Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A magyarhoni evangelikusok egyetemes névtára (Doleschall S. E.)

•367 Lelkek száma : 1838 1848 1891 Bányakerület 290,703 318,330 408,345 Dunáninnen 167,217 175,194 174,001 Dunántúl 176,495 192,818 229,098

2) Tiszakerület 163,045 161,799 157,935 797,460 848.141 969,379 Ezen számok egészben véve nem kedvezőtlen benyomást tesznek az olvasóra, arról tevén bizonyságot, hogy a magyarhoni ev. egyház, ha nem is rohamosan, de mégis folytonosan gyarapszik. A gyülekezetek száma félszázad óta 111-el, a lélekszám 171,919-el, vagyis 17'4%-al szaporodott. Legfeltűnőbb a növekedés a bányakerületnél, mely két superintendencziával felér s megérdemelné, hogy alapját képezze egy új önálló alföldi egyházkerületnek. Mily ielvirágozásnak indultak ennek egyes gyülekezetei ! Orosháza 1838-ban 9450 lélekből állott, jelenleg, Csorvásnak anyásítása után 20,600-at számlál, Szarvason 15,508-ból lett 24.386, B.-Csabán 18,220-ból 27,893 s mily arányokat öltött a fővárosi gyülekezet, mely ötven évvel ez előtt 5286 lélekre becsültetett, s mely jelenleg 19,904 vagy ha az utolsó országos népszámlálás adatai hitelesek, s nincs okunk azokat kétségbe vonni, még jóval több 29,085 lélekből áll. Kár, hogy a bányakerület ezen gyarapodásával nem tart lépést a többi testvérkerület. Ezekben 1838 óta összesen csak 42,277 lélekkel szaporodott az evangélikusok száma, s ezen szaporodás is csak látszólagos, mert lia a nevezett számból levonjuk az utolsó években a szász superintendencziától annectált brassói esperességet (17,966 1.) a tényleges gyarapodás 24.28l-re olvad össze. A külső hanyatlásnak szembeötlő jeleivel találkozunk a tiszai kerületben. Itt az egy hegyaljai esperességet kivéve, általában lehangolók a számarányok. Az ide kapcsolt Brassót tekintetbe nem véve, Tiszának ev. lakossága, ötven év alatt 23,100 lélekkel megfogyott s feltűnő, hogy főleg a Szepességnek egykor oly virágzó városi gyülekezetei napról-napra mind inkább hervadoznak. tesen véve külön egyházmegyeként soroltatnak elő, anélkül hogy egységes testületet képeznének és közös kormányzattal bírnának. S ezen tényleg nem létező esperesség, a többi szervezett contubernium módjára, még külön zsinati képviselőket is választ. 2) Ezen adat a névtárétól 12,000 lélekkel tér el. Ez ntóbbi a dunántúli lelkek számát csak 217,098-ra teszi, mely különbözet azon körülményre viendő vissza, hogy a közép vasi esperesség lélekszáma a rovatos, az összesítés alapjául szolgáló kimutatásban tévedésből 14,855-el van kitüntetve, holott az tettlegesen + 12000 = 26,855-öt tesz. Ebből következik, hogy a főösszeg nem 959,179-et, hanem 971,179, vagy Zágráb és Eszék levonása után 969,379-et tesz. Zágrábot pedig és Eszéket (1800 1.) levonandóknak véljük, miután ezek egyházunkkal szervi összeköttetésben nem állnak, egy egyházkerülethez sincsenek beosztva, s így számba sem vehetők, miért is az anyaegyházak száma nem 630, hanem 628. Igy Lőcse 1838-ban 2067 1. számlált, ma 1302, Késmárk 3534, jelenleg 2163, Béla 2498 most 1462, Gölniczbánya 2779 ma 1876 stb. Egyáltalában szomorú tényként constatálható azon körülmény, hogy a felföldön, a protestantismus ezen classicus talaján, mindinkább gyengülnek pozicióink, és hogy minden lépten nyomon lábra kap a romanismus fenyegető hatalma. Az ev. egyház polyglott természeténél fogva a névtárak mindenkor tekintettel vannak a gyülekezetek nyelvi viszonyaira is. Sok tekintetben érdekesek az e téren nyújtott adatok, ámbár itt-ott nem egészen megbízhatók, a mennyiben gyakran oly gyülekezetek is soroztatnak a vegyes nyelvűek közé, melyekben csak kivételesen tartatik oly nyelven az isteni tisztelet, mely nem a gyülekezet nyelve. Egyébiránt így is érdekesek és tanulságosak az adatok. Az 1838. évben 517 egyház közül volt: tiszta magyar 16.9%, tiszt

a «émet 13.8%, tiszta tót 44.9%, vegyes 23.8%, azonkívül 3 vend, jelenleg van tiszta magyar 23.4 (+ 6.3), tiszta német 17.6 (+ 3.8), tiszta tót 33.8 (— 11.1.) vegyes 24.9 (+ 1.1) azonkivül 2 vend. Legmagyarabb a dunántúli kerület, a tót elem legjobban van képviselve a dunáninneniben, a többi két kerület vegyes, s egyes esperességeiben majd a német, majd a tót nyelv bir túlsúlylyal, tisztán magyar csak a brassói. A 628 anyagyülekézetnél jelenleg 650 rendes

3) és 80 segédlelkész van alkalmazva. Ez magában véve nagyon kedvező arány, mert így egy rendes lelkészre átlag mintegy 1500 1. esnék. Csak hogy a dolog tettlegesen másként áll. Vannak egyházaink, melyekben egy lelkészre 10—12,000 lélek esik, s hogy ezekben a napjainkban oly fontos cura pastoralis, a legjobb akarat mellett, kellően nem gyakorolható, a dolog természetében fekszik. És vannak másrészt számos gyülekezetek, a hol a lelkek száma a 200-at sem haladja meg, s hogy ezekben az anyagi gondokkal való küzdelem a legideálisb röptű lelkésznek a szárnyait megszegi, bizonyításra nem szőrül. Valóban, ha valamin, akkor ily anomaliák eltávolításán kellene fáradoznia a zsinatnak. Az összes anyaegyházak legkisebbike a sáros-plavniczai 114 lélekkel s curiosumként említjük, hogy a budamérinek (Sárosm.), mely csak 126 lélekből áll, nem csak lelkésze, hanem külön tanitója is van. (Folyt, köv.) 3) Névtárunk 651 rendes lelkészt említ, de tévesen, miután a budapesti esperességben nem 7, hanem 6 rend. 1. működik. A szöveg 122 lapján nevezett katonai lelsész az esperességbeli lelkészek sorába nem tartozik. Különben még egy nem tévedésből, hanem abususból származott ilynemű szabálytalanságra akadunk ujabb névtárainkban. A szepesi XIII. városi esperességhez tartozó Matheócz, és Mühlenbach évek óta egy s ugyanazon lelkészszel bírnak és még is két anyaegyházként szerepelnek s közös lelkészök is kétszer fordul elő a schematismusban. (162. 1.) Ezen anomaliát egyházkormányzatilag el kellene távolítani, annál inkább, mert nem csak elvi, hanem gyakorlati jelentőséggel is bir.