Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Lelkészbeigtatási ünnepély

•322 is. A vármegye megválasztotta tiszti ügyészének, a zólyomi egyház jegyzőjének s mindkét helyén csakhamar megnyerte a közönség szeretetét és ragaszkodását. 1842 május 24-én vette nőül Újhelyi Paulát, kivel a legpéldásahb és legboldogabb családi életet élte. Igazán példaszerű vala azon kölcsönös szeretet, mely e két szivet és lelket egybefűzé, azon mély vallásosság, mely e családot összes tagjaiban oly annyira jellemezte. A védő, vezető, áldó és boldogító szeretet tette e családot kölcsönösen boldoggá. Pedig voltak keserű napjai is e családnak. Az élet ürmöt vegyített örömének poharába. A szabadságharcz résen találta Huszághot is. Az iránta táplált mély bizalomról tanúskodik az, hogy Zólyom városának közönsége őt egyhangúlag az országgyűlésre követévé választotta. Az 1848/9-ki években, mint képviselő a szent ügy mellett hiven kitartott. A szabadságharcz leveretése után bús szívvel és szomorú sejtelmekkel jött övéinek körébe vissza. És sejtelme ténnyé lett. Az akkori időben testvér testvért, barát barátot árult el s adott fel. Néki is volt árulója. Elfogták s előbb a zólyomi várban, majd később az Újépületben csukták el. Itt ismerkedett meg a szintén fogoly Horváth Boldizsárral, kivel miniszterkorában is többször barátilag levelezett. Az élet és halál felett szabadon és korlátlanul rendelkező Haynau szeszélyétől függött az ő élete is. És csakugyan Haynau szeszélye adta őt vissza övéinek, egyegyházának és hazájának. A tömeges megkegyelmezettek közé Íratott s elbocsáttatott, de ügyvédi gyakorlattól eltiltatott. Csöndes visszavonultságban övéi között polgártársainak és egyházának szentelte életét. A városnak nemcsak legtekintélyesebb polgára, hanem vezére és oltalmazója is vala. Ki tanácsért járult hozzá — s majdnem mindnyájan felkeresték őt — az benne nem csalatkozott. Mint a zólyomi ev. egyház felügyelője, egyházának javát és felvirágzását minden telhető erővel elősegítette és munkálta. 1856-ban nagy és nehéz utánjárás után, b. e. Radvánszky Antal közbenjárása folytán Benedek, akkori kormányzó útján kinyerte a zólyomi ev. egyház részére a toronyépítési engedélyt s az, 1859-ben alatta s az ő buzdítása következtében fel is épült. Az 1859-ki pátenssel szemben bátor ajakkal és bátor szívvel védte ev. egyházunk jogát s daczára a börtönnel való fenyegetésnek egyháza által a pátens elfogadását visszautasítatta. Az elnyomatás után a politikai életnek szabadabb lüktetése alkalmával Huszágh a megyénél is elfoglalta őt megillető helyét és sokszor sok tekintetben annak irányadójává is lett, úgy is, mint megyei, úgy is, mint közigazgatási bizottsági tag. 1880-ik évben a zólyomi esperesség felügyelőjévé választatott, mely tisztet, hogy mily hithűséggel viselte, eléggé megvilágítja 1889-ban az esp. gyűléshez hanyatló kora folytán irt leköszönő levele, melyben írja : „síromnak szélén, elhaló szóval ugyan — de lelkiismeretesen teljesített kötelességnek tiszta érzetében, nyilt homlokkal önmagamnak mondhatom azt t. i. hogy: Nemes harczot harczoltam Teljes életemben. A hitet megtartottam Bizva Istenemben ! 1886. szeptember 23-án vesztette el életének vigaszát, lelkének felét, szerető nejét, kivel 44 évig élt, s ki családi életének központját képezte. Ez megtörte erejét. Elte alkonyán elég jutott ki neki a szenvedésekből. Elveszté első vejét Osztrolucky Gézát, — elveszté élte 33-ik évében a másik vejét Bezegh Pált s igy maga előtt látta sírba szállani azokat, kiket teljes szivéből szeretett. Míg szellemi ereje élte utolsó perczéig éber maradt, teste napról napra hanyatlott s csakis az orvosi tudomány toldozgatta s hosszította meg, a mennyire lehetett, életének napjait. A gyászjelentés e szavakkal : „Kihűlt a szív, melynek jóra és nemesre irányult minden dobbanása, elnémultak az ajkak, melyek mindig az igaznak szolgálatában állottak" helyesen és találólag jellemzi az elköltözöttnek áldásos életét. Huszághnak négy élő gyermeke volt: Etelka özv. Osztrolucky Gézáné, Irma, ki atyját a legönzetlenebb szeretettel és gyöngédséggel ápolta, Paula, Bezegh Pál özvegye és István jogtudor. Szeptember 8-án közeli és távoli roppant nagy közönség jelenlétében és részvételével kisértetett ki holtteste a sírkertbe, hogy ott a családi sírboltban végső nyugalomra elhelyeztessék. A háznál Linder Mihály f.-micsinyei lelkész mondott imát, — a zsúfolásig megtelt templomban Mockovcsák János főesperes méltatta érdemeit, mint oly szolgának, ki mindenekben hűnek találtatott. A sírnál Thébusz János helyi lelkész, hármas áldással búcsúzott el az elköltözöttől, a család, az ev. egyház és a társadalom részéről. Azon tény, hogy a zólyomi esperesség összes lelkészeinek a fele — 12-en — volt jelen a temetésen s hogy a koporsó koszorú erdővel vala elborítva, fényesen jelezte ama tiszteletet, melyet magának Huszágh életében és életével kivívott és azon igazi részvétet, melyet a közönség a már várt és mégis meglepetve hírül vett elhalálozás felett érzett. Legyen annak, ki több mint félszázadik szolgált a az ő szeretett ev. egyházát, — szolgálta igazi hithűséggel és ernyedetlen kitartással, — ki e földön a hitnek nemes harczát mindvégig hiven megharczolta, síri álma csöndes és emléke közöttünk áldott. Th. lliPili, Lelkészi beiktatási ünnepély. A brassói ág. hitv. ev. magyar esperesség kötelékébe tartozó Hosszúfalu-Fürészmező hitközsége lélekemelő ünnepélyt rendezett. Ugyanis az 1891-ik év szeptember hó 6-án d. e. nagy tiszteletű Moór Gyula főesperes lelkészi hivatalába igtatta be tisztelendő Boór Jenő ev. lelkészt. Az ünnepeltnél Brassóban a főesperesi lakon szép számú közönség jelent meg, honnan a számos nemzeti szinű lobogóval felszerelt bandérium és kocsisor d. e. ^ll órakor érkezett Fürészmezőre. Az egyházközség határánál szépen feldíszített diadal-