Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Külföld - A jövő vallása

•346 Az igazgató-tanács, a szűkebb körű bizottság indítványait magáévá tette, s a közgyűlésnek elfogadásra ajánlja, azon megtoldásával az első pontban foglalt indítványnak, hogy nevezett bizományos, az általa bizományban elfogadott könyveket, a társaság által megállapított áron felül, ne árusíthassa. Egyebekben a szűkebb körű bizottságnak az igazgató-tanács köszönetet szavazott. 7., Olvastatott a társaság pénztárnoki számadása, mely szerint a tiszta vagyon az 1890. évben ismét 1159 frt 90 krajczárral szaporodott, és így a vagyoni tőke 5661 frt 61 krajczár, mégis hozzávéve a héber grammatika javára tőkésített 200 frtot, a folyó pénztári számlán bevételezett 1385 forint 40 krajczárt, a hátralékos tagdíjakat 260 frt., az elszámolás alatt álló kiadványok értékét 4500 forintot, a társaság összes vagyona kerek 12,000 forintra tehető. A bemutatott számadás számtani eredménye örvendetes tudomásul szolgál, mégis felülvizsgálatra Hörk József és Michaelis Vilmos, számvizsgáló uraknak kiadatott, jelentésök a közgyűlésre beváratván. 8., Olvastatott Schneller István th. akadémiai igazgató folyamodványa, melyben, míg egyrészről köszönetet mond társaságunknak, addig másrészről a héber grammatika kiadhatása czéljából ujabb segélyt kér. Az igazgatótanács méltányolván a pozsonyi könyvkiadó vállalat lelkes férfiainak buzgó törekvését, a „héber grammatika" kiadhatására 200 forintnyi segélyt hoz javaslatba, oly módon, hogy az úgy mint a múltban egyelőre nevezett czélra tőkésítessék. 9., Indítványoztatott : készíttessenek aláírási illetőleg tagokat gyűjtő ívek, azok nyomattassanak ki s az agitaczionalis bizottság tagjainak küldessenek meg. Tekintettel arra, hogy ilyen ivek nélkül az agitaczionalis bizottság működését meg sem is kezdheti, eredményt felmutatni alig képes, az indítvány elfogadtatott s a közgyűlésnek elfogadásra ajánltatott. 10., Kapcsolatosan a fentebbi ponttal Zsilinszky Mihály főispán azon indítványt terjeszti be, hogy az úgynevezett agitaczionalis bizottság minden egyházmegyében különbség nélkül szerveztessék még pedig olyformán, hogy e czélból az egyházmegyék esperesei hivatalosan megkerestessenek s szólítassanak fel, hogy esperességeikben a taggyüjtést eszközöljék akár személyesen, akár egy külön megbízott által, és hogy e mozgalom évenként megujittassék s az eredményről az egyházmegyék esperesei az igazgatótanácsot minden évben értesítsék. A beterjesztett közhasznú, a „Luther-társaság" czéljainak megfelelő, azokat nagyon is elősegítő indítvány közhelyesléssel találkozván a közgyűlésnek elfogadásra ajánltatott. 11., A közgyűlésnek már előbb elnökileg kitűzött határideje kihirdettetett. Tudomásul szolgált s a tagoknak figyelmébe ajánltatott. Egyéb tárgy nem levén az igazgatótanács gyűlése az elnök éltetésével befejeztetett. Jegyezte : Hunfalvy Pál, Bognár Endre, elnök, jegyző. K 1l f 11 i, A jövő vallása. (Vége.) Merész és meglehetős félszeg állítás. A keresztyénség mindenkor monotheistikus vallás volt és marad s nagyon gyenge keresztyén az, ki a szentháromságban és egyes ker. felekezetek szent-halmazaiban a pogány polytheismusnak oly nagy befolyását látja, melynek hatása alatt a teljes elfajulástól csakis a zsidóság mentheti meg a Jézus vallását. A sok ferdítés daczára is, hála Istennek, mindenkor voltak és maradnak irányzatok, melyek a megromlást egyetemessé válni nem engedik, sőt az eredeti tisztaság és egyszerűség visszaállítását sürgetik és munkálják. A keresztyénség a maga ideális alakjában sohasem élt — csak isteni alapitója lelkében — és talán sohasem is fog élni, vagy csak nagyon hosszú és nehéz küzdelmek árán jut el oda, hogy minden ember az istenországa tagjának és templomának érezze és tudja magát. Az is tagadhatatlan, hogy a szentháromság dogmája történetileg fejlődött ki vagy legalább úgy jutott kifejezésre, de ez még nem teszi szükségessé azt, hogy „a zsidóság segélyével visszaszerezzük a monotheismus tisztaságát és egyszerűségét s feloldjuk a zsidóságot szomorú izolált állapotából, s kivezessük azt azon zsákútczából, melybe a talmud szorította." Zsidóbarát nézete alapján vizsgálja most Dr. Berner a zsidóság és keresztyénség istenfogalmát, a szeretetet, az istenországát — mint a mely minden életnek czélja — és a morált. Mindeniket megtalálják amott is, tehát e tekintetben könnyű a kiegyenlítés, csakhogy a keresztyénség valamennyit kiszélesítette, egyetemessé tette, s bár a törvényt szabadsággal váltotta tel, mégis van ennek is törvénye: a szereteté. Ep azért a keresztyénség nincs templomhoz, illetőleg felekezethez kötve, mert az általában a szeretet vallása. De ha ezeknél lehetséges is a kiegyenlítés, hogyan leszünk a legfőbb kérdéssel, a christologiával? Berner bámulatos merészséggel és könnyűséggel bánik el e kérdéssel. Először is két Krisztusképet különböztet meg: a theol. speculatio által alkotottat és a történetit. Amaz, a hány theologus annyiféle: majd Istent, majd embert, majd félistent, majd meg erk. példaképet vagy tökéletes vallási személyiséget mutat ; emez meg a három főirány szerint synoptikusi, páli és jánosi, — de egységes Krisztusképet kapnunk nem lehet. Olyant legfölebb a kritika teremthet majd. E sokféleségből hogyan menthetjük meg mégis a Krisztust a vallás számára? Már Lessing különbséget tesz Krisztus vallása és ker. vallás közt: „amaz a Krisztus mint ember által vallott vallás, a kegyességnek és emberszeretetnek vallása, emez a Krisztust magát mint emberfeletti lényt imádó vallás. Amaz teljesen világos minden emberre nézve, emez bizonytalan és kétes annyira, hogy két embernek sincs róla azonos nézete." Megeshetik hát, hogy valaki elfogadja az ő tanait a nélkül, hogy személyére tekintettel volna. A Jézus azon tana az igaz keresztyénség, mely az egy Isten imádására vonatkozik. Ilyen okoskodások után már csak azt várja az ember, hogy mondja ki a szerző a végeredményt, miszerint a Krisztus személye a vallásban fölösleges s mert a zsidósághoz csatlakozni nem akar, az unitarismusnak váljék apostolává. De maga is megijed a következtetéstől és az