyszerűen az által, hogy a tanácsterem bútorai másként állíttassanak fel, mint jelenleg fel vannak állítva. Ily alkalomra mindig legalkalmatosabb a patkóalak, melynek átfogójában helyet nyer az elnöki, előadói és jegyzői asztal, úgy hogy elnök, előadó, jegyző tán a gyorsírók is minden szónokkal szemtől szemben lehessenek, mi a megértést minden esetre megkönyíteni fogná. Csak is ennyit akartam erről mondani és ezzel leteszem tollamat és ajánlom fenti indítványimat a hivatottak becses figyelmébe. Guggenberger.