Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - Audiatur et altera pars (Sass János)
Kilenczedik évfolyam. 40. szám. Pozsony, 1891. évi Octóber 3-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. , ,, , ^ ' Hirdetes ara : r Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . . . 3 » - * negyedévre . 1 r 50 * Egy szám ára: ! kr. o. é. Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Audiatur et altera pars. (Sass János.) — Főtiszt. Zelenka Pál tiszakerületi püspök beszéde a Poprádon tartott kerületi gyűlésen. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetés. Audiatur et altira pari, (Válaszul Laulió K. Korszellem, Áronok, Mózesek és a templom czimü czikkére.) Per quod quis peccat, per idem punitur et idem. Távol van tőlem a gondolat ezen sorokkal vád ellen vádat emelni s az üres templomok és folyton terjedő egyháziatlanság okát a Mózesekről hiú mentegetődzésekkel elhárítva az Áronok fejére zúdítani vissza. Kecriminatiók sohase szolgáltak javára semmiféle ügynek, sohasem idézték elő a bajok orvoslását, de az ellenkezőt : a betegség elmérgesedését igen. Mindenféle fejlődés csak jótékony activitás és jóakaró passivitás folytán indul virágzásnak. És viszont, mindennemű betegség e két tényező közös bűnéből származik. Deus neminem trahit, nisi volentem. De viszont a volens sohase üdvözülhetne, ha az isteni kegyelem nem léteznék s az nekünk ki nem hirdettetett volna. Igy áll a dolog az Áronok és Mózesek egymáshoz való viszonyára nézve is. Hol igazi vallásos buzgóság honol, lelkes egyháziasság és tiszta erkölcsiség uralkodik, ez ép úgy érdeme az egyik, mint a másik félnek. Viszont a hol hitetlenség sátána üti fel fejét és megmételyezi az erkölcsiséget, elsorvasztja az egyház iránti szeretetet, ez a jelenség ép úgv bűne az egyháziaknak, mint a világiaknak. Luther alig lett volna képes eszméjét győzelemre vezetni, ha aczélkaru Mózesek nem küzdenek mellette és érte ; és Gusztáv Adolf vagy Nagy Constantin fegyvereit nem az Áronok által hirdetett magasztos eszme : in hoc signo vinces, kisérte-e a győzelemre? Midőn tehát korunk azon általánosan elismert korcs fejlődéséről és annak okairól van szó, miszerint a vallásosság és egyháziasság pusztulásnak indult, kiveszőben van ; nem elég csupán a Mózesek szemei elé tárni a vádoló tükröt, hanem ha igazságosak akarunk lenni és e korcs fejlődés eltiprását czélzó üdvös mozgalmat akarunk megindítani, tekintsenek az Áronok is az önismeret tükrébe. Confessio oris, contritio cordis és satisfactio operis nélkül nincs megigazulás. Peccatur intra et extra muros. A tudományosság haladása az ujabb időben az egész világnézetet megváltoztatta. Ma már nem véljük, de tudjuk, hogy a föld nem központja, hanem csak parányi részecskéje a világnak s e szerint az a bibliai kifejezés, miszerint úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta stb., nem az egész világra, hanem annak csak egy kis z agára vonatkozhatik. Ezen — nem vélemény, hanem tény a világrendszerről alkotott fogalmainkat gyökeresen átalakította, minek folytán az a vallásrendszer, mely a régi fogalmakon alapult nem megrendült, de felépítlietlenül összeomlott. Háromszáz év óta az emberiség óriási lépésekkel haladt előre. Hogyisne, a hitujitás épen azon időpontban kezdődött, midőn az általános felvilágosodás rablánczaiból kiszabadulva világhóditó útjára megindult. Ennek haladását amaz lényeges és hatalmas tényezőkép segítette elő, de vele lépést nem tartott. A protestantizmus a gondolkodásmód terén Luther óta egy parányi lépést se haladt, pedig alapeszménk : a szabadelvűség haladás nélkül nem is képzelhető, hiszen csak így felelhetünk meg rendeltetésünknek : Legyetek tökéletesek, mint a ti menynyei atyátok tökéletes. Ha tehát nem haladunk akkor tulajdonkép alapelvünket tagadtuk meg. Az ember az ő lényegében nem változott. Az ember ma is ép oly érzéki, eszes és istentudattal biró lény, mint volt évezredekkel ez előtt. Ennek folytán vallásos érzelmeink is ma egészen ugyanazok, mint régen voltak, a végetlenséggel való érintkezésnek szükségét ma ép úgy érezzük, ez a vágy ma ép oly kiolthatlan keblünkben, mint akár Mózes idejében volt. De a megváltozott korszellem, az uj világnézet ma ezen vágynak más kielégitési módját követeli, mint akár Luther idejében. Ma is sújtanak és lesújtanak bennünket elemi