Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Gosztonyi János

•368 Mit várok g zsinattól ? Igen sokan vannak, akik minden létező bajaink orvoslását a deczemberben összeülendő zsinattól vár­ják, az ilyenek el lehetnek készülve a csalódásra. A zsinat nem fog teremteni uj és mélyebb val­lásos meggyőződést, a rideg, önző szivekbe nem ojt áldozatra kész hitet. Evangéliomi egyházunknak jövőben is legszilár­dabb alapja leend az élő hit, legszebb disze marad az áldozatkészség, felvilágosodott szellem párosulva az igaz vallásossággal. Az evangelikus egyház fentartója megszilárdí­tója jövőben sem lehet más, mint a puritán egy­szerűség, tiszta erkölcsi élet, az értelem és érzelem tisztasága. Az evangelikus hivő jövőben sem kereshet más közvetítőt Isten és saját belső világa között, mint a Jézus Krisztust, kinek hegyi prédikácziójában egy uj világ égi szózata hangzott be s az egyszerű s mégis oly magasztos szavakban az ó világ kételyekbe merült hite felett az uj vallásos elvek adattak át az emberi­ségnek. Hitünk, egyházunk megáll és terjedni fog, ha akarunk és tudunk valóságos evangélikusok lenni, ha a krisztusi demokracziának hivei maradunk s jelen századunk reakczionárius áramlatai közepette férfias bátorsággal visszük egyházunk zászlóját előre, a melyen felírva van a hit és meggyőződés szabad­sága, ha a keresztyén alázatosság a meggyőződés tisztaságával és szilárdságával egyesül bennünk. De van még is sok, mit a zsinat munkálkodá­sától várhatunk, s ez : 1. Egyházi szervezetünk reformálása; 2. Az egyházi fegyelem megszilárdulása; 3. Az illetőségi körök szabatos meghatározása; 4. Egyházi alkotmányunk kiépitése, melyek legfőbb része „az egyetemes gyűlés" jogkörének sza­batos formulázása ; 5. Tanügyünk szükséges reformálása ; és még ezeken kívül több más részletes reform ke­resztülvitele vár a zsinatra. Sokan vannak, a kik a zsinat hosszú tartamától félnek. Nézetem szerint felesleges ezen aggodalom. Az egyházkerületek foglalkoztak a zsinati kér­désekkel. A főbb elvek mindegyik kerület javaslataiban majdnem ugyanazonosak. Egyházunk presbyterialis jellege mindegyik ke­rületben gyakorlatilag érvényben van. Az eddigi egyetemes gyűlések hazánk evangéli­kusai között közös gondolatvilágot s közös irányel­veket honosítottak meg. Érdekeink egyek, czélunk ugyanazonos. Azért a zsinat megoldhatatlan s előtte teljesen ismeretlen problémákkal nem fog foglalkozni. De azt sem várhatja senki a zsinattól, hogy bármily gondos figyelemmel, buzgósággal s szakér­telemmel hozza meg törvényeit s végezze munká­latait, hogy azért mindeneket ki fog elégíteni. A valódi es hitbuzgó evangelikus bármily egy­házi szervezet körében teljesíteni fogja kötelességét ; a hitetlen pedig szőrszálhasogató marad a jövőben is. A fő dolog, hogy az „egyetemes gyűlés" olvan legfőbb hatóságként szerveztessék, mely evangelikus egyházunk egységének, hatalmának legfőbb kinyo­mata legyen s végül, hogy a jogok és kötelességek az egyház keretén belől szabatosan formuláztas­sanak. Bizonyos az, hogy jóakarattal, buzgósággal és testvéri szeretettel rövid idő alatt sokat és üdvöset lehet végezni ; ellenkező érzület és szellem mellett semmi jót és tartósat nem lehet alkotni. Andorba Gyula. Miitm Qosztonyi és Krencsi Gosztonyi János — szül. 1838. juli 26. f 1891. szept. 29. — „Bételjesedének Mózes siratásának, azaz gyász 0'**" sának napjai." Utolsó Istenhozzád-ot mondott a csomádi ev. anyaegyház szeretett egyházi felügyelőjének okt. 18-án tartott nyilvános Istenitisztelet alkalmával, a midőn felejthetlen felügyelőjét még egyszer lelki szemei elé vará­zsolta gyász emlékbeszédében. Húsz nap leteltével bevontuk szt. egyházunk tor­nyáról a borzalmas gyászlobogót, — — — a nyilvá­nyosság előtt letelteknek tekintjük G-osztonyink siratásá­nak, gyászolásának, napjait — — — — de óh ! mikor fognak letelni szivünk mélyében érzett siratásának és gyászolásának napjai?! Evang. egyházunk élő harczosainak sora ritkul — de sajnos a megholt harczosok névsora szaporodik. Méltóságos Grosztonyi és Krencsi Grosztonyi János cs. és kir. kamarás, a csomádi ev. anyaegyház világi felügyelője, hosszas és fájdalmas szenvedések után jobb életre szenderült. Ered­ménytelenek bizonyult a legjelesebb orvosi segély, mit igénybe vett; — eredménytelennek az enyhébb éghajlat, mit felkeresett; — eredménytelennek a gyászos özvegy zokogása, mely az árvák jajjkiáltásaival vegyülve, ki ki hangzott a négy év óta halálcsöndbe merült nagyúri lakból; — eredménytelennek bizonyult a csomádi ev. egyháznak, az Ur hajlékából érzékeny könnyek között Égbe küldött imája „mit szeretett egyházi felügyelője s jóltevője testi egészségének visszaállításáért rebegett! A jó apa, a példás férj az igazán egyházias férfi megszűnt élni! — Született V.-Hartyánban 1838, év julius 26-án néhai Grosztonyi és Krencsi Grosztonyi Lajos, és néhai Grróf Triangi Jozefina szüléktől. Mint egyetlen figyermek kiváló gondja volt szülőinek; szellemi kiképeztetésének érdekében sem időt sem alkalmat nem mulasztottak, de még anyagi áldozatot sem kíméltek a jó szülék. Atyja mint Pestvármegye táblabírája, nagy befo­lyással birt a magasabb körökben, — s ennek tulaj donitható János fiának, korát megelőző értelmi fejlettsége, mely a sokoldalú tapasztalatból eredt, mit édes atyja oldala mellett

Next

/
Thumbnails
Contents