Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Huszágh Dániel

•321 Úgyde midőn a lelkész valamely a hadköteles korosztályokon immár tul levő, habár az állítás előtt megszökött egyént, (nevezetesen olyant, a ki a sorozástól már 16 év óta netán távol maradt) megesket, akkor nem követ el oly ravasz fondorlatot, melylyel mást a törvényes hadkötelezettség alól kivonni akarna, mivel mai napság már a házasság a hadkötelezettség s hadszolgálat alól senkit se ment fel. mint régenten. Annál kevésbbé lehet az ily lelki atyára, a ki egy az állításköteles kort túlhaladott, habár netán eddig az állítás elől szökött egyént eskü által egy nőhöz (s gyermekeihez) leköt, ezen cselekedetéért az állítás elől való szökés bünrészességének bélyegét reásütni. Mert oly egyénnél, ki az állításköteles koron immár túl van, de a sorozástól folyton törvénytelenül maradt távol, az állítás elől való szökés már bevégzett tény ; a lelki atya ily egvénnek megesketése által ama bevégzett tényt már nem mozdítja, nem mozdíthatja elő, sem nem palástolja, se nem pártolja. A cultusminister 47076 sz. a. 1889. nov. 20. hozzánk kibocsátott magas intézvényében (confer honv. min. 28290 889) az foglaltatik: „a mi azon kérdést illeti, vájjon tartozik-e az eskető lelkész tekintettel lenni arra, hogy esetleg a IV. korosztály vagyis a 24-ik évükben levő egyének is állítás alá vonhatók, ez a kérdés magától elesik, mivel a véderőről szóló 1889. VI. t. cz. a IV. korosztály felhívása iránt nem rendelkezik." Ennek hasonlatossága (analógiája) szerint : a mi azon kérdést illeti, vájjon tartozik-e az eskető lelkész tekintettel lenni arra, hogy egy a három állításköteles korosztályt túlhaladt egyén nem vonta-e magát ki a hadkötelesség alól, ez a kérdés magától elesik, mert a véderőről szóló 1889. VI. törvényczikk a nősülés ezen korlátozása iránt nem rendelkezik. Büntettet csak azon cselekmény képez, melyet a törvény bűntettnek nyilvánít ; kihágásnak csak a törvényszerű tilalomnak vagy rendelkezésnek meo-szeo-ése minősítethetik. o o Ebből folyik azon nézetem, hogy oly egyén, ki netán az állítástól törvénytelenül távol maradt s ez által vétséget követett el, (ámbár legjobban cselekednék, ha bármi kései jelentkezés által megszabadulni igyekeznék törvénytelen cselekedete gyötrelmeitől és enyhíteni iparkodnék vétségének őt folyton fenyegető súlyos következményeit) azon vétségét s következményeit épen nem súlvosbitja azzal, hogy ha azon törvénytelen állapotból, mely szerint egy nővel hosszabb idő óta együtt lakik s együtt él, mintha házastársak volnának, törvényes házasság által kilép, és magát, és tisztátlan szerelme bolygó tüzétől a posványba csalt, önmagáról s a tisztességről megfeledkezett nőt s bűnös viszonyuknak ártatlan gyümölcseit a szégyen szennyéből kiragadja. Mert ezt a véderő törvény, feltéve, hogy az illető egyén a három állításköteles korosztályon túl van s besorozva nincs, nem tiltja és azt, feltéve, hogy az ő nősülése a köztörvények s szabályok szerint más tekintetek alá nem esik, más tételes törvényünk sem gátolja ; a tételes törvényeknek alapul fekvő erkölcsi törvény pedig egyenesen ajánlja neki s kötelességévé teszi. És ennek következtében véleményem végül oda is irányul, hogy a lelki atya, ki a nélkül, hogy egy tételes törvényt megbontana, közreműködik abban, miszerint egy vadházasság s ennek fattyúhajtásai megnemesíttessenek, lelkészi teendőinek legfontosabb részében fáradozik: a családi élet tisztaságának, s a családi élet tisztaságán alapuló közerkölcsiség ápolásán. Befejezésül újra megköszönve felém nyújtott nagybecsű bizalmát, legyen megengedve e bizalom viszonzásául teljes őszinteséggel s bizalmasan megemlítenem, hogy, habár mindenkoron kész vagyok véleményemet nviltan kimondani, s véleményem iránt megkérdeztetve, ezt közölni szerencsémnek is tartom, ily esetben, mint ez a mostani, lia aggodalmaival püspökéhez fordulna, nemcsak alaposabb útmutatást nyerne, hanem erős paizsot, biztos oltalmat is azon esetre, ha fogas kérdésekben a sok-sok törvény sok-sok paragrafusainak tömkelegében nem hogy csekélységem, nem hogy (engedelemmel legyen mondva) egy papi értekezlet, hanem (ismét engedelemmel legyen mondva) egy egyházkerület főpásztora is megtévedne; mig ellenben az én fejtegetéseimet egyéni nézetnél, magán véleménynél egyébnek nem tarthatja. Gyenge támasz az erősek ellen ! Kund Samu. liKiiüii, Huszágh Dániel. Egy jeles oszlopférfival szegényebb lett ev. egyházunk, de szegényebb lett a társadalom is. Huszágh Dániel földbirtokos és ügyvéd, Zólyomvármegye volt tiszti ügyésze, zólyom városi, megyei és közigazgatási bizottsági tag, a zólyomvárosi községi iskolák létesítője és sok éven keresztül annak körültekintő, bölcs és erélyes elnöke, a zólyomi ev. egyháznak és esperességnek fáradhatlan odaadó és buzgó felügyelője áldásos életének 78-ik évében szeptember hó 5 én adta vissza halhatatlan lelkét Teremtőjének. Teljes életében az Urban és az Úrral élt és az Urban csöndesen elszenderült, hogy megnyugodjék fáradalmaitól s cselekedeteinek jutalma kövesse őt. Huszágh Dániel 1814. márczius hó 29-én Zólyomban született. Atyja Sámuel tekintélyes polgár és az ev. egyháznak éveken keresztül buzgó gondnoka, anyja Zimmermann Zsuzsanna vala. Az apák erős hite és vallásossága jellemezte e családot. Ily légkörben nőtt fel az elköltözött, e légkörben örökölte ő is azon erős hitet, vallásosságot, egyházához való odaadó és tettekben gazdagon nyilvánult szeretetet, melyek őt a bölcsőtől végső lehelletéig vezették, erősítették és boldogították. Huszágh a jogi pályára lépett. Midőn ügyvédi oklevelét megszerezte, szülő városában telepedett le. A jeles és minden nemesre törekvő fiatal férfiút csakhamar úgy a társadalom, valamint egyháza szolgálatába fogadá, hogy úgy az egyik, valamint a másik téren is hasznosítsa szép tehetségét. És ő önzetlenül és lelkesedéssel hasznosította