Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Harangszentelés

•323 kapu ékeskedett, melyen ezen felirat volt olvasható: „Isten hozott." Az imaház szószéke fölött pedig zöld levelekbó'l ezen mondat volt felszegezve: „Légy boldog közöttünk !" Az imaház rövid idő alatt zsúfolásig megtelt hallgató közönséggel, hol egy pár alkalmi énekvers elzengése után nagytiszteletű Moór Gyula fó'esperes, Masznyik Gyula, Deák Sándor lelkészek léptek az oltár elé, ezek elé pedig az új lelkész állott. A fó'esperes I. kor. 4:1—5 alapján „Becsüljétek meg a lelkészi hivatalt" czimű főtételt fejtette ki az új lelkészre és a gyülekezet tagjaira igen épületesen vonatkoztatva. Az ünnepi beszéd mély alapossággal s alkalomszerűleg volt kidolgozva, meleg bensőséggel és nagyhatást szülve adatott elő. Ezután az új lelkész a gyülekezet előtt a szokásos fogadalmat tette le, mire a főesperes behelyezte őt hivatalába s átszolgáltatta neki az imaház kulcsát, a bibliát, patenát és a kelyhet. A segédleti tisztet teljesítő két lelkész megáldotta külön az új lelkészt ; ugyanezt tette maga a fó'esperes is, mit a beiktatott imája s általa a gyülekezet megáldatása követett, az egész ünnepélyt pedig végezetre egy énekvers elzengése zárta be. Az ünnepély után közvetlen rövid egyházi közgyűlés tartatott, hol a 60 frtra rúgott átköltözés és beiktatási közebéd költségei felsoroltatván mind a két részéről kölcsönösen helyben hagyattak. A beiktatási közebéd 24 teritékre terjedett és bő választékú s kitűnő minőségű ételnemekből állott. A közebéd a legjobb kedélyhangulatban folyt le, mit a többek által elmondott számos pohárköszöntő még inkább emelt és fokozott. Fejér Gyula, ev. lelkész. Harangszentelés. Nagyobb dolgokkal szemben végtelen csekélynek s alig a nyilvánosság elé vinni érdemesnek tűnik fel egy falusi harangnak a felavatása. — S hogy a falusi népre, melynek ritkában van alkalma ünnepelni, mily lélekemelő egy ilyen alkalom, egy ilyen esemény is, arról meggyőződtek mindazok, kik szeptember 8-án Benyék községben az uj harangnak a felavatásánál résztvettek. — A kassai ev. magyar-tót egyházhoz tartozó Benyék leányközségnek alig egynéhány lelket számláló evang. vallást követő hivei, miután a községben harang még nem volt, Tdő. Homola István ev. lelkész úr és H a 1 á s z M ih á 1 y községi biró buzgólkodása folytán egy szép 139 kgr. súlyú harangot vettek magoknak a budapesti „Pozdech utódai" érczöntő czégtől. — Ennek a felszentelése folyt le szept. 8-án kisasszony napján, mely ünnepélyre úgy Kassáról, mint a szomszédos községből számosan gyülekeztek össze, hogy részt vegyenek a kis sereg örömében s részvétükkel buzdítsák őket továbbra is a vallás, az egyház és haza iránti szeretetben és ragaszkodásban. — Már korán reggel ünnepélyes szint öltött az egész község. Tapasztalni lehetett nagy mozgást és készülődést e rendkívüli eseményhez. Es miután a tornyot virágokkal és tarka kendőkkel feldiszítették ; várták különösen a Kassáról érkező vendégeket, kik buzgó lelkészükkel reggel 9 órakor érkeztek öt kocsin a faluba, majd rövid idő múlva megérkezett mint vendég Budamérről ntű. Chotvács Endre sároszempléni ev. esperes, a tanitó úrral együtt. — 10 órakor kezdetét vette az ünnepély. S miután se templom se imaház a faluban nincs, az Istennek szabad ege alatt, a feldíszített torony körül gyülekezett össze az együtt ünneplő nagy sereg. Népünket jellemző áhitattal énekelte a különféle énekeket, melyeknek szép accordjai bizonyára elhangzottak az egek urához. Kiemelkedő volt Tdő. Homola István ev. lelkésznek művészileg kidolgozott és szónoki hatással előadott remek felavató beszéde, melyben kitüntette a harang czélját, hivatását, intette a község különböző vallású hiveit szeretetre, békére és egyetértésre, hogy egyházukhoz, hazájukhoz hűk és áldozatkészek legyenek, „s ő elnémúl — mint mondá, — de valahányszor érez szónokuk megszólal, ne szűnjenek meg e két oltáron buzgón áldozni." — Ezt követte Nagytiszt. Chotvács Endre esperes úrnak gyönyörű szép magyar imája, mely után lelkes és szívből fakadó érzelemmel az „Erős vár ami Istenünk" énekeltetett el a hivők seregével és végül offertorium tartatott a RásBenyéki iskola alapra s az örvendetes eredmény 22 ft. lett. A felavatás után a harang megszólalt s szólt szépen, kellemesen érczesen ; úgy hogy a gyáros teljes elismerést érdemel s a hymmusnak lelkes elzengése után az ünneplő közönség oszladozni kezdett, kiki magával vitte komáját, barátját, ismerősét, a hivatalos személyeket pedig Halász Mihály községi biró vendégszerető házában gazdagon megterített asztal várta, hol az előzékeny biróné a falu szépeivel vetélkedett a vendégek ellátásában. — Hogy pedig a jó magyaros ebéd közben nem hiányoztak a jó pohárköszöntők, az bizonyos, éltetve a községet, az egyház elöljáróit és a vendégeket stb. Az egészből pedig tanúiság csak az, hogy népünk jó, csak jó vezetői legyenek s ő készséggel követi őket úgy a hazafiságban mint a vallásosságban egyaránt. Exempla trahunt! Fazekas János, ev. tanitó. — Királyi SZÓ. Általában némi vigasztalással regisztráljuk a Galgócz után következett evang. egyházunk küldöttségei részéről mondott üdvözlő beszédeket és ő Felségének válaszait. — Beszterczen dr. Teutsch püspök a szászok nevében németül ezt mondta : „Benső hálával viseltetünk Isten iránt, a ki megengedte szülőföldünknek, hogy a kolozsvári emlékezetes ünnepnapokat négy év múlva ezen jó városban ismét megünnepelhesse. Az ágost. hitv. evang. orsz. egyház jelenlevő képviselői is hódolatteljesen arra kérik császári és apostoli királyi Felségedet, méltóztassék a legkegyelmesebben elfogadni, hogy a szivünk mélyéből eredő és apáinktól öröklött hűségünket kifejezzék üdv- és áldáskivánataink. Es a midőn ezen lélekemelő órában arra is gondolunk, hogy épen a jelen évben lesz kétszáz éve, hogy Felséged dicső ősei ezen országot kiszabadították a török fönhatóság alól, hogy az ismét a magyar királyhoz térhessen vissza és a midőn ezen nagyszerű történeti háttértől körülvéve lelki szemeink elé élénken áll mindaz itt, a mit Felséged hazánknak, népünknek és egyházunknak felvirágoztatására tett : bensőleg érzett hálánkat, alattvalói hűségünket és hódolatunkat fejezzük ki, Istenhez azon imát rebegve, hogy a királyok királya még sokáig, de sokáig áldólag őrködjék Felséged nagy életmunkája felett és azután még azt a kérést is intézve feleségedhez, hogy ezen hű hódolatunkat kegyteljesen fogadja és egyházunk iránt, valamint