Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Pár szó arról, a mit nem végzett az idei egyetemes gyűlés

•350 annak kimutatására, liogy a középiskoláknál is van és pedig fontos rendezni, elintézni való dolog. De hátha még a szakiskolákra gondolunk ! Van tanítóképzőnk nem egy, a mely csak úgy egy-egy főgymnasiumnak a szárnyai alatt rejtőzik, és úgy néz ki : mint annak valami csekélyebb fontosságú mellékhajtása, mint a gyümölcs fáknál mondanák, vi z i h a j t á s a. Gyakorló-iskoláról ezek mellett, természetesen szó sem lehet. A felszerelés is gyarló, kezdetleges. Van eg}^ kerület által fentartott tanitóképzőnk is három tanfolyammal, holott az államiak négy tanfolyamosak és ez is gyakorló iskola nélkül, összesen három tanárral, a kik természetesen mind azt a sok, rengeteg tudományt, a melyet az újabbkori tanítóképzés felölelt, g y ő z i k ! (?) De mit mondjunk a még fontosabb p a p k é p z őintézetekről? Hiszen az egyetemes gyűlésen hallottuk, hogy épen az egyetemes egyház által fentartott theol. akadémián úgy vannak fizetve -a tanárok, hogy semmi képen sem képesek megélni fizetétéseikből és saját privát vagyonukat, tőkéiket pusztítják, hogy szerényen, de tisztességesen megéljenek ! Itt tehát ezen irányban is van teendő ! De van főképen az egyöntetű eljárás, az egyöntetű papképzés szempontjából. Mert most mindenik intézet másmás szervezettel, tantervvel bir, és mind más-más útakat járva képzi a leendő papokat. Ide hát főképen szervezés kell ! És ilyen elő volt készitve. Zelenka püspök felhívására minden egyes hittanintézet, akadémia, kidolgozott egy egyetemes szervezetet, azokat Pozsonyban az egyetemes theol. akadémia arra felliivott, ügyes tanárai egy egységes szerves egészszé dolgozták át és már csak az hiányzott, hogy ezen egységes elaborátum bizottságilag (egyetemes zsinati bizottságilag) letárgyaltassék, s mint zsinati elaborátum az egyetemes gyűlés által, a zsinatra utaltassék. De hát ez nem történt meg ! Azonban még kevesebb történt az egyetlen ev. jogakadémia érdekében. Ez tudniillik szóba sem jött! Nincs talán reá szükség ? Vagy mi ? Mivel a közönség a mulasztásoknál rendesen azt kérdi : ki a hibás ? Elmondom azt is, nehogy azután valaki ártatlant kárhoztasson e mulasztásokért ! Ki hát a hibás? A kerületi, főiskolai küldöttek, és semmiesetre sem az elnökség, mert az elnökség mindent letárgyaltatok, a mi elébe vitetett és elegendő módot nyújtott mindenkinek egy-egy indítvány alakjában egyegy új tárgyat is napirendre hozni, letárgyaltatni. De hát „néma gyermeknek anyja sem érti szavát !" Mindenki hallgatott ! Legnagyobb baj azonban, hogy az ev. egyház vagyon ügye is tüzetes, minden oldalú, részletes és szakszerű, beható tárgyalás nélkül kerül a zsinat döntő határozat hozatala alá. Pedig e tekintetben is volt, talán egy túlságosan nagyszabású, de okvetetlenül kitűnő, körültekintő, alapos, részletesen kidolgozott elaborátum. A Zelenka püspök élabora tu m a. És igaza van e buzgó főpapnak : „E nélkül a zsinatnak minden alkotása holt betű marad, drága időfecsérlés, mely nem hoz szebb jövőt szenvedő, széthulló egyházunkra!" (Ezen elaborátum még előkerül !) Ezen ügynek tapintatos, czéltudatos és még is igazságos rendezése az egyháznak létkérdése. Nem hagyhatom említés nélkül azt sem, hogy kinos benyomást gyakorolt az is, hogy az egyetemes gyűlés a dunáninneni kerület engedetlenségének kérdése felett, csak úgy átsiklott, napirendre tért. Az egyetemes gyűlés ugyanis elrendelte az anyakönyvek magyar nyelven való vitelét s a dunáninneni kerület újra meg újra megtagadta az engedelmességet. És az egyetemes gyűlés beérte azzal, hogy egyszerűen fentartotta régi határozatát. Más szava nem volt ? Hiszen az egészen helyesen történt, hogy a nemzetiségi lieczczek elmaradtak ; minek is rendeznénk olcsó komédiát a mulatni akaró világnak, a mely a mi rovásunkra nevetett volna ! De talán lehetett volna e kérdést emezek nélkül is tárgyalni? Végül az egyes egyházak, a lelkésztanitói állások rendezése ügyében is szerettünk volna egy elhatározó lépést látni előre! Az egyes egyházak érdekében különösen azt, hogy megliatároztattak volna az egyes egyházak népességi viszonyai, vagy is, hogy egy egyház nem állhat többől, mint legfeljebb 2 — 3000 lélekből és e tekintetben egy részletes elaborátum készíttetett volna, miképen volnának zsinatilag különösen az alföldi igen népes, nagy és jómódú egyházak több egyházakká szervezendők. Mert bizony-bizony olyan óriási egyházak, milyenek B. Csaba, kerek számmal 30 ezer lélek, és Szarvas, kerekszámmal 22 ezer lélek bátran oszolhatnak 10 és illetve 7 egyházzá! 3000 — 3000 lélek is elegendő gondot ád egy papnak különösen, lia a lelkészi gondozást csak némileg is komolyan vesszük. Ezek mellett ismét az olyan 200 lelkes egyházak, milyen aránylag sok van, csoportosítandók s illetve a kisebb egyházakban, melyek nem képesek papot és tanitót tisztességesen fizetni 1 e 1késztanitói állások volnának szervezendők. Vagy csak tanitói állások és több egyháznak azután egy közös vándor lelkésze lehetne ! stb. stb. Készségesen elismerjük, hogy az egyetemes gyűlés, bár lehetőleg mindent a zsinatra relegált, nem mulasztott a maga köteleségeiből semmit ; azonban azokról, a kiknek érdekében s talán kötelességében is állott volna, ezen ügyeket ott szóba hozni, nem mondhatunk hasonlót ! Mindenesetre tagadhatatlan tény, hogy az idei egyetemes gyűlés a zsinatnak sok idejét, pénzét és ;