Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A magyarhoni evangelikusok egyetemes névtára (Doleschall S. E.)

•360 fogni s innét van, hogy az egy század előtti evang. lelkek számát még megközelítőleg sem vagyunk képesek kimutatni. Egyet azonban még is tudunk, s már ez is ér valamit, liogy 1791-ben, az összes anyagyülekezetek száma tett 434-et melyekből esett : a bányakerületre 137, a dunáninnenire 72, a dunántúlira 117, a tiszaira 108; ügy hogy az egyházak száma egy félszázad alatt 292-vel szaporodott volt, levén a négy superintendencia megalakulásakor a bányakerületben 70, a dunáninneniben 15, a dunántúliban 46, a tiszaiban 74, összesen 205 anyaegyház. Nem birván az utolsó zsinat idejéből részletes és kielégítő adatokkal, más kiindulási pont után kell néznünk s ezt megtaláljuk a csaknem félszázaddal később, s így mintegy félszázaddal ez előtt létre jött Kollárféle névtárban. Igaz, hogy e mű, mint már említve volt, nem kifogástalan ; főleg a számokhoz gyakran fér alapos észrevétel s mennyire dormitat bonus Homerus kivehető főleg a dunántúli kimutatásokból. Mert ezek szerint az ott élő ev„ lelkek száma 119759-re rúgott volna, s e szám a névtár utolsó lapján még egyszer előfordúl, holott lia az egyes esperességerknél kitüntetett számokat összeadjuk 176495-öt hozunk ki, a mi félig meddig megközelíti a valót, miután a 10 évvel későbben megjelent schematismusban e keriiletbeli evangélikusok száma 192,818-ra tétetik. De ezen lapsusok daczára még is bizvást felhasználhatjuk a nyújtott adatokat, annál inkább, mert tekintettel leszünk a Székácsfélékre is, melvekben amazok némileg' correcturájukat lelik. (Folyt, köv.) Reformácziói emlékünnep a népiskolában, A reformáczió emlékének napja, október 31-ike közeledvén, eszembe jut az a szép kis iskolai ünnepély, melynek a mult év okt. 31-én szemtanuja s résztvevője voltam Sopronban. Az ottani evangelikus tanítóképző intézet gyakorlóiskolájában folyt az le, melyet az iskola lelkes és hitbuzgó vezetője Papp József tanár úr tartott. Midőn e szépen lefolyt ünnepély eszembe jut, egyúttal feltámad lelkemben az a kérdés: vájjon nem lehetne-e reformácziói emlékünnepet tartani minden iskolában? A felelet nem lehet más, minthogy lehetne, sőt kellene is ! Némely helyen megtartják a reformácziói ünnepet azon napon a melyre esik, a legtöbb gyülekezetben azonban a hozzá legközelebb eső vasárnapot szenteli rá a lelkész, a nagy reformátor, hallhatatlan Lutherünk életéből és a reformáczió történetéből merítvén sz. beszédéhez az anyagot. Vannak azonban oly egyházak is, a hol egészen megfeledkeznek a nagy napról s el hagyják röppenni úgy, mint bármely más napot. Természetes ez leginkább a fiók és némely leány egyházaknál van így. Pedig ha a kormány megköveteli, hogy István király nevenapja nemzeti ünnep legyen, jogosan megkövetelhetné ev. egyházunk is híveitől, hogy azok szenteljék meg okt. 31-ét s tegyék ünneppé az ünnepet. De nemcsak ezt, hanem azt is, hogy tartson ünnepet minden ev. népiskola okt. 31-én; mert hiába a mit az iskolába lát, hall a gyermek, az mindig maradandóbb nyomokat hágy lelkében, mint a templomban hallott egyszeri predikáczió. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az iskolás gyermekeket ne vigyük templomba, sőt igenis vigyük; de azzal ne elégedjünk meg, hanem az iskolában is tartsunk ünnepet. Ott aztán ha nem értenek valamit a gyermekek, azt ismételhetjük, közben kérdezgethetünk stb. Példányképül szolgálhat és követésre ösztönözhet erre nézve a Papp tr. úr által Sopronban tartott ünnepély. O oly formán tartott a gyak. iskolai növendékekkel ünnepélyt, hogy az „Erős várunk" néhány versét együtt énekelték, a tképző-intézet IV. éves növendékeivel a gyermekek, mely után Papp tr. úr majdnem egy óráig tartó szép beszédet mondott, melyben röviden vázolta a reformáczió történetét, intve és buzdítva a gyermekeket egyházunk iránti szeretetre s az áldozatkészségre. Beszéde végén különösen a gyámintézetre terjeszkedett ki s foglalkozott vele, felszólítva a gyermekeket az adakozásra, kik is e czélra 7 frt körül adakoztak. Természetes erre a megelőző napon már figyelmeztetve voltak. A beszéd után ima, majd ének következett. Különösen kiemelendő, hogy mindazon képeket, melyek a reformáczió történetének némelv eseményeit ábrázolják s a melyek ezek közül meg vannak a gyak. iskolai gyűjteményben, ügyesen felhasználta s bemutatta, ez által is maradandó emlékeket hagyva a gyermekek lelkében. A mint ez ünnepélyt meg lehetett és meg lehet tartani Sopronban, úgy megtarthatnák azt minden gyülekezet iskolájában, s ez már azért is áldásos volna, mert ha ilyen alkalmakkor rászoktatjuk gyermekeinket az adakozásra és áldozatkészségre, később is, midőn nagykorú tagjaivá lesznek egyházunknak készséggel áldoznak minden szent czélra tudva azt, hogy „a jószívű adakozót szereti az Isten". T. S. 111 ¥ 11 i. A zalai ág. hitv. evangelikus egyházmegye f. hó 12-én Kővágó-Eörsön tartotta rendkívüli közgyűlését, melynek tárgyait az újonnan választott egyházmegyei felügyelőnek, nagys. Ihász Lajos úrnak hivatalba igtatása, a zsinati képviselőkre beadott szavazatok felbontása s a megválasztott képviselőknek megbízó levelekkel való ellátása képezték. Az ünnepély a „Jövel Szent Lélek" dallamának elzengésével s Czuppon Sándor egyházmegyei e. jegyző buzgó hangon elmondott alkalomszerű szép imájával kezdődött. Ezután Tóth Gyula egyházmegyei esperes üdvözli a templomot zsúfolásig megtöltő előkelő diszes közönséget s a gyülekezetek küldötteit, hálás szavakban emlékezik meg az egyházmegye felejthetlen emlékezetű, buzgó és lankadatlan munkásságú felügyelőjéről, néhai tek. Nagy Pálról,