Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Az elkeresztelési vita végén (id. Sztehlo János)

30 csak illusiókban szegény, hanem erkölcsi erélyben s az eszményért való lelkesedésben is. Tud a lélek halhatatlanságának tanáról, de nem hisz abban, hanem megmarad azon régibb képzet mellett, hogy a lélek a Seolban mint árnyék lakik. Vigasztalás a valóság fölött nincsen sehol : ebben kell megnyugodni. Szerző azon tapasztalást, melyet tett, hajlandó általánosítani; tételeinek záradéka rendesen: „a nap alatt, az ég alatt, a földön." De természetes, hogy annál komolyabban lép eléje a kérdés, hogyan egyezik meg a világ folyása a mindenható és igazságos istenben való hittel. Leplezetlenül elismeri, hogy a kettő között megegyezés nincs. Ennek daczára a hitet nem ! dobja el magától, bár azt a valósággal kiengesztelni meg sem kíséreli ; úgy hogy e hit sem világosságot sem meleget nem ad többé. A nyugalom, melyet szerző ajánl, nem a hit gyümölcse; csak valami kevésbbé rósz a nyugalomnélküli kutatás és haszontalan keresés helyett. Nem ritkán utal istenre ; így midőn az élet tőle származó javainak élvezetét tanácsolja 9, 7 — 9, vagy a hol az ő igazságosságáról szól 3, 7, 5. 5—7. 11, 9. 12, 14; de istennek félelme az, a melyet magasztal ; az iránta való szeretetnek, s az akaratában való örömteljes megnyugvó megadásnak nyomát nem találjuk nála. Mindenütt ugyanazon enthusiasmus nélküli óvatosság jelentkezik nála, mely legaggályosabb ott, a hol a fejedelmekkel s előkelőkkel szemben követendő magatartásról szól. Mindez úgy hiszem elég világosan engedi látnunk az okot, a mely miatt Qohelet szerzője kielégítő eredményre jutni nem képes: mert épen az hiányzik nála a mi kételyek által nem engedi legyőzetni magát, sőt azokkal szemben hinni és remélni megtanít. Szerző saját nyilatkozata szerint művében bölcsészettel van dolgunk. O úgymond arra irányította ] szívét, hogy kikutassa a bölcseség segélyével mindazt, a mi az ég alatt történik. E kezdemény nyilván görög befolyás hatása, s még inkább az, hogy a vizsgálódás középpontját az ember képezi, minden lényeges vonatkozás nélkül istenhez. A könyv erkölcsi elvei visszáját képezik a próféták erkölcsi elveinek : az életszabályoknál nem istennek szentsége az irányadó, hanem azon kérdés mimódon érezheti magát az ember legjobban. Isten Ítéletének többszörös felemlítése is úgy látszik csak arra való, hogy az ember ezen eseménynyel szemben is a legnagyobb óvatosságra legyen figyelmeztetve ; de az erkölcsi eszmény utáni csüggedetlen törekvés szerző előtt ismeretlen. Ennek daczára érdekes és értékes emlék e könyv a vallás történetének azon phasisából, a melyben — mert isten az egész világ istene — nincsen szó kiválasztott népről és pogány okról, s a melytől már nincs messze azon idő, midőn az emberiség lesz a kijelentés elfogadója. —a. BELFdlB. Az elkeresztelési vita végén. Szó ugyan fér még hozzá; de a végeredmény immár kétségtelen : kormányunk ünnepélyes enunciatiója a legilletékesb helyen, a nemzet országos képviseletének színe előtt — in hoc orbis hungarici supremo Consilio — nem engedi, hogy kétkedjünk rajta, miszerint a törvény törvénynek marad mindaddig, míg a törvényhozás által mással nem pótoltatik, s így az annak végrehajtására kiadott alkotmányos miniszteri rendelet is teljes érvényben tenáll s kell, hogy minden utógondolat nélkül annak I álláspontjára helyezkedjünk. Felette fontos e részben is a dolog természete szerint a lelkészkedő papság magatartása mely hogy részünkről legalább szabatos és lehetőleg egyöntetű legyen : felette kívánatos a követendő eljárásra nézve a részletek iránt is tisztába jönnünk, nehogy következetlenségbe vagy ellenmondásokba esvén, saját álláspontunkat gyengítsük s compromittáljuk az egyház ügyét. E végett jónak, sőt szükségesnek látom, az eljárás tekintetében felhívni a figyelmet egy pontra nézve, mely a vitatkozásokban eddigelé kellő megvilágítást nem nyert, pedig azt kétség kívül nagyon is szükségli. — Ugyanis : az 1868 : LIII. t.-czikk 17-ik §-a tudvalevőleg azt rendeli, hogy „a jelen törvény életbeléptetése előtt kötött, vegyes házasságokból született vagy születendő gyermekek vallásos nevelésére nézve azon törvény határozata marad érvényben, a mely az ily házasságok kötése idejében hatályban volt." — Ez ellen számtalan botlás történik mindkét részen, intra et extra muros, s nem is mindig rosz akaratból vagyis törvényellenes intentióval, de vajmi gyakran — csak tájékozatlanságból. Mert melyik azon törvény, mely e részben 1868 előtt hatályban volt s tehát az e téren felmerülő kérdeses esetekben mérvadóul tekintendő ? Itt elágazván a két ellenpárt érdeke, elágaznak a nézetek és vélemények ; holott részrehajlás nélkül s országos törvényeink és törvényhozásunk szellemét és irányzatát tekintve bizonyára egészen világos, hogy különbséget kell tenni egy részt azon vegyes házasságok közt, melyek az 1790/1: 26.-dik törvényczikk e részbeni szabványa alá esnek, s más részt azok között, melyek az 1848-ik évi 20-ik törvényczikk megalkotása után köttetvén, az e törvényben kimondott s jogerőre emelt egyenjogúság és viszonosság elvénél fogva az 1791-iki törvény egyoldalú intézkedése alá nem vonhatók. Ebből kifolyólag tiszai egyházkerületünk, közgyűlési megvitatás és megállapodás folytán az 1883—1884-ik években alkotmányosan létesített egyházrendezet (coordinatio) „ utasításai "-ban a 16-ik §-ban az ügyet akként rendezte, hogy „az ev. és r. kath. vegyes házasságból származott gyermekek keresztelését illetőleg, az államtörvények alapján a) az 1848-ig kötött házasságból származott gyermekek, ha az atya katholikus, valamennyien az ő vallásában, ha pedig ágostai hitvallású, a fiuk az atya, a leányok az anya egyházában keresztelendők meg az 1790/91-iki 26. t. cz. 15. §-a értelmében ;