Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A magyarhoni evangelikusok egyetemes névtára (Doleschall S. E.)

Ötödízben történik, hogy ily vállalattal találkozik az olvasó közönség. Több egy félszázadnál múlt el, hogy az első egyetemes névtár „Schematismus generalis ecclesiarum et scholarum Ev. A. C. in Hungaria" 1838-ban kikerült a sajtó alól. Szerkesztője a pesti gyülekezet lelkésze Kollár János vala, ki e müvet „jussu incl. ac vener. generalis quatuor superintendentiarum conventus" sok gonddal és fáradsággal állította össze, anélkül azonban, hogy az egyetem háláját és elismerését aratta volna, miután az egyetemes gviilés nyomban kijelentette, miszerint a névtárt, a benne előforduló számos hiba miatt hiteles okmánynak tekintetni nem kivánja sőt ellene óvását fejezi ki. Váljon e mű ezen bánásmódot, mely néki osztályrészül jutott, feltétlenül megérdemelte-e, nem akarjuk kutatni, nem ment tetemes hibáktól, de az igazság érdekében be kell vallanunk, hogy ezen hiányok nem annyira a szerkesztőnek, mint inkább a csonkán beszolgáltatott, vagy épen be nem szolgáltatott adatoknak tudandók be. Maga a szerkesztő az előszóban keservesen utal azon nehézségekre, melyekkel küzdenie kellett, s ezen nehézségeket legjobban illustrálja azon körülmény, hogy egy egész kerület — a dunántúli, — meglehet elvi tekintetekből vonakodván elismerni az egyetemes gyűlés fenhatóságát, semminemű adatokat sem küldött be, úgy hogy azok csak conjecturák útján valának félig meddig pótolhatók. Annyi áll, hogy e munka, fogyatkozásai daczára már mint e téren első s úttörő kísérlet, kiváló figyelmet érdemel. Azon történelmi megjegyzések, melyek itt ott egyes gyülekezeteknél olvashatók, maradandó becscsel birnak ; a leánygyülekezeteknek az anyáktól való távolságuknak órák általi megjelölésének még most is jó hasznát vehetni s ama számtalan, egészben véve megbizható adat, mely e 257. lapra terjedő könyvben összehalmozva van, azt forrásértékűvé teszi. Tíz évvel később — 1848 — megjelent Székács Józseftől „A magyarhoni ág. h. ev. egyház egyetemes névtára." Ezen névtár azon nagy évnek hatása alatt, midőn reményleni lehetett, hogy az Erdélyivel létre jött állami egyesülést az egyházi követni fogja, az „Erdélyi superintendencziát", habár csak rövideden is felöleli, ismertetvén egyebek között velős vonásokban múltját, valamint szervezetét is. E mű tagadhatlanul tökéletesebb az előbbinél ; a hibákat lehetőleg kerüli; történeti adatokat itt-ott ő is közöl s becsét az is emeli, hogy a függelékben az anya- s leánygyülekezetek — ez utóbbiakat lélekszám szerint osztályozva, — nem különben a lelkészek, felügyelők meg tanitók külön-külön névsorát hozza, mi által az átlátszóság, mely Kollár munkájában hiányzik, igen sokat nyer. Az 1879-ki egyetemes gyűlés, csak nem egy emberöltő lefolyása után, új hivatalos névtár kiadatását elhatározván, e feladat megoldásával Haan Lajos bizatott meg, ki megbizatásában hűségesen el is járt, egy bizottságilag megállapított programm alapján kiadván a következő czímü schematismust : „A magyarhoni ág. h. evangélikusok négy egyházkerületének egyetemes névtára 1880. évben." E műnek előnyei : hogy nem csak a négy kerületnek, hanem az egyetemes gyűlés és az egyes középiskolák történetét vázolja, hogy az egyetemnek, valamint a kerületnek eddigi elöljáróit, szolgálati idejökkel együtt, elősorolja, hogy az ezen testületek, valamint az esperességek kormányzatában részt vevő összes hivatalnokokat sőt bizottságokat is megnevezi, hogy az időviszonyokhoz mérten az egyes gyülekezetek mellett a posta- s távirdaállomásokat kitünteti, hogy az anyaegyházak magyar neve mellé legtöbb esetben a használatban levő tót, illetve német, megnevezést is teszi, hogy rovatos összesitést szolgáltat és hogy végre a helységek és személyek névsorát nem osztályozva, hanem betűrendben hozza. Ügyesen szerkesztett mű ez, sajnos azonban, hogy nem ment történeti botlásoktól s hogy a névsor nem teljes, a mennyiben számos leánygyülekezetet benne hijába keresünk. Az 1885-ki, szintén Haan által szerkesztett, névtár hiven lép az imént említettnek nyomdokiba, s azon épül, némi bővitésekkel, melyekre még visszatérünk, az 1891-ki is. Ilv névtár, főleg ha történeti reminiscentiákkal nincs fűszerezve, a mi, mellékesen mondva kellékeihez elvégre nem is tartozik, mint minden statisztikai nyomtatvány rengeteg számaival és neveivel első pillanatra magában véve nagyon száraz és unalmas valami, miből önkényt foly, hogy legtöbb esetben csak akkor nyulunk utánna, ha hivatalos levelezéseink közt útmutatására szorulunk, s mégis sok tekintetben megérdemli, miszerint olykor más okoknál fogva is kezünkbe vegyük. A számok és adatok, melyek oly ridegeknek sőt holtaknak látszanak, élénk beszédre nyitják ajkaikat, s minél inkább elmélyedünk azokban, annál inkább meggyőződünk arról, hogy bennök, bizonyos értelemben, visszatükröződik egyházunk élete, hogy ők hanyatlásunknak vagy emelkedésünknek valóságos fokmérői. Nem cselekszünk táján fölösleges dolgot, ha a legújabb névtár ismertetésénél ily magasabb szempontra irányítjuk az olvasó közönség figyelmét. Párhuzamot akarunk vonni segítségével az egyháznak jelene s múltja között. Vajmi keveset nyernénk, ha itt kiindulási pontul vennők az öt vagy tíz esztendővel ez előtt közzétett adatokat. Fölötte rövid időköz ez főleg egy erkölcsi testület életében, az ez alatt történt változások legfeljebb a személyekre vonatkozhatnak az egyházaknak, vagy épen az egyháznak, állapotát nem igen érintik. Jó lesz sokkal messzebb visszanyúlnunk. Legjobban szerettük volna egyházunk jelenlegi külső helyzetét összehasonlítani az 1791-ki számokban kifejezett viszonyokkal ; de fájdalom, ez irányban csaknem semmiféle feljegyzések sem állnak rendelkezésünkre. Úgy látszik, hogy már apáink sem szerettek statisztikai kimutatásokkal bíbelődni ; itt-ott már azon korban kezdenek ugyan egyházi népszámlálás után látni, de az üdvös eszmét nem viszik keresztül, egy két esperesség beszolgáltatja a bekivánt adatokat, de a többi jónak látja a haszontalan munkába bele sem