Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A magyarhoni evangelikusok egyetemes névtára (Doleschall S. E.)

•358 s ha e téren Luther óta csakugyan egy parányi lépést sem haladtunk volna : ám legyen és maradjon Lutherünké a dicsó'ség, büszkén követjük ó't, midőn a felnyitott evangéliummal még ma is előttünk megy en ! A prot. papság által hirdetett ezen alapon évszázadok s évezredeken át bizton haladhat az emberisésr a tökéletesedés felé, mert a valláserkölcsi igazságoknak azon „kijelentés módján" amelyet a Jézusénak ismerünk és vallunk, sem az üres templomok miatt, sem a megváltozott korszellem és világnézet kívánatára nem változtathatunk ! - Óh hiszen jól tudja azt S. J. úr is, hogy a keresztyénség alapittatása óta mily sokszor és sokfélekép változott immár az a korszellem és világnézet s hányszor meg-megdöngette az evangélium erősségeit is : de azért „a Jézus Kr. ugyanaz maradt a ki volt és ugyanaz leend mindörökké!" Ez prédikáltatik a prot. templomokban. 2. Üresek a templomok, vagyis Mózeseink nem jönnek a templomba azért is, mert „a mai Áronok nem képesek megnyitni előttünk az üdülés szent forrásait; papj aink nem tudnak szólni nyelvünkön, mi nem értjük őket, ők nem értenek minket; — a sóvárgó lelkeknek nem tudnak nyújtani vigaszt ; a lélek öntudatát tisztítani ... s az isteni igazságokat szegénynek és gazdagnak feltárni nem képesek . . Én elhiszem Sass J. úrnak, hogy mindezek, sőt czikkében még sok egyebek, n e 111 vádak a papság ellen, hanem csak pan asz ló sóhajok, — vonások, melyekben az önismeret tükréből ismét egy elmaradott, gyámoltalan s tehetetlen papikar szánandó ábrázatja sötétlik felénk. . . . Tehát „a papok nem tudnak a Mózesek nyelvén szólani s azért nem értik meg őket." Mi ez? Hol keresendő e nyelvtani vagy valláserkölcsi rejtélynek a kulcsa? ... Jó szerencse, hogy e varázskulcsot maga Sass J. úr adja kezünkbe, midőn a kiröpített sóhaj után azonnal kijelenti ; „de sőt fel se kereshetjük papjainkat, hogy legalább ha csak az ő nyelvükön is Ii allhat n ók Isten örök vigasztaló ig éj ét...! Tehát nem kereshetnek fel minket a templomban ! így már értem a rejtélyt, — de bár mennyire sajnálom, hogy „a hivatal bilincsei" sokakat megfosztanak a nyilvános vallásgyakorlattól: az én logikám mégis azt mondja, hogy ha én valakit meg nem hallgatok, mert nem kereshetem fel, hogy meghallgathassam : hogyan állíthassam én arról, hogy nem értem őt, mert ő az én nyelvemen nem tud szólani ? ! Különös, hogy az Űr első papjairól, az első pünkösti prédikátorokról, kiket az idegen nyelvűek is megértettek, a patvarkodók azt mondották : „édes bortól részegedtek meg" : manapság pedig az egy és ugyanazon nemzetségből valók saját papjaikról, kiket nem keresnek fel, nem hallgatnak meg, azt mondják, „nem értjük őket, nem tudnak szólani a mi nyelvünkön!" 3. Nehézményül jelzi Sass J. úr azt is, hogy a socialismussal, materialismussal . . . sat. szemben „a protestantismus nem emelt világító oszlopot, nem adott intést és új mutatást." Bármennyire veszélyeztessék is a korszellemnek ama korcs szülöttei időnként a társadalmi rendet, a prot. papság ebben a vad chaoszban sem emelhet más világító oszlopot, mint azt, a mely az Isten igéjében egyszer meggyújtatott s az Isten szent templomainak oltárain kiolthatlanul lobog ; nem adhat más intést és újmutatást mint azt, amit az Isten igéjének templomi hirdetése által szünetlenül ad. Ám irányítsák és vezessék a fők a népet vasárnaponként ne hajtó vadászatokra, korteskedő népgyülésekbe sat. sat., hanem az imádságnak házába, s látni fogják, hogy a templomokból kiözönlő józan néppel többre boldogulnak, mint a kortes tanyákból és körökből düllöngő vasárnapi sokasággal ! Egyletek, részvény- és más polgári társulatok, községi s városi bizottságok . . . sat. amelyek rendszerint az előbbkelőket foglalkoztatják, kikre sok szem néz s kiktől a nép példaadást vár, ne gyűlésezzenek vasárnap a templom idején ; a házi és közmulatságok ne rendeztessenek a szombati estékre — csak azért, mert hiszen vasárnap következik s kiki a 1 liatik akár délig és kipihenheti mámorát, szombat éji fáradalmait! . . Jézus a Betliesda tavánál ülő betegtől azt kérdezte: „Akarsz-e meggyógyulni?" s e kérdésével nemcsak bizodalmat és reményit akart a beteg szivében s lelkében kelteni, hanem — és főként annak „akaratával", engedelmességétől tette függővé a meggyógyulást. Azok, akik a templom ajtaján kivül állanak, s önként nem akarnak bemenni, bizony sokáig várhatják epedve azt az új prófétát, ki őket az Istennek templomába vissza vezesse. Mert ha önnön jószántunkból saját akaratunkból nem lépünk be, az a visszavezető hatalom — mitől óvjon Isten ! — aligha leend más, mint egy megdöbbentő s megrendítő esemény. Mi pedig, prot. papok, sem ma, sem a jövendőben senki kedvéért sem prédikálhatunk templomainkban mást, mint a Krisztust és az ő evangéliumát ! „És mikor hozzátok mennénk, Atyámfiai! nem megyünk, hogy az Isten bizonyságtételét nagy ékesszói lássál és bölcsességgel hirdessük nektek. Mert nem végeztünk magunkban egyebet valamit tudni tiköztetek, hanem a Jézus Krisztust, azt pedig, a ki megfeszíttetett!" (1. kor. II: 1—3. Róm. I: 16.) Laukó Károly. temes névtára. Előttünk fekszik „A magyarhoni ág. hitv. evangélikusok négy egyházkerületének egyetemes névtára 1891. évben. Az egyetemes gyűlés megbízásából szerkeszté Bachat Dániel, budapesti ev. esperes."