Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Ajtónyitás előtt (Guggenberger)

Ajtónyitás előtt. Már "csak egy bét választ el minket azon deczemb. 5-ikétől, melyen zsinatra összejönni fogunk. Minthogy én is azok közé tartozom, kikbe választóik biznak és kikről gondolják, hogy érdemesek lesznek azon munkában részt venni, melyre egy évszázad vár és melyet újra megcsinálni a jövő egyhamar nem fog, mely munkának tehát lehetőleg jobbnak kell lenni és mely munkára hivatalosnak lenni nagy megtiszteltetés számba is megy; minthogy mondom én is a hivatalos munkások közé tartozom : engedjék meg e tisztelt lap olvasói és azok, kiket a soraimmal legelső sorban felkeresni szándékom, hogya zsinattartásra vonatkozó egynéhány — mint hiszem — praktikus eszmémet elmondhassam. Mindenekelőtt a zsinati követek utazásáról akarok szólni. Ugyan mit — hallom —• hisz erre nézve intézkedve van, a mennyiben előre ki van mondva, hogy a képviselők útiköltségei megtéríttetnek ? Hát ezt tudom. De tudok én még mást is és ebben legtöbb papi képviselőtársam igazat fog adni, és ez az, hogy én nem hiszem, hogy a zsinatnak 1 — 2 hét alatt vége lehetne és ezért nem hiszem továbbá azt, hogy a pap képviselők időközben nevezetesen vasárnapokon haza ne nézzenek és daczára annak, hogy mint a zsinat tagjai erre jogosítvák, még is 3—4 hétre — sőt hosszabb időre is —hazulról távol maradjanak és gyülekezeteik iránti szeretetük ne késztetné őket egyszer másszor a gondozásukra bizott nyáj után is nézni, hisz talán kevesen lesznek azon szerencsés helyzetben, hogy káplányt hagyhassanak otthon. Mondom erősen hiszem, hogy e haza nézésre sokan fognak gondolni és meg is fogják cselekedni. Már most — nem tudom ebben ellenmondásra nem találok-e? — de én legalább azt vallom, hogy a zona daczára is szép pénzébe kerlil az embernek mai nap is az utazás és 10 —15 frt. olyan mint akár a pozdorja, melybe belefúj a szél, már pedig nem minden ember lesz azon szerencsés helyzetben, hogy a zsinat tartamára 20 — 30 frtot még azonkívül is ily utazásra költsön, mit a napi díj mellett úgy is aligha nem a zsinati dicsőségre rá fog fizetni. Ezen utazási költség pedig nem tartozik azon útiköltség közé, melyet a képviselőnek meg téri tnek. És minthogy már most én azok közé tartozom, kik időközben is — ha a zsinati munka ezt megengedi — haza szeretnének nézni és gyülekezetök vasárnapjait nem szívesen töltetik be hétszámra csak a tanitó által olvasott prédikáczióval ; de egyúttal azok közé is tartozom, kik nagyon fognak örülni, ha a napi díjra nem kell majd nagyon sokat ráfizetni : gondolkodtam azon, hogy nem léteznék-e út és mód, mely az embernek az egyik kötelesség teljesítése mellett a másiknak a mennyire csak lehet szinte szem előtt tartását habár csak némileg is megkönnyítené ? Ily utat és módot tudnék^ gondolni és ez egyszerűen az, hogy a vasúti |^^pgatóság könnyitse meg az embernek az ilyen ép nem magánügyben tett uta•898 zásait, vagy az által, hogy mérsékelt bérleti jegyet vagy igazolvány mellett kiadandó fél- vagy 1/

3 jegyet engedélyez. Mai időben már a vasutak legnagyobb része az állani kezén van. Azért a magyar állami vasutak — tudtommal — oly alkalomkor, midőn közügyről volt szó, mindig háttérbe léptették a financialis szempontot és tekintetbe vették első sorban azon nemes czélokat és feladatokat, melyek érdekében hozzájok kérelem intéztetett. Erősen hiszem, hogy a magyar keresk. minister ur szinte ily szempontból Ítélné meg a kérdést, ha alkalom adatnék neki vele foglalkozni. Persze, ily szerény lapocska szerény munkatársának szerény tollából, származó szerény czikkecske nem részesül azon szerencsében, mint a kis madár, melyet a gólyamadár vesz hátára és visz a tengeren át meleg czélja felé és azért nem lesz senki a ministeri bureauban, ki e sorokat a minister számára vörös irónnal alá húzza; ámbár a ministerek szorgalmasan kutatják és törődnek vele (nem rég tapasztaltam azt, midőn egy deputatióban az élünkön álló — habár ikerelnökségből álló de azért még is Egység — értékét mint ahhoz csatolt zéró emelni segitém) mit irnak a lapok ; csakhogy ezen „lapok" alatt nem a mi szerény „Evang. egyház és Iskola"-ánk értetődik". Igy tehát még akkor sem lehetne remény, hogy a minister ur ez eszmével törődnék, ha egyházam körében azt helyeselnék, és érvényesülését kívánatosnak is tartanák. Ezért egyenes kéréssel fordulok azokhoz, kik az illetékes körökkel érintkezésben vannak, hogy méltassák fontolóra jelen indítványomat és ha elfogadják : közöljék azokkal, kik e tekintetben a kellő lépéseket megtenni hivatvák. És minthogy már az indítványok sorsa sokszor az szokott lenni, hogy ha elfogadtatnak, egyúttal meg is toldatnak, legyen szabad már akkor is, midőn még azt sem tudom, hogy lesz-e ki velem egyetért? — a magam indítványát megtoldanom. T. i. tekintve azt, hogy ugy is szegény ez a luth, ecclesia és minden krajczárja százfelé is kell ; tekintve azt, hogy a zsinat nekünk sokba fog kerülni és az egyes kerületek biz sok szükséges kiadást elejtettek már évek óta és nem adták oda a hová nagyon is kellett volna, csakhogy a zsinati költségről előre gondoskodhassanak ; tekintve azt, hogy 111 embernek — mondjuk csak négyszeri olyan útja a fővárosba, melyet a zsinati cassa fedezni tartozik — ezen cassának, még a zonavilágban is legalább is kétezer forintjába fog kerülni, ennek a cassának pedig bizony jót tenne, ha ennek legalább a felét a tanácskozás körüli dolgokra fordíthatná; és tekintve végre, hogy az állami vasutak pénztárára nézve (ma is jóformán mindnyájan Baross alkalmatosságán megyünk már) egyezer vagy kétezer forint számot sem tesz, különösen midőn olyan fontos kulturális kérdésről van szó : tétessenek a kegyelmes urnái oly lépések, hogy a zsinati képviselők felmutatandó igazolványok mellett, — bármikor kénytele-