Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Lelkészigtatás Grinádon

•369 nyert, a midőn folyton vele utazgatott. Mind annak daczára, hogy a gyermek vegyes házasságból származott, a szülők közös megegyezésével protestáns irányban neveltetett, kizárólag ág. hitv. evang. tanárok és hitjelöltek által. S itt is a gondos apa őrszeme a jelesebbeket választá Nt. Csecsetka Sámuel jelenlegi pozsonyi theologiai akadémia kitűnő egyházjogtanára — néhai Főt. s Mélts. Dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök, — néhai nt. Láng Adolf pestmegyei ev. főesperes személyeiben kiknek, fiai neveltetése érdekében adott utasítását a következő szavakban nyilvánítá : „sok ész mellett, legyen több szív az én fiam!" Tanulmányai végeztével a v.-hartyáni birtokon maradt atyja oldala mellett, s éppen ezen körülménynek köszönheti egyházunk, hogy becses személyében oly hű felügyelőt birt; mert valamint a köznapi életben úgy az egyházinál is, soha oldala mellől el nem eresztette fiát a gondos apa! Gosztonyi Lajos az apa, a csomádi egyház felügyelője lévén, minden egyházi gyűlésre magával hozta fiát s ezáltal már kora ifjúságában tényleges szereplésre buzdítá. Ifjú lelke nemesítésére nagy befolyást gyakorolt néhai Esztergályi Mihály csomádi volt lelkész is, ki jó előre felismerte Gosztonyiban az evangelmi vallásért s egyházért lelkesülni tudó férfiút. Erről tanúskodik az 1864-év febr. 7-én tartott egyházi közgyűlésünk jegyzőkönyvének azon pontja, mely az ő megválasztatását örökíti meg, s mely így hangzik: „miután néhai Nagys. Gosztonyi Lajos volt érdemdús helybeli egyházi felügyelő úr halálával az egyházfelügyelői hivatal üresedésbe ment, s miután annak mielőbbi betöltése az egyház javával szoros összeköttetés- ! ben találtatott: a közgyűlés határtalan szeretettől és tisztelettől indíttatva, volt felügyelő urnák már is az egyház körül nagy érdemeket szerzett fiát Nagys. Gosztonyi János urat egy szívvel, egy lélekkel, egyházi felügyelőül megválasztotta." Ezen időtől fogva szakadatlanul felügyelője volt kis egyházunknak. — Nem czélom részletezni tetteit sem egyházi jegyzőkönyveinkből halomra gyűjteni jótéteményeinek sorozatát, melyekkel fényesen bebizonyítanám áldozatkészségét, szorgalmas tevékenységét s minden oldalra irányuló hű gondoskodását: legyen elég megemlítenem jellemzésére, hogy 27 évig élveztük áldó kezeit úgy a szellemiekben, mint anyagiakban ; 27 éven át volt velünk, jó és balsorsunkban ; 27 éven át szakadatlanúl és törhetlenül mindenkor a magáéinak vallott minket s a mi ügyünket a magáéinak tekintette, pedig hányszor volt erős megpróbáltatásnak kitéve nemes lelke, szelid türelme, s jóakaratú áldozatkészsége : s mégis mindenkor görcsösen ragaszkodott hozzánk; elkedvetleníttetni — elkeseríttetni nem engedé magát, — Krisztus keresztjét közöttünk teljes megadással viselte ! Mindezekért egyházunk az 1889. év febr. 7-én 25 éves felügyelősége alkalmával nagy ovátiók között szeretettel üdvözölte, megajándékozván őt, egy aranyozott ezüst serleggel s ezüsttel szegélyzett bordó bársonyba kötött magyar énekes könyvvel. Családot alkotott az 1863-ik évben a midőn feleségül vette Rudnói és Divékújfalusi Rudnay Izabellát, — Rudnay József pestmegyei volt esp. felügyelő fenkölt szellemű nővérét — kivel 28 évet élt boldog házassági életben. Életben lévő gyermekei: Miklós a zsidai egyház felügyelője s a pestmegyei ev. esperesség világi jegyzője ; Tibor s atyjának utóda a családi birtokban, mindkettő kitűnően végzett jogász, s mig az előbbeni miniszteri fogalmazó, az utóbbi cs. és k. tartalékos huszár hadnagy ; Ella és Klarisz k. k. leányai, kik mindannyian vérző szívvel nélkülözik a ház oszlopát a gyöngéd férjet és szerető apát. Csöndes és visszavonult természete, a félreeső falut választotta lakául, — de sokoldalú képzettsége, s kivált jószívű szolgálatkészségének hire csakhamar szárnyra kelt, s messze kihatott úgy annyira, hogy a tiszteletbeli hivatalokkal túlterhelték. Igy a pestmegyei ev. esperesség Gosztonyiakkal kezdte meg az esperességi világi jegyzőséget ; — később a pestmegyei gyámintézet elnöke lett, majd Pestvármegye bizottsági tagja és esküdtje, az ujonczsorozó bizottságok, valamind az országgyűlési követeket választó bizottságok elnöke, és számos kisebb nagyobb közhasznú társulatok ügybuzgó tagja volt még ő felsége apostoli királyunk is a cs. és k. kamarási kitüntetésre méltatta. Hült tetemei október hó 1-ső napján a vhartyáni sírboltba tétettek örök nyugalomra Pest, Nógrád sőt még Trencsén megye notabilitásainak nagy részvéte mellett. A nagy kiterjedésű gyászt külsőleg jellemzé a 47 szebbnél szebb koszorú, mit koporsójára tettek egyesek és társulatok. A végtisztességnél fungáltak : Földváry László vhartyáni ref. lelkész alkalmi imával ; Szilárd János domonyi ev. lelkész udvari textus olvasással és síri imával ; Zvarinyi János csomádi ev. lelkész síri beszéddel. Nyugodjék békében, az igazhitű, szabad és felvilágosodott gondolkodású egyházi felügyelő; vegye el jutalmát, híf sáfárkodásáért attól, ki azt mondá : kevesen valál hiv, többre bizlak ! — s legyen áldott emlé'ke közöttünk mind örökké! —nyi. inni!. Lelkészigtatás. A pozsonymegyei esperességhez tartozó grinádi evang. egyházközség október 25-én örömünnepet ült. Letette a gyászruhát, melyet folyó évi május elején magára öltött volt, midőn oly váratlanúl elköltözött köréből volt lelkésze C s e r n á k Gusztáv. Az elköltözött helyébe szeptember 6-án tiszt. Krahulecz aladar eddigi modori német segédlelkész választatott meg. Állását elfoglalandó már szeptember 22-én átköltözött Modorból Grinádra, a mikor is, daczára annak, hogy ez hétköznap történt, a gyülekezet apraja nagyja talpon volt, hogy azt, a ki az Urnák nevében jön ünnepélyesen fogadja és bevezesse új otthonába. A mig az ifjúság lóháton, a gyülekezet presbyteriuma kocsin ment az érkezőt fogadni, addig az iskolás gyermekek sorakozva és a felnőttektől kisérve vonultak a falu elé, hogy új lelkészüket onnan sormenetben közrefogva kisérjék a lelkészlakra. A beigtatás több oknál fogva nem azonnal, hanem csakk otóber 25-én volt foganatosítható. Mikor az ünnepély jelentőségét emelte azon körülmény, hogy e napon templomszentelési évfordulóját ülte a gyülekezet. A torony magasságú felékesített örömfák már meszsziről hirdették, hogy Grinádon ünnep van. Nagyt. Ritter Károly főesperes úr már az előző napon megérkezett, hogy a beiktatást személyesen vihesse